Az egyes tömbök ferde tetővonala követi a telek lejtését felfelé, mindegyik hullámlemezzel burkolt, tömbfalazott alapra épült. Az anyagválasztások kívül-belül a BAL40 minősítésnek megfelelően történtek, ami azt is megkövetelte, hogy a nyílások körüli hézagok ne legyenek három milliméternél nagyobbak. „A robusztus anyagokat úgy használtuk fel, hogy a továbbiakban ne legyen szükség karbantartásra, és az épület idővel tovább tudjon terjeszkedni a domboldalba” – magyarázta Nielsen Jenkins.
A gyakori szintváltozásokat kihasználva a magas panorámaablakok, a tetőablakok és a gondosan keretezett nyílások keveréke azt az érzést hivatott megragadni, hogy az ember „hátradőlve” nézze az erdőt. A nyílások az alsó szinteken a fatörzsekhez, a felső szinteken pedig a lombkoronához igazodnak. A ház kerülete körül egy sor „vizes falat” húztak el a szárazföldi vízáramlás kezelése érdekében, amelyek kis, sík udvari területként szolgálnak, és a sűrűn benőtt erdő tisztásait utánozzák. Ez az elrendezés a földszinten egy garázst, az első emeleten egy nagy nappali, étkező és konyhai területet, a második emeleten pedig a fő hálószobák számára kialakított helyiségeket biztosít.