35° C
Ma 2024. július 14., vasárnap, Örs és Stella napja van.
35° C
Ma 2024. július 14., vasárnap, Örs és Stella napja van.
21 tagúvá bővült a UniSpace Magyarország konzorcium

21 tagúvá bővült a UniSpace Magyarország konzorcium

Tovább dolgozunk a magyar űrkutatás és űrtevékenység felvirágoztatásán – hangsúlyozta a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) űrkutatásért felelős miniszteri biztosa július 11-én Budapesten, azon az ünnepélyes aláírási ceremónián, ahol négy egyetem csatlakozásával...

A legjobb klímaaktivista egy jó várostervező

jún 19, 2024 | kitekintő

Nem szabad alábecsülni a tervezés jelentőségét a városok éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásainak kezelésében – írja Hélène Chartier, a C40 Cities várostervezési és -tervezési igazgatója a brit Dezeen Magazin hasábjain.

 

A legjobb klímaaktivista egy jó várostervező. Az épületekkel, a közlekedéssel vagy a hulladékgazdálkodással ellentétben a várostervezés önmagában nem tartozik a kibocsátási ágazatok közé – ezért az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásáról és az éghajlatvédelmi intézkedésekről szóló jelentésekben a helyi önkormányzatok és nemzeti kormányok ritkán osztanak meg információkat a területfejlesztési politikájukról. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a várostervezés módjának kiigazítása fogja meghatározni, hogyan nézünk szembe az éghajlati válsággal.

Az IPCC – az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó vezető tudósokat tömörítő szerve – legutóbbi jelentése kiemeli a várostervezés fontosságát. Megállapítja, hogy a nagyobb lakó- és munkahelysűrűség, a vegyes területhasználat és a közlekedésorientált fejlesztés révén kompaktabb és erőforrás-hatékonyabb városi növekedést eredményező területfejlesztési politikák elfogadása 2050-ig 25%-kal csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A területhasználati politikák felülvizsgálata a leghatékonyabb intézkedés, amelyet a helyi önkormányzatok a kibocsátás csökkentése érdekében tehetnek. Ezért a jó várostervezők kulcsfontosságú klímaaktivisták. Olyan új megközelítéseket alkalmaznak, amelyek csökkentik a kibocsátást, és jobban felkészítik városainkat az olyan éghajlati kockázatokra, mint az árvíz, a hőség és a tűzvész – ezek várhatóan mind súlyosbodni fognak az elkövetkező évtizedekben.

Észak-Amerikában a várostervezők az autófüggőség korlátozásával és a lakóegységek méretének csökkentésével kezelik az épületek és a közlekedés kibocsátását, ami viszont korlátozza az épületek energiafelhasználását. Portland (USA) az egyik úttörő város ebben a programban. Amikor az oregoni törvényhozás megrajzolta Portland nagyvárosi területének városi növekedési határát, a város visszafordította az egylakásos övezetek övezetbe sorolását, és a sűrűsödés, továbbá a kisebb lakóegységek előállításának elősegítése érdekében beépülő lakásprojekteket fejleszt.

Ezek nemcsak hatékony éghajlati intézkedések – a Berkeley Egyetem nemrégiben készült tanulmánya szerint a földhasználati politikák felülvizsgálata a leghatékonyabb intézkedés, amelyet az észak-amerikai önkormányzatok a kibocsátás csökkentése érdekében tehetnek –, hanem a lakhatási válság kezelésének is egyik módja. Ezekkel az intézkedésekkel Portland arra számít, hogy éves szinten 20%-kal növelheti a lakásépítést, és 12%-kal csökkentheti a medián bérleti díjat.

Vancouver (Kanada) városa a XX. századi városi modell – az úgynevezett „modern urbanizmus” – megfordítása felé vezető utat is előkészíti, amely a szétszórt, egy célú városrészekkel rendelkező, szétterülő városi területek növekedését eredményezte. Vancouver a közelmúltban fogadta el az új Vancouver-tervet, amely a metropolisz egész területén sétálható, teljes városrészeket támogat, a policentrikus városok modelljét követve, amelyet az amerikai-kanadai urbanista, Jane Jacobs mutatott be 1961-ben „A nagy amerikai városok halála és élete” című könyvében.

A terv az alacsony sűrűségű lakóterületek kíméletes sűrítését és diverzifikálását biztosítja, több lakhatási lehetőség, valamint új szolgáltatások és rugalmas munkaterületek beiktatásával, továbbá az aktív közlekedési módok számára zöld folyosók hálózatának kialakításával az egész városban. A településrészek sűrítésére és újjáélesztésére irányuló erőfeszítések támogatására Vancouver innovatív módon az „üres lakások adóját” is bevezette, amely 2017 óta 22%-kal csökkentette az üresen álló ingatlanok számát, és bevételt termelt a beépítési fejlesztések és a megfizethető lakhatási kezdeményezések támogatására.

Fontos megjegyezni: a városi terjeszkedés és az autóorientált tervezés nem csak Észak-Amerikában jellemző, más régiók, köztük Európa is hasonló kihívásokkal néz szembe. Franciaországban a lakásállomány 56%-át az önálló házak teszik ki, és ez a tendencia a Covid-19 válság óta egyre erősödik. Egy nemrégiben elfogadott nemzeti törvény, a Zero Land Artificialisation arra tesz kísérletet, hogy 2030-ra 50%-kal csökkentse a városi terjeszkedést, és 2050-re elérje a nettó nulla károsanyag-kibocsátást.

A várostervezők másik prioritása a települések felkészítése a szélsőséges hőségre. A zöldterületek és az áteresztő talajok növelése, valamint a fák használata az árnyékos területek kiterjesztésére bizonyítottan hatékonyan ellensúlyozza a hőszigeteket. Sok város – különösen Európában – e taktikák beépítése érdekében módosítja területfejlesztési politikáját. A készülő párizsi főterv előírja, hogy az új fejlesztéseknek vagy a nagyobb regenerációs projekteknek legalább bizonyos százalékban vízáteresztő felületeket és zöldfelületeket kell biztosítaniuk, és kompenzálniuk kell a fák elkerülhetetlen kivágását; egy „növényhiányos” zónát is létrehoz, ahol ezeket a követelményeket megnövelik.

Hasonlóképpen, Barcelona is ösztönzi a zöldtetők használatát azáltal, hogy az épületek esetében minimális „növényzeti arányt” alkalmaz, és az új zöldtető-projektek költségeinek 75%-át támogatja. Számos európai város ma már azt is előírja, hogy az új épületek emelésénél figyelembe kell venni a hőkomfortot. A London Plan, amely a brit főváros területfejlesztési stratégiája, előírja, hogy a nagyobb építkezési javaslatoknak be kell mutatniuk, hogyan csökkentik a belső túlmelegedés és a légkondicionáló rendszerekre való támaszkodás lehetőségét.

A globális déli városokban a várostervezők szintén felgyorsítják a földhasználati politikák elfogadását, hogy korlátozzák az éghajlati válság drámai hatásait. Ez kritikus fontosságú, mivel a Világbank szerint a globális déli városokban a városi terjeszkedés 90%-a a szélsőségesen veszélyeztetett területek, például a vizes élőhelyek és más árvízveszélyes területek közelében történik.

Számos város, különösen Dél- és Nyugat-Ázsiában, valamint Afrikában, az erős népességnövekedés és a szélsőséges éghajlati kockázatok kettős kihívásával néz szembe. Az éghajlatra reagáló földhasználati politikák példái közé tartoznak az építkezési korlátozások a part menti árvíznek kitett területeken. Durban (Dél-afrikai Köztársaság)  egy 94 ezer hektáros területi réteget hozott létre, ahol a fejlesztés csak környezetvédelmi engedély birtokában történhet.

Az árvízveszély csökkentése érdekében az indiai városok, például Chennai, az árvízveszélyes területeken lévő összes épületre vonatkozóan kötelezően előírják az esővízgyűjtő rendszerek telepítését a városrendezési tervekben. Az éghajlati kockázatok nem korlátozódnak az árvizekre és a hőségre – figyelembe kell venni az egymással összefüggő kockázatokat is, mint például a földcsuszamlásokat és a tüzeket. Ennek leküzdése érdekében Fokváros (Dél-afrikai Köztársaság) új területfejlesztési keretrendszere előírja, hogy a tűzveszélyes övezetekben puffereket kell létrehozni a beépített és a természetes növényzettel borított területek között.

A fentiekben megosztott eseteken túl még sok más követendő példa is van, amelyek a várostervezők kritikus és sokrétű szerepét mutatják az éghajlati válság kezelésében. A várostervezés valóban a kibocsátáscsökkentés és az ellenálló képesség növelésének átfogó eszköze. Emellett a helyi önkormányzatok számára hatékony eszköz arra, hogy éghajlati prioritásaikat érvényre juttassák, és azokat jogilag kötelező erejű politikává alakítsák át.

 

 

Forrás: „The best climate activist is a good urban planner” (dezeen.com)

21 tagúvá bővült a UniSpace Magyarország konzorcium

21 tagúvá bővült a UniSpace Magyarország konzorcium

Tovább dolgozunk a magyar űrkutatás és űrtevékenység felvirágoztatásán – hangsúlyozta a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) űrkutatásért felelős miniszteri biztosa július 11-én Budapesten, azon az ünnepélyes aláírási ceremónián, ahol négy egyetem csatlakozásával...