Technikatörténeti érdekességek, műszaki- és mérnöki évfordulók 2022 májusában.
100 éve született Czégi József mérnök
Kaposszekcsőn, 1922. május 1-én született Czégi József (1922-1983) gépészmérnök, a kenéstechnika és a siklócsapágyak szakértője. A dombóvári gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat folytatott; oklevelét a háború után, 1945 novemberében szerezte meg. Közben 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken gyakornok, 1943-tól kisegítő tanársegéd, 1944-től gyakornok, 1945-től tanársegéd, 1949-től adjunktus. egyetemi munkája mellett ipari gyakorlatot is folytatott: 1945-ben a MÁV dombóvári műhelyében, 1946-47-ben a LAMPART Művek Rt. és 1947-48-ban a Szivattyúgép Rt. telepén dolgozott üzemmérnökként. Az üzemi munkák során terelődött figyelme az ágyazástechnika kérdéseire. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználva az ágyazás és kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. Eredményeit a képzésben, a gépelemek tantárgy korszerűsítésében és az ipari gyakorlat számára is írt kézikönyveiben hasznosította. 1949-51-ben az Állami Műszaki Főiskolán is tanított, 1950-ben kinevezték tagozatvezetőnek az esti épületgépész tagozathoz. Ezt a megbízatását 1952 augusztusáig látta el. A gépelemek tanszéken 1959-ben docensi kinevezést kapott. Közben az 1952-53-as tanévben a Szolnokon, mint megbízott tanszékvezető tartotta a gépelemek tárgy előadásait. A BME Gépészmérnöki Kara tudományos dékánhelyettessé választotta (1963-66). Tudományos kutatómunkája során az OMFB megbízásából a színesfém csapágyanyagok és a műanyagok felhasználásának 20 éves fejlesztési tervének kidolgozásában is részt vett. A kenéstechnika és a siklócsapágyak elismert szakértője volt. Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása, ill. a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája.
130 éve született Kazinczy László mérnök
Szakálházán, 1892. május 6-án született Kazinczy László (1892-1978) gépészmérnök. A budapesti Műegyetemen 1920-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1928-ban a MÁVAG diósgyőri gyárában üzemvezető mérnök, 1932-től műhelyfőnök, 1942-től műszaki igazgató volt. 1946-48-ban a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nél dolgozott. 1948-51-ben az Állami Ipari Tervező Iroda osztályvezetője. 1951-től 1957-ig a Gamma Optikai Műveknél főkonstruktőr, 1957-1962-ig ugyanott műszaki tanácsadó. 1963-ban címzetes egyetemi tanár lett. Forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei hazai viszonylatban máig is egyedüliek. Az egyetemi oktatásba 1949-ben bevezette az ehhez kapcsolódó tantárgyak tanítását, amelyeknek egészen 1970-ig volt az előadója.
110 éve született Kelen Tibor mérnök
Budapesten, 1912. május 7-én született Kelen Tibor (1912-1983) építészmérnök. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, 1934-ben szerzett építészmérnök Ezt követően egy magánvállalatnál építésvezetőként dolgozott, majd 1945-től önálló tervező és kivitelező lett. 1948-tól az Országos Lakásépítési Vállalat, majd az ebből alakult 44. sz. Állami Építőipari Vállalat főmérnöke volt. Irányítása alatt épült több jelentős vidéki létesítmény mellett az Üllői úti (József Attila), a Thälmann utcai, a Lakatos utcai lakótelep. Elsősorban a tömeges lakásépítés műszaki fejlesztésével foglalkozott. 1964-től a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat főtechnológusaként dolgozott. Kelen Tibor a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesületnek is az alapító tagja volt.
25 éves a Magyar Mérnöki Kamara Hírközlési és Informatikai Tagozata
A II. világháború előtt hazánkban is működtek hivatásrendi köztestületek, így a mérnöktársadalom önálló munkát vállaló tagjai 1923-1945 között az országos hatáskörű Budapesti Mérnöki Kamarába kérhették felvételüket. Az ezt követő több mint ötven éves kényszerszünet után, az1996. évi LVIII. számú kamarai törvényben rögzített felhatalmazás alapján az országban elsőként, 1996. november 7-én megalakult a Tolna Megyei Mérnöki Kamara, melyet követett az összes megyében létrehozott un. területi elven működő, önálló jogi személyiségű megyei Mérnöki Kamara. A területi mérnöki kamarák küldöttei 1997. január 11-én létrehozták a Magyar Mérnöki Kamarát. A híradástechnikai és távközlési végzettségű mérnökök immáron a mérnök-kamarán belül 1997. május 9-én megalakították a Hírközlési és Informatikai Tagozatot (HIT), elfogadták az alapszabályt, megválasztották a vezetőséget és hét fős Minősítő Bizottságot is. Korábban a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) végezte a tervező-, és vezető távközlési tervezők valamint a hírközlési, távközlési szakértők minősítését, így e feladatot 1997. májusa óta, az MMK HIT Minősítő Bizottsága és a területi mérnöki kamarák közösen végzik. Figyelemre méltó az MMK HIT küldetése: „Küldetésünknek tekintjük a jogosultsággal rendelkező mérnökeink szakmai színvonalának növelését, a Magyar Mérnöki Kamara és a tagság közötti gyors információáramlást, a szakmaiságot és a szakmai érdekérvényesítést.”
150 éve született Weszelszky Gyula kémikus, radiológus
Szlatinán, 1872. május 10-én született Weszelszky Gyula (1872-1940) kémikus, radiológus, egyetemi tanár. A budapesti egyetemen 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott, majd Lengyel Béla (1844-1913) vegyész mellett a II. sz. kémiai intézetben, mint tanársegéd, utóbb adjunktusként működött. 1898-ban, miután bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, a Magyar Gyógyszerész Egylet meghívta gyógyszerész-gyakornoki tanfolyama előadójának. 1907-től 1937-ig a tanfolyam vezetője. 1912-ben anorganikus kémiából egyetemi magántanárrá képesítették, 1918-ban az egyetem radiológiai intézetének vezetésével bízták meg. Kutatásainak nagy része a radioaktivitás körébe tartozik. Emanációmérő módszerével 1911-ben a forrásvizek emanációtartalmát vizsgálta. A radioaktív sugárzás gyógyhatásával és ásványvíz-elemzésekkel is foglalkozott.
180 éve született Kherndl Antal mérnök
Zselizen, 1842. május 10-én született Kherndl Antal (1842-1919) hídépítő mérnök, akadémikus, egyetemi tanár. Műszaki tanulmányait Budapesten, Karlsruhéban és Zürichben végezte, majd Badenben dolgozott. 1866-ban Zürich város műszaki hivatalának alkalmazottja, 1867-től a Műegyetemen tanársegéd, 1869-től a víziút- és vasútépítéstan, 1881-től a hídépítéstan tanára volt. A hídépítés elmélete terén elért kutatási eredményei új irányt mutattak a statikailag határozatlan reakciójú tartók problémáinak megoldására. A grafosztatikában úttörő elméleti megállapításait (amelyekkel elnyerte 1897-ben az MTA Marczibányi-díját, 1905-ben a Mérnök Egylet aranyérmét és 1910-ben az MTA nagydíját) többek között a II. világháború előtti Erzsébet-híd építkezése igazolta, amelynek tervezését részben Kherndl Antal vizsgálta felül. A Magyar Mérnök és Építész Egylet egyik alapítója, 1869-1870 között titkára, majd 1906-1914 között az Országos Középítési Tanács alelnöke volt. Főbb művei: A sztatikailag határozatlan reakciójú tartók elméletéről (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleménye, röviden: MMÉEK); A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elméletéről (Akadémiai székfoglaló); A többtámaszú gerendák és a többnyílású függőhidak merevítő gerendáinak grafikai elméletéről (MMÉEK. 1897. évi Marczibányi-díjjal kitüntetve); A többtámaszú ívek és merev függőtartók grafikai elméletéről (MMÉEK); A statikailag határozatlan reakciójú csuklós tartók grafikai elméletéről (MMÉEK. Az MTA 1910. évi nagydíjával kitüntetve.); A többnyílású merevítő gerendás függőhidak grafikai elmélete (MMÉEK).
180 éve született Feketeházy János mérnök
Vágsellyén, 1842. május 16-án született Feketeházy János (1842-1927) hídépítő és acélszerkezet-tervező mérnök, a XIX. század utolsó harmadának egyik legkiválóbb tervezője. Nemcsak a hidak, de épületek nagy fesztávú acél tetőszerkezetinek tervezésével is maradandót alkotott. Az új iránti fogékonyságát jellemezi, hogy a XIX-XX. század fordulóján mindjobban teret nyerő vasbeton alkalmazásával is foglalkozott, vasbeton födémszerkezetére szabadalmi oltalmat is nyert. A felsőfokú matematikát a bécsi, majd a mérnöki tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte. 1866-ban gyakornokként részt vett a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. A kiegyezés után hazatért, és 1873-tól a MÁV igazgatóságának munkatársaként működött. 1892-ben MÁV-főmérnöki rangban nyugalomba vonult. 1922-ben szülőfalujába költözött és ott élt haláláig. Különösen az acélszerkezetek tervezése terén végzett nemzetközi viszonylatban is számottevő munkát. 1912-ig valamennyi MÁV-híd az ő tervei alapján épült. Kiemelkedő alkotásai a budapesti Ferenc József-híd (Szabadság-híd), a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar, az Operaház és a Fővámház tetőszerkezete. Ő volt a szegedi Tisza-hídnak is a tervezője, melyet a francia Eiffel-cég építette meg. Külföldön is elterjedtek a vasúti mozdonyfordító korongjai és hadászati hídszerkezetei. Kéziratban fennmaradtak az önéletrajzi feljegyzései. Munkatársa volt a Magyar Mérnök és Építész Egylet szaklapoknak.