200 éve született Péch Antal mérnök
Nagyváradolasziban, 1822 június 14-én született Péch Antal (1822-1895) bányamérnök, akadémikus. A selmecbányai bányászati Akadémián tanult, 1842-ben szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1846-ban Csehországba rendelték, ahol zúzóműveket épített. 1863-ban visszatért Magyarországra, 1867-ben állami szolgálatba lépett és mint pénzügyminisztérium titkár, majd osztálytanácsos a kincstári vas- és bányaművek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig (1889) a selmeci bányakerület igazgatója: A XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnöke volt. 1889-1892 között a selmecbányai választókerület országgyűlési képviselője volt. Tudományos munkásságában úttörőként foglalkozott a – lényegében ma geomechanikának nevezett – földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerkesztője volt. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1963-ban évenként kiosztásra kerülő Péch Antal Emlékérem kitüntetést alapított.
100 éve született Bartha Zoltán mérnök
Kolozsvárott, 1922. június 15-én született Bartha Zoltán (1922-1989) vegyészmérnök, egyetemi oktató. 1941-től a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) vegyészmérnöki karán tanult, 1945-ben kapott mérnöki oklevelet. 1947-től haláláig a Magyar Ruggyanta (a későbbi Taurus) Gyárban dolgozott főmérnökként. A Műegyetemen a Gumiipar technológiája című tárgyat oktatta. Fő kutatási területe a szilárdsághordozó gumirendszerek tanulmányozása volt. Kaucsuk és a gumi technológia területén számos újítás, szabadalom és annak kidolgozása fűződik a nevéhez.
125 éve született Bóday Gábor mérnök
Nagyszebenben, 1897. június 15-én született Czekelius Günther, későbbi neve: Bóday Gábor (1897-1989) bányamérnök. 1918-ban kezdte felsőfokú bányamérnöki tanulmányait az ausztriai Pribramban, majd Leobenben folytatta, a Berlin-Charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be. Két évig Németországban (Bitterfeld) barnaszén külfejtési és brikettgyári üzemben dolgozott, 1924-től az Ajkai Kőszénbánya Részvénytársaságnál gépészeti üzemvezető, majd 1928-1947-ig bányaigazgató volt. Az 1935-től az Egyesült Izzóhoz került, bánya-vezetőjeként nevéhez fűződik a bányák bővítése, rekonstrukciója, és a padragi új bányaüzem megnyitása. A II. világháború végén, a német csapatok visszavonulásakor megakadályozta az üzemek felrobbantását. 1949-től Komlón irányította a termelést, mint a bányatröszt koksz-szén termelésének főmérnöke.
90 éve született Farkas Miklós matematikus
Budapesten, 1932. június 15-én született Farkas Miklós (1932-2007) matematikus, műegyetemi tanár. Az ELTE-n szerzett matematikus diplomát, Hajós György (1912-1972) egyetemi tanár tanítványaként differenciálgeometria témából lett kandidátus. Ötven évig volt a BME oktatója. Húsz éven át vezette a Gépészmérnöki Kar Matematika Tanszékét, amelynek jogutódján, a BME TTK Matematika Intézete Differenciálegyenletek Tanszékén volt egészen haláláig professor emeritus. Strukturális stabilitásról, bifurkációkról, katasztrófaelméletről a hazai matematikusok közül elsőként beszélt a katedrán és írt nemzetközi rangú szakfolyóiratokban. A nagyközönség Farkas Miklóst leginkább mint a Matematikai Kislexikon főszerkesztőjét ismerheti, amely fontos szerepet játszott a magyar nyelvű matematikai kultúra ápolásában. Béda Gyula akkori dékánnal együtt 1974/1975-ben létrehozta a Gépészmérnöki Kar matematikus-mérnök szakát, amely az egyetemi öt év folyamán végig külön, kiscsoportos képzésként szerveződött. Dolgozatokat írt a differenciálegyenletek közgazdasági és biológiai alkalmazásairól is. Idős korában ez utóbbiakkal foglalkozott a legtöbbet. Tanszékvezető tanárként iskolateremtő egyéniség volt.
110 éve született Harsányi Szabolcs mérnök
Budapesten, 1912. június 24-én született Harsányi Szabolcs (1912-1989) mérnök, feltaláló. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elvégzése után Sávoly Pál mérnök irodájában részt vett a budapesti Duna-hidak tervezésében. 1948-tól az Országos Vízgazdálkodási Hivatal vízellátási és csatornázási osztályát vezette, majd építési-mélyépítési szakértő volt. 1956-ban a Bányászati Tervező Vállalatnál Bakoss Géza mérnöktársával az alábányászott lakótelepek víztorony építésére keresett megoldást és megkonstruálták az ivó-, ipari- vagy öntözővíz tárolására alkalmas Hidroglobus elnevezésű gömbcsuklón álló, sodronykötelekkel ellátott víztornyot. ~ a sorozatgyártás teljes előkészítéséig vezette a kísérleti gyártást, majd bel- és külföldön Hidroglobus szakértőként működött. 1962-től a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél dolgozott, ahol az ENSZ termálhasznosítási programját kidolgozó Termál Project Központ Tervező Osztályának vezetője volt.
140 éve született Szikla Géza mérnök
Szolnokon, 1882. június 24-én született Szikla Géza (1882-1963) gépészmérnök (1904), a műszaki tudományok doktora (1952). 1905-től a MÁV-nál szolgált. 1913-ban a Fővárosi Elektromos Művek kötelékébe lépett, mint az akkor épülő kelenföldi erőmű üzemvezetője, később annak igazgatója lett. Jelentős szerepe volt a Mátravidéki Erőmű tervezésében és építésében is. Később az Erőmű Tervező Irodába került, mint különleges feladatokkal megbízott tervezőmérnök. Tudományos kutatómunkája során kidolgozta a gázmentes kazánvíz táplálási rendszerét, mellyel az erőművek korrózió-védelmét oldotta meg. Legjelentősebb találmánya a Rozinek Artúr (1884-1965) mérnökkel közösen kidolgozott Szikla-Rozinek-féle tüzelési eljárás, mely apró szemű, őröletlen porszén lebegő állapotban való elgázosítását és elégetését teszi lehetővé. Emlékére az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Szikla Géza Díjat alapított.