A bálozókat elsőként dr. Szepes András, a Fejér Megyei Mérnöki Kamara elnöke köszöntötte, emlékeztetve a résztvevőket, hogy 130 éve ezen a napon szabadalmaztatta Bánki Donát és Csonka János a karburátort, illetve 125 éve született Szilárd Leo, a múlt század kiemelkedő tudósa, az atomreaktor egyik megalkotója.
Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: a kamarai bál az összetartozás rendezvénye, melyre nagy szükség van napjainkban is. Ha kitekintünk a világra, mindenki számára egyértelmű, hogy össze kell fognunk és tennünk kell annak érdekében, hogy ez a kellemetlen időszak minél előbb véget érjen. Hiszem, hogy a kivezető utat a mérnökök fogják megmutatni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint fővédnökünk, Lázár János miniszter egyik kijelentése, mely szerint a jogászok és a humán értelmiség kora után Magyarországon elkövetkezett a mérnökök és az építők ideje, most a mérnökök és az építők kapnak óriási lehetőséget Magyarország megváltoztatására, egy új ország felépítésére. Meggyőződésem, hogy mérnökök nélkül nincs társadalmi és gazdasági fejlődés. Itt az ideje, hogy a sarkunkra álljunk és megmutassuk a világnak, hogy mi vagyunk azok, akik kimozdítják a világot a sarkából, és mi vagyunk, akik utat mutatnak abban, hogyan kell a jövőben a nemzetet és a hazát szolgálni – hangsúlyozta a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.
Dr. Simon László főispán (Fejér Vármegyei Kormányhivatal) szerint a közigazgatásban „mindenkor jó szívvel gondolnak a mérnökökre, jó kapcsolatot ápolnak a helyi mérnöki kamarával és a megyében tevékenykedő mérnökökkel. „Nélkülük sem a megyében, sem az országban nincs fejlődés és nincsen jövő – jelentette ki a főispán. Az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára, Lánszki Regő Balázs köszöntőjében először Henry Fordot idézte: aki abbahagyja a tanulást, legyen húsz vagy nyolcvanéves, megöregszik, viszont aki folyamatosan tanul, mindig fiatal marad. „Mi jellemzi a mérnököket? A folyamatos tanulási vágy, a fejlődés és a tenni akarás. És a mérnökök mindig közösségben gondolkodnak és együttműködnek. Ezt a fajta közös gondolkodás szeretnénk megteremteni minisztériumi szinten is, kiemelten a mérnöki kamarával is folytatni” – mondta az államtitkár. Hozzátette: még egy különleges apropója van a mai bálnak: száz évvel ezelőtt februárban fogadta el az Országgyűlés az 1923. évi XVII. törvényt a mérnöki rendtartásról, ami kimondta a mérnök fogalmát és a mérnöki kamara meghatározását. Ezt követően 1924-ben alakult meg a Budapesti Mérnöki Kamara, ami sajnálatos módon csak 1945-ig működhetett, a kommunizmus évtizedeiben pedig a kamarai szerveződést nem élesztették újjá. „Azt gondolom, vannak korszakok, amikor egy vezetés nem feltétlenül az országépítésre koncentrál, nem egy nemzet lelkivilágával és épülésével foglalkozik, abban az időszakban a hazai mérnöktársadalomban és a mérnöki kamarában potenciális veszélyforrást láttak. Mi azonban lehetőséget látunk. Az országépítési folyamatban a mérnöki kamarára kiemelt szereplőként, együttműködő partnerként szeretnénk tekinteni.” Lánszki Regő Balázs emlékeztetett: egy új, egységes és a teljes építésügyet felölelő, minden építési tevékenységen átívelő törvényjavaslatot készített el az idei év januárjára a szaktárca, melynek címe első körben megbotránkozásra is okot adhat, hiszen a „magyar építészetről szóló törvény” elnevezést kapta. Fontos megjegyezni – hangsúlyozta –, hogy nem az építész szakmagyakorlókról kívánunk törvényt alkotni, hanem a teljes építési folyamatot arra az eleganciára és méltósági szintre akarjuk emelni, ami a századfordulón Magyarországon még a helyén volt. A törvénytervezetben tehát a mérnököknek is kiemelt szerepük van – zárta köszöntőjét az államtitkár, majd megnyitotta a XXV. országos mérnökbált.