125 éve született Máttyus Sándor mérnök
Sztárán, 1897. október 17-én született Máttyus Sándor (1897-1984) gépészmérnök, vízellátási szakember. A budapesti Műegyetem elvégzése után (1924) a Fővárosi Vízműveknél a víztermelés üzemeltetésével, fejlesztésével és a műszaki kivitelezések vezetésével foglalkozott. Mint műszaki igazgató jelentette meg 1940-ben a Vízművek üzemi problémái című, számos új megoldást tárgyaló könyvét. Többek között az ő áldozatos munkájának volt köszönhető, hogy a Vízművek a főváros ostroma alatt is üzemelt, és a felszabadulást követően a helyreállítási munkák rövid idő alatt befejeződtek. 1955-60-ban a BME-n elsőként adta elő a vízellátás tantárgyat. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a víztároló medencék kényszer-keringetésű szellőztetésének első alkalmazása. Több gépészeti találmányát alkalmazták a szivattyúk járókerekének kialakításánál, ill. a szivattyútelepek csőzárainál. Számos egyetemi jegyzet és tudományos szakcikk szerzője volt.
120 éve született Nemes Gerzson mérnök
Jászkiséren, 1902. október 17-én született Nemes Gerzson (1902-1988) vízmérnök. Mérnöki oklevelét 1928-ban szerezte Budapesten. 1928-1948 között több tiszai vízitársulat szakaszmérnöke, illetve a Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat igazgató mérnöke, majd a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak, illetve jogelődjeinek műszaki vezetője volt. Főbb munkaterületei az árvízvédelemhez (töltések és műtárgyak építéséhez) tartoztak, emellett tevékeny részt vállalt egyes régiók öntözési feladatainak megoldásában. Szakirodalmi munkássága a technikatörténetírás terén jelentős, a Közép-Tiszavidék és a Jászság vízügytörténeti monográfiái az ő nevéhez fűződnek. 1978-ban MTESZ-díjjal, 1977-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagságával ismerték el úttörő munkáit.
90 éve született Gyékényesi György István mérnök
Gyékényesen, 1932. október 20-án született Gyékényesi György István (1932-1973) űrkutatási mérnök. A középiskolát Magyarországon, egyetemi tanulmányait az USA-ban végezte. Az akroni egyetemen (Ohio állam) gépészmérnöki, a Case technológiai intézetben (clevelandi műegyetem) magiszteri fokozatot, a Michigan állami egyetemen (East Lansing, Michigan állam) bölcsészdoktori diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai után az IBM-hez került gépészmérnökként. 1962-től űrkutatási mérnök volt a NASA (National Aeronautics and Space Administration) Lewis kutatóközpontjában Clevelandben. Megkapta a NASA Apollo jutalmát. Tagja volt a Phi Kappa Phi egyetemközi tudományos társaságnak, az amerikai Rochet társaságnak, a gépészmérnökök amerikai társaságának (ASME). Publikált a Nemzetőrben és az Itt-Ott c. folyóiratban. Több verse is megjelent. Váratlan halála sikeres pályát tört ketté.
210 éve született Tóth Ágoston Rafael mérnök
Marcaliban, 1812. október 24-én született Tóth Ágoston Rafael (1812-1889) hadmérnök, honvédezredes, térképész, a magyar térképtudomány történetének nemzetközileg is kiemelkedő személyisége, az MTA levelező tagja. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki Akadémián végezte. A szabadságharc kitörésekor a honvédség kötelékébe lépett. Előbb Kolozsvár, majd Beszterce parancsnokává nevezték ki. Később a déli hadsereg parancsnoka, ezért Világos után kötél általi halálra ítélték, de ezt 18 évi várbörtönre változtatták. Az 1856-os amnesztia után a Széchenyi-uradalomban nyert alkalmazást, majd vármegyei mérnök, utóbb a keszthelyi gazdasági intézet tanára lett. A kiegyezés után a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium topográfiai osztálya – a Honvéd Térképészeti Intézet elődje – megszervezésére és vezetésére kapott megbízást. Közben a budapesti Tudományegyetem katonai tanfolyamának egyik előadója is volt. Ő készítette az első magyar szintvonalas térképek egyikét, és számos domborművet is alkotott. A magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.
120 éve született Erdey-Grúz Tibor vegyész
Budapesten, 1902. október 27-én született Erdey-Grúz Tibor (1902-1976) kétszeres Kossuth-díjas vegyész. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte, s egész életét ebben az intézményben töltötte. A II. sz. Kémiai Intézetben volt tanársegéd, adjunktus, majd 1941-től c. rk. tanár. 1949-ben nevezték ki az újonnan alakult fizikai kémiai tanszék professzorává. A fizikai kémia volt kizárólagos alkotói területe, elsősorban az elektrokémia. Fizikai kémiai praktikum (Proszt Jánossal) és Elméleti fizikai kémia (Schay Gézával) című könyveiből kémikus nemzedékek tanultak. A hazai elektrokémiai kutatás egyik kiváló művelője volt, jelentős felismeréseket tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezésében, az elektrolitikus fémleválás vizsgálatában, a fémes kristályok elektrolitikus növesztése terén, vizsgálta a fémek anódos oldódását, továbbá az ionvándorlás jelenségeit. Jelentős volt tudományos-közéleti szereplése is. Az MTA 1943-ban levelező, 1948-ban rendes tagjává választotta, 1950-1953 és 1964-1970 között az Akadémia főtitkára, 1970-1976 között elnöke volt. 1952-1953 között felsőoktatási, 1953-1956 között pedig oktatási miniszter volt.