A Hywind Tampen elnevezésű szélerőműpark a világ eddigi legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Létrehozásához az alkatrészek berakodásától a turbina összeszereléséig zökkenőmentes gyártási-összeszerelési folyamatra volt szükség, és a mély alapozás miatt a rakpart szélétől távolabb is szükség volt emelőkapacitásra.

Az Equinor energiaipari nagyvállalat a tengeri tevékenységéből eredő CO2-kibocsátás kompenzálása érdekében a közelmúltban fejezte be a világ legnagyobb úszó tengeri szélerőműparkjának megépítését. Ez a projekt önmagában is jelentős előrelépést jelent az energetikai átállásban – a Hywind Tampen és az Equinor korábbi Hywind Scotland kísérleti projektje együttesen a világ úszó szélenergiájának mintegy felét fogja termelni. A piac még mindig fejlődik, és bár különböző alkatrész-konstrukciókat, telepítési technikákat és telepítési módszereket vizsgálnak, miközben prototípusokat készítenek, még egyik sem került kereskedelmi forgalomba, azaz nincsenek olyan megoldások, amelyek már bizonyítottak.

A projekthez úszó alapokra volt szükség, mivel a norvég északi-tengeren a vízmélység és a tengerfenék geológiája miatt nem lehetett hagyományos, rögzített aljú turbinákat telepíteni. Komoly kihívást jelentett a 8,6 MW-os turbinák – beleértve a toronyrészeket, a motorházat és a lapátokat – felszerelésével járó munka, amelyet a nagyrészt víz alatt fekvő, 107 méteres bójákon kellett elvégezni. Amit lehetett, azt egy kikötő ellenőrzött környezetében végezték el – ahol az egész rendszert a lehető legstabilabban lehetett tartani –, mielőtt az elkészült turbinákat kivontatták volna a telepítés helyére. Mindehhez kivételesen nagy merülést lehetővé tevő kikötőt kerestek. Bár a feladat elvégzésére alkalmas, a nyugat-norvég partvidéken található Gulen ipari kikötőben nyugodt körülmények uralkodtak, akadt egy nehezen áthidalható probléma: a kikötői környezetben körülbelül 143 m távolságon kellett az egyes elemeket átemelni. Martin Tieman, az összeszerelést végző Mammoet projektmenedzsere ezt így magyarázza: „Felismertük, hogy a szükséges emelések elvégzéséhez hatalmas hatótávolságú darura lesz szükségünk. A szárazföldi daruk többsége nem lenne képes 143 méteres távolságot elérni ilyen súlyok mellett, de tudtuk, hogy ha ez mégis sikerülne, a projekt jelentős előnyökkel járna. Ezáltal egy zökkenőmentes gyártósor jönne létre a rendezőpályaudvartól a turbina összeszereléséig és az üzembe helyezésig – mindezt ugyanazon a helyen –, optimalizálva a tengeri eszközök használatát. Ez vezetett minket arra, hogy megvizsgáljuk a PTC 200-DS darunk használatát, amelyre komoly kereslet van az olyan nagy tengeri szélerőmű-projekteknél, mint a tajvani Greater Changhua fejlesztés és a skóciai Seagreen tengeri szélerőműpark. Miután a kikötő megerősítette, hogy a rakpart képes lesz biztosítani a szükséges talajnyomás mértékét, össze tudtunk állítani egy olyan tervet, amely kezelte az Equinor fejlesztés tizenegy turbinájának kikötői mozgatását.”

A kikötő merülése mellett az időjárási körülmények is kihívást jelentettek. Bár a nagy darukat úgy építik, hogy ellenálljanak az erős széllökéseknek, az ilyen – kifejezetten a szél befogására tervezett nagy felületű – szélerőmű alkatrészeknek éppen az a dolga, hogy befogják a szelet. Ennek ellensúlyozására a PTC 200- DS-t úgy alakították át, hogy még erős szélben is biztosítsa az alkatrészek mozgásának pontos vezérlését – ami azt eredményezte, hogy kevesebb időjárás miatti leállással kellett számolni, és a turbinák hamarabb elkészülhetnek. A PTC 200-DS mellett egy 24 tengelyes SPMT-járművet (Self-propelled modular transporter, azaz önjáró moduláris szállítójármű), és egy sor kisebb darut is használtak az alkatrészek mozgatásához. Ez segített abban, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartsák az eszközök üresjárati idejét. Tieman következtetése: „Mivel számos nagyszabású tengeri szélerőmű-projektben dolgoztunk, megértjük, hogy a kikötői szállítás és a telepítés közötti logisztika milyen fontos a menetrend betartása szempontjából. Szakértő csapatunk sikeresen végrehajtotta ezt a feladatkört a világ néhány legnagyobb tengeri szélerőmű-projektje esetében, így rendelkezünk a kulcsfontosságú eszközök maximális kihasználásához szükséges tapasztalattal, és a projekt költséghatékonyságának legmagasabb szintjét biztosíthatjuk.” A győzelmi jelentés végére maradt a lényeg: A Hywind Tampen tengeri szélerőműpark 2022 harmadik negyedévében megkezdte az energiatermelést.

Forrás: Engineering Magazine (pagesuite-professional.co.uk)