Ahogy a Föld éghajlata tovább melegszik, a kutatók szerint a vadon élő állatok kénytelenek lesznek áttelepíteni élőhelyeiket – valószínűleg olyan régiókba, ahol nagy az emberi populáció –, ami drámaian megnöveli a vírus emberre való átterjedésének kockázatát, ami a következő világjárványhoz vezethet. A Georgetown Egyetem tudósai által vezetett nemzetközi kutatócsoport az éghajlatváltozás és a vírusok terjedése közötti kapcsolatot írja le, és a Nature című folyóiratban április 28-án tették közzé.

 

Tanulmányukban a tudósok az első átfogó felmérést végezték el arról, hogy az éghajlatváltozás hogyan fogja átstrukturálni a globális emlősök viromját. A munka középpontjában a földrajzi elterjedési területváltozások állnak – azok az utazások, amelyeket a fajok tesznek majd meg, amikor élőhelyeiket követve új területekre jutnak el. Ahogy először találkoznak más emlősökkel, a tanulmány szerint több ezer vírust fognak megosztani egymással. Ezek az eltolódások nagyobb lehetőséget jelentenek az olyan vírusok, mint az ebola vagy a koronavírusok számára; új területeken jelenjenek meg, így nehezebb lesz őket nyomon követni. Új állatfajokba kerülnek át, így a vírusok könnyebben átugorhatnak egy „ugródeszkaként funkcionáló” fajon keresztül az emberbe.

„A legközelebbi analógia valójában a vadon élő állatok kereskedelmében tapasztalható kockázatok” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Colin Carlson, PhD, a Georgetown Egyetem Orvosi Központ Globális Egészségtudományi és Biztonsági Központjának adjunktusa. „Azért aggódunk a piacok miatt, mert az egészségtelen állatok természetellenes kombinációkban való összehozása lehetőséget teremt a fokozatos megjelenési folyamatra – mint ahogy a SARS a denevérekről a cibetfélékre, majd a cibetfélékről az emberekre ugrott át. A gondot az jelenti, hogy egy változó éghajlaton ez a fajta folyamat szinte mindenhol valósággá válik – nem kell hozzá piac.”

Aggodalomra ad okot, hogy az állatok élőhelyei aránytalanul nagy arányban mozdulnak majd el az emberi településekkel azonos helyekre, ami a tovább terjedési kockázat új gócpontjait hozza létre. E folyamat nagy része már a mai, 1,2 fokkal melegebb világban is zajlik, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítések nem biztos, hogy meg tudják akadályozni ezen események kibontakozását.

További fontos megállapítás az emelkedő hőmérsékletnek a denevérekre gyakorolt hatása, amelyek az új vírusmegosztás nagy részét teszik ki. Repülő képességük lehetővé teszi számukra, hogy nagy távolságokat tegyenek meg, és a legtöbb vírust osszák meg. A vírusok megjelenésében játszott központi szerepük miatt a legnagyobb hatás Délkelet-Ázsiában várható, amely a denevérek sokféleségének globális gócpontja.

„A szimulációk megleptek bennünket” – mondta Carlson. Éveken át duplán ellenőriztük ezeket az eredményeket, különböző adatokkal és feltételezésekkel, de a modellek mindig ezekre a következtetésekre vezettek minket. Ez egy igazán lenyűgöző példa arra, hogy valójában milyen jól meg tudjuk jósolni a jövőt, ha megpróbáljuk.”

Mivel a vírusok soha nem látott sebességgel kezdenek el ugrálni a gazdafajok között, a szerzők szerint a természetvédelemre és az emberi egészségre gyakorolt hatások elképesztőek lehetnek. Összességében a tanulmány azt sugallja, hogy az éghajlatváltozás lesz a betegségek megjelenésének legnagyobb kockázati tényezője – megelőzve az olyan nagyobb figyelmet érdemlő kérdéseket, mint az erdőirtás, a vadon élő állatok kereskedelme és az ipari mezőgazdaság. A szerzők szerint a megoldás az, ha a vadon élő állatok megbetegedéseinek megfigyelését a környezeti változások valós idejű vizsgálatával párosítjuk. „Amikor egy brazil szabadfarkú denevér eljut egészen Appalachiáig, akkor nekünk is tudnunk kell, hogy milyen vírusok kísérik” – mondja Carlson. „Ha megpróbáljuk valós időben kiszúrni ezeket a gazdaszervezet-ugrásokat, talán van esélyünk arra, hogy ez a folyamat ne vezessen további átterjedésekhez és világjárványokhoz.”

„Közelebb vagyunk a következő világjárvány előrejelzéséhez és megelőzéséhez, mint valaha” – mondja Carlson. „Ez egy nagy lépés az előrejelzés felé – most már a probléma nehezebbik felén kell dolgozni. A COVID-19 világjárvány, valamint a SARS, az Ebola és a Zika korábbi terjedése azt mutatja, hogy egy állatról emberre átugró vírus milyen hatalmas hatásokkal járhat. Ahhoz, hogy megjósolhassuk az emberre való átugrásukat, ismernünk kell a más állatok közötti terjedésüket” – mondta Sam Scheiner, a kutatást finanszírozó amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF) programigazgatója. „Ez a kutatás megmutatja, hogy a melegedő éghajlat miatti állatmozgások és kölcsönhatások hogyan növelhetik a fajok között átugró vírusok számát.”

 

Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2022/04/220428085820.htm