A villamos energia nagykereskedelmi piacok elszigetelt vizsgálata nem vezet megfelelő eredményhez, mert a jelenlegi energiapiaci árválságban a kiváltó okok jelentős része a földgázpiacok elégtelen szerkezeti működésére vezethetők vissza – hangsúlyozta Ságvári Pál, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese az ACER műhelyvitáján.
 

 

Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) jelentős iparági érdeklődés mellett tartott nyilvános iparági műhelyvitát a villamos energia nagykereskedelmi piacok felülvizsgálati eljárásáról.

A műhelyvita előzménye, hogy az Európai Bizottság felkérte az ACER-t, hogy 2022. áprilisig készítsen értékelést az európai villamos energia nagykereskedelmi piacmodell működéséről.

A műhelyvitán – előzetesen közel félezer európai uniós iparági szereplő véleményét kikérve – az ACER arra kereste a választ, hogy a jelenlegi uniós nagykereskedelmi villamosenergiapiac-modell mennyire serkenti a beruházásokat, az árak változékonysága mennyire ösztönzi a rugalmassági források piacra lépését, illetve szükséges-e a kereskedők, szolgáltatók kötelezettségeit megerősíteni, annak érdekében, hogy a jövőben szigorúbb szabályok szerint mérsékeljék a végfogyasztók áringadozásokkal szembeni kitettségét, és biztosítsák a megfizethető energiaárat.

Ságvári Pál, a MEKH nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese a műhelyvita kapcsán elmondta, hogy támogatni kell minden olyan javaslatot és intézkedést, amely a rugalmassági források piacra lépését ösztönözi, valamint a fogyasztók árkockázatokkal szembeni kitettségét mérsékeli. Fontos azonban azt is látni, hogy a jelenlegi energiapiaci árkrízis összefüggésében a villamos energia nagykereskedelmi piacok szerkezeti problémáit nem lehet a földgázpiacok működésének felülvizsgálata nélkül megoldani, tehát az ACER elemzésében ezt is figyelembe kell venni – tette hozzá.

A műhelyvita előadói egyetértettek abban, hogy a rövidtávú, úgynevezett spot nagykereskedelmi piacok működési modelljének jelentős módosítása nem indokolt, azok hatékonyan töltik be árjelzési funkciójukat. A problémát inkább a hosszú távú rendszertervezés és a spot piacok közötti, közép-hosszú távú piacok által nyújtott beruházási ösztönzők elégtelensége okozza.

A hozzászólók egyrészt a hosszú távú áramvásárlási szerződések (PPA) szélesebb körű elterjesztésében, ösztönzésében látják a megoldást, többen pedig a tisztán energiaár-alapú piacokat kiegészítő egyéb eszközök, például a kapacitásmechanizmusok általánosabb elismerése és alkalmazása mellet érveltek.

Szükséges lehet a tárolói kapacitásokba történő beruházások további ösztönzése, például a hibrid megújuló tenderek szélesebb körű alkalmazása. Fontos, hogy a fogyasztó választhasson olyan szerződést, ami védelmet nyújt a rövid távú árkockázatokkal szemben. A kereskedőkkel szembeni pénzügyi és garanciabiztosíték-követelményeket is felül lehet vizsgálni, de csak az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett. Az egyéni kereskedői biztosítéki kötelezettségek szigorításával szemben alternatív modell lehet egy átfogó, a teljes piacot lefedő biztosítéki alap létrehozása, amelybe minden kereskedő piaci részesedésével arányosan fizet be, és jogosulttá válik az alaphoz fordulni a meghatározott feltételeknek megfelelően.