Türelemmel viselt súlyos betegség után 2023. augusztus 19-én, röviddel 73. születésnapja előtt elhunyt Ift Miklós okl. vízellátás-csatornázási üzemmérnök, a KAVÍZ Kft. nyugalmazott ügyvezető igazgatója, az MHT, a MaVíz, az MMK aktív tagja, az MHT Kvassay Jenő díjának, a MaVíz Viziközmű Ágazatért Érdemrendjének kitüntetettje
Ift Miklós 1950. szeptember 1-én született Hőgyészen, Tolna megyében. 1964–1969 között Pécsett, a Zipernowszky Károly Gépipari Technikumban tanult és itt szerzett gépésztechnikusi oklevelet. 1969. szeptember 1-től Kaposváron, a Somogy Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál, később annak jogutódjánál, a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat Somogy Megyei Igazgatóságán dolgozott (beosztása 1987. december 15-i távozásakor szolgáltatási osztályvezető). 1984-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Tagozatán levelező tagozaton üzemmérnöki diplomát szerzett. 1987 decembere és 1994. január 14. között a Somogy Megyei Tanács Műszaki Osztályán mint vízellátási főmérnök dolgozott. 1994. január 15-től az országban elsőként – az állami víziközművagyon ingyenes önkormányzati tulajdonba adását követő helyhatósági döntés alapján – Kaposvár város, Juta, Kaposhomok és Zselickislak községek víziközműveinek üzemeltetésére megalakult és sikeresen pályázó magántulajdonú koncessziós társaság, a Kaposvári Vízművek Kft. ügyvezető igazgatója volt 2009. január 31-ig, a 15 éves koncessziós időszak lezárásáig. 2009. február 1-től az önkormányzati tulajdonú KAVÍZ Kaposvári Víz- és Csatornamű Kft. ügyvezetője, egészen 2014. december 30-i nyugdíjba vonulásáig. 2004–2014 között a Dél-Dunántúli Vízgazdálkodási Tanács–Dráva Részvízgyűjtő Tanácsának elnöki feladatait is ellátta.
A víziközmű-ágazatban pályakezdő korától 45 évet dolgozott, irányítása, közreműködése alatt Kaposvár és a környező települések víziközművei jelentős fejlődésen mentek keresztül: vízbázis-rekonstrukció korszerű típusú búvárszivattyú-cserékkel, a mélyfúrású kutak melléfúrásos felújításával, 1998-ban vas- és mangántalanító, 2008-ban ammóniummentesítő technológiák telepítése, elosztóhálózati rekonstrukciók; szennyvízátemelő szivattyúk cseréje, Kaposvár teljes csatornázottságának megvalósítása, szennyvíztelep technológiai rekonstrukciója; akkreditált minőségvizsgáló laboratórium kialakítása; integráció új települések csatlakozásával és a Somogyvíz Kft. beolvadásával, melynek hatására az üzemeltetett ivóvíz- és szennyvízvíziközmű-rendszerek száma 52-re növekedett). Mindezek hatására – országos viszonylatban a legolcsóbb lakossági víz- és csatornadíjak (!) mellett – az üzemeltetett rendszerek állaga, a szolgáltatott ivóvíz és a tisztított szennyvíz minősége, valamint az üzemeltetés hatékonysága jelentősen javult, az irányítástechnikai rendszer korszerűnek mondható szintre fejlődött és az üzemeltetői vagyon (járművek, gépek, egyéb eszközök) műszaki színvonala, illetve a társaság(ok) imázsa is megfelelt a szakmai elvárásoknak.
Szakmai tudása és tapasztalata, vezetői ars poeticája és erkölcsi tartása beosztottjainak példamutató volt. Nyugdíjba vonulásakor méltán büszkén tekinthetett vissza az elvégzett munkára és nyugodt lehetett, hogy az általa becsben tartott víziközművagyon jó kezekbe került.
Számos társadalmi megbízatást vállalt és azokat rendkívüli szorgalommal, alapossággal, fáradhatatlanul látta el. 2002–2014 között elnöke volt a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei területi szervezetének, 2007-től 2014-ig alelnöke az MHT-nak. A Magyar Viziközmű Szövetség vezetésében alelnöki, ill. vezetőségi tag posztokat töltött be. A Somogy vármegyei Mérnöki Kamara alelnökeként tevékenykedett, az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnökségének aktív tagja volt.
Munkásságának elismeréseképpen több kitüntetést kapott, ezek közül is kiemelendő a Vásárhelyi Pál-díj (2009), a MaVíz Víziközmű Ágazatért Érdemérem (2014), a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés (2015), a Bogdánfy Ödön emlékérem (2015) és Kvassay Jenő díj (2022).
