Jelen helyzetben szükség van minden olyan atomerőművi blokk üzemidejének meghosszabbítására, ahol az műszakilag lehetséges. „Paks-3” előkészítésén kellene már gőzerővel dolgozni, persze nem paksi telephelyre gondolok, mert ott már nem férnek el újabb blokkok, de további nukleáris termelőkapacitások létesítése lesz szükséges. Elő kellene készítenünk legalább egy, de inkább kettő Pakson kívüli telephelyet és dolgozni kellene a magyar szabályozás módosításán, hogy az ország alkalmas és képes legyen kis moduláris reaktorok, ún. SMR-ek befogadására is – nyilatkozta interjúnkban prof. dr. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének oktatója.

 

Az egész világ aggodalommal figyeli, ami az elmúlt hónapokban Ukrajnában a hat blokkal üzemelő Zaporizzsjai Atomerőműben és környékén történik – az irányítószemélyzet túszdrámája, ágyúzás, robbanóanyagok tárolása… Mi lehet a legrosszabb forgatókönyv?

Nehéz erre válaszolni. Először is azt gondolom, hogy sem az orosz félnek, sem az ukránoknak nem érdeke, hogy tönkretegyék az erőművet. Óriási értékű vagyontárgyról és nagy környezeti kockázatról van szó. Mégis olyan állapotban van most az erőmű, ami a tervezési körülményeken messze kívül esik. Nagy mennyiségű robbanóanyag van a telephelyen, orosz katonai erők és tüzérségi egységek vannak kerítésen belül, akiknek nincs ott valójában keresnivalójuk, ráadásul az ukrán üzemeltetők fél éve zavaros jogi státuszú orosz ellenőrzés és pszichikai nyomás alatt állnak. Ha egy műszaki üzemzavar történik vagy a létesítményt egy véletlen, de érzékeny tüzérségi támadás érné, egyáltalán nem evidens, hogy azt az üzemeltetők jól és szakszerűen tudnák lekezelni. Így akár olyan üzemzavar is létrejöhetne, ami kívül esik a tervezési alapon. Ha mondjuk tartósan elveszítené a létesítmény a villamos hálózati kapcsolatait, az üzemzavari dízelgenerátorok látnák el árammal, de nem világos, mennyi dízelolajat hagytak az orosz katonák az üzemanyagtartályokban, és ha a háborús helyzetben nem érkezne meg kellő időben az utánpótlás vagy nem tudnák tartósan helyreállítani a hálózati kapcsolatot, akár reaktorzóna sérülés is bekövetkezhetne, ami számottevő kibocsátással is járhatna. Ez az erőmű körüli 30 km-es körben lévő területek jelentős szennyeződéséhez is vezethetne, de arra azért nem kell számítani, hogy Magyarország területén belül a lakosságot korlátozó intézkedéseket kellene elrendelni. De ott, Ukrajnában, ukrán és orosz ellenőrzés alatt lévő területek is jelentős szennyeződést szenvedhetnének el.

 

Kinek termel az erőmű villamosáramot, illetve mi a hálózati jelentősége?

Ez egy ukrán erőmű, ukrán tulajdonban, az ukrán villamos hálózat része, így Ukrajna részére termel áramot. Ugyanakkor látva az elmúlt hetek történéseit, az orosz szándék az lehet, hogy a telephelyet katonai és hálózati szempontból is elcsatolják Ukrajnától és Krím-félsziget, valamint az Ukrajnától frissen elcsatolt területek ellátására alkalmazzák a jövőben. Ezt persze nem tudjuk bizonyosan, csak egyes magas szintű kijelentések és egyes események utalnak erre az orosz szándékra.

 

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek fegyveres konfliktus esetén semmiféle mozgástere nincs?

Nem igazán van ilyen mozgástere. A NAÜ az ENSZ szakosított szerve. Nincs katonai kompetenciája vagy katonai ereje. A nukleáris biztonság, a fizikai védelem és a nukleáris anyagok biztosítéki ellenőrzésének műszaki és adminisztratív feltételeit ellenőrizheti, és ajánlásokat fogalmazhat meg az adott kormány, a nemzeti hatóságok vagy az érintett üzemeltető (engedélyes) számára. De itt most valójában az is egy kérdés, ha Oroszország elcsatolná az erőművet, hogyan lehetne kezelni az engedélyesi jogokat? Önmagában már az pikáns, hogy a Rosatommal egyeztet a NAÜ főigazgatója ahhoz, hogy ellátogathasson egy ukrán erőműbe. A megítélésem szerint a helyzet az egész nemzetközi nukleáris biztonsági jogi és szabályozási keretrendszer határait feszegeti, és súlyos bizalmi válságot okozhat, ha a felek nem kellően elővigyázatosan járnak el.

 

A lassan fél éve tartó energetikai árprobléma mikor súlyosbodhat ellátási válsággá? Megúszhatjuk egyáltalán az előttünk álló fűtési szezont komolyabb gondok nélkül?

Azon fog múlni, hogy mennyire lesz hideg a tél Európában, és hogy addig rendeződik-e a helyzet. Ebben a pillanatban nem úgy áll, hogy a háború véget érhetne a tél beköszöntéig. És ha mondjuk kapunk egy olyan hidegpárnát, mint mondjuk 2017 január-februárjában, amikor annyira tartós volt a nagy hideg, hogy a Duna és a Tisza összefüggő jégtakaróval volt borítva, ellátási válsághelyzet is lehet. De a mostani piaci földgáz és villamos energia árak is komoly válságot fognak előidézni. Nagyon súlyosnak látom az energiapiacok helyzetét.

 

Búcsút inthetünk a viszonylag olcsó, fosszilis energia korának?

Attól tartok, hogy hosszú évekre eltűnik az olcsó fosszilis energia, és ez akár már tartósan így is maradhat. Örülhetnénk annak, hogy a dekarbonizációs átállás most kap egy nagy lökést, de a problémát az okozza, hogy az energetikában a projektek előkészítése és megvalósítása hosszú időt vesz igénybe, és nagy tőkét igényel. Itt most nincs elég idő és nem lesz elég tőke, hogy a fosszilis energiahordozóktól való megválást kellő időben végrehajtsuk. Sőt hozzá kell tennem, hogy a 2022 augusztus végére kialakult magas árakhoz a hosszú forró és aszályos nyár, és a vízhiány nagyban hozzájárult, mert számos vízerőmű nem tud a szokásos szinten termelni, és Nyugat-Európában hőerőművek, valamint megújulós erőművek is kénytelenek voltak csökkenteni a termelést a magas környezeti hőmérséklet miatt.

 

Mennyire sérülékeny az európai villamosenergia-rendszer?

Ebben a jelen helyzetben nagyon sérülékeny. Az elmúlt 15-20 év európai energiapolitikája a nap- és szélenergia fejlesztéséről szólt, amely energiahordozók evidensen igénylik, hogy az ingadozásukból származó eltéréseket valamivel kompenzálják. Bár ezt a zöld energiapolitikák szerették a kisbetűs részben említeni – ha egyáltalán említették –, de erre a megoldást a földgáztüzelésű erőművek fokozottabb felhasználásában látták, amihez az Európai Uniónak importálnia kellett a földgázt, hiszen az európai saját kitermelés nem fedezi az igényeket. Így alakult ki az a helyzet, hogy az EU a földgáz 40%-át Oroszországból importálta, és még egyszer hangsúlyozom, hogy az EU országai – hazánk is – túlzott mértékben tették ki magukat a földgáz bázisú villamos energiának. Az orosz-ukrán háborúval, és az arra válaszul bevezetett szankciókkal földgáz ellátási szűkület keletkezett, ami felfelé rántotta a földgázárakat. Ugyanakkor a földgáz bázisú áram ármeghatározó a villamosenergia-piacokon, így ez felfelé vitte el az áramárakat is. Ez az egész helyzet mind az árak, mind pedig – a szűkös kapacitások miatt – az ellátási oldalról nagyon sérülékennyé tette az európai villamosenergia-rendszert.

 

Az atomenergia miként segíthet a mai világ két nagy – energia- és éghajlati – válságának kezelésében?

A jelen helyzetben szükség van minden olyan atomerőművi blokk üzemidejének meghosszabbítására, ahol az műszakilag lehetséges. Ezen kívül szükség van az alaperőművi termelőkapacitások bővítésére. Meggyőződésem, hogy egy új európai nukleáris iparra van szükség, amelyik újra képes új atomerőművi blokkokat építeni, a lehető legrövidebb időn belül. Mind 3. generációs nagy blokkokra, mind pedig kis moduláris reaktorokra szükség van, amelyek képesek a villamos energia mellett lakossági és ipari hőigények kielégítésére is.

 

Az atomenergia és a megújulók együttes alkalmazása, kiegészítve az intelligens energiatárolással adhatja a megoldást korunk energetikai kihívására?  

Igen, folytatni kell a nap- és szélenergia fejlesztését, de be kell látni, hogy a fosszilis energiahordozókra sem klímavédelmi, sem importfüggőségi okokból Európában nem lehet számítani, így a zsinóráram-termelést atomerőművekre kell bízni. Az intelligens energiatárolás a megújulók rendszerbe integrálását és a rövid távú (néhány órás) tárolást tudhatja majd megoldani, de a szezonális, évszakok közötti energiatárolásra nem látszik ma a rentábilis, jó műszaki megoldás. Ezért mondom, hogy atomenergia és megújulók együtt adják a megfelelő energiamixet.

 

Az OAH augusztus végén kiadta Paks II létesítési engedélyét. Miért tekinthető ez a beruházás egyik fontos mérföldkövének?

A létesítési engedély egy nagy, komplex, létesítményi szintű engedély. E nélkül nem tudott volna a projekt tovább haladni. Ezért van kiemelt jelentősége, hogy a projekt megszerezte ezt a nagy engedélyt és sikeresen teljesítette ezt a fontos mérföldkövet.

 

Úgy tudjuk, kormányhatározat készül a jelenleg üzemelő paksi blokkok üzemidő-hosszabbításáról.

A kormány bejelentette, hogy szándékában áll a paksi atomerőmű mostani négy darab, VVER-440 típusú blokkjának 50 éven túli üzemeltetése, további üzemidő-hosszabbítása. Ez egy fontos lépés, egy csomó műszaki vizsgálat, majd engedélyezési lépés és felújítás szükséges ahhoz, hogy megvalósulhasson. De először is a vizsgálatoknak ki kell deríteniük, hogy az egyes blokkok rendszereiben mekkora a tartalék, 10, 15 vagy 20 évnyi további üzemidőre képesek?

 

Vannak nemzetközi példák arra, hogy VVER típusú reaktorok üzemidejét kétszer is meghosszabbítsák?

Igen, vannak. A finnek előttünk járnak a Loviisa atomerőmű két darab VVER-440 blokkjával, ott az üzemeltető már engedélykérelmet nyújtott be a hatóságnak a második üzemidő-hosszabbításra. A szándék az, hogy azok a blokkok legalább 70 évig szolgálják a villamosenergia-termelést. Hasonlóra készülnek a csehek és a szlovákok is. De ha kicsit távolabbra nézünk, van olyan amerikai PWR blokk, amelynél 80 éves üzemidőben gondolkodnak.

 

Lehet, hogy már ma el kellene gondolkodni egy újabb atomerőmű tervezésén?

Abszolút. Egy „Paks-3” előkészítésén kellene szerintem gőzerővel dolgozni, persze nem paksi telephelyre gondolok, mert ott már nem férnek el újabb blokkok, de további nukleáris termelőkapacitások létesítése lesz szükséges. Elő kellene készítenünk legalább egy, de inkább kettő Pakson kívüli telephelyet és dolgozni kellene a magyar szabályozás módosításán, hogy az ország alkalmas és képes legyen kis moduláris reaktorok, ún. SMR-ek befogadására is.