Március 15-én kapta meg a Gyula város díszpolgára címet, melynek ünnepélyes átadására készültünk, amikor majd ismét szabadon mozoghatunk, az elismerést azonban sajnos már csak posztumusz kaphatja meg. Polónyi István professzor eltávozott, de a szellemisége itt van velünk.

1965-ben, 35 évesen a Berlini Egyetem Tartószerkezeti Tanszékének professzorává nevezték ki, ami szenzáció volt nemcsak a kora, hanem külföldi származása miatt is. Az általa tervezett héjszerkezetek kaptak nagy figyelmet, melyet itthon a Műegyetem professzorától, Menyhárd Istvántól sajátított el, és Németországban akkoriban ez még nem volt gyakorlat.

Ott Stefan Polónyiként lett ismert – aligha van magyar építőmérnök, akit olyan nagy tisztelet övezett külföldön, mint őt. Itthon a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a BME díszdoktora volt, a sok külföldi díj mellé magyar kitüntetésként Palotás-díjjal jutalmazták.

Engem különleges kapcsolat fűzött hozzá. Igazából attól kezdve foglalkoztam különösen a Polónyi-„művekkel”, amikor a professzor elküldte nekem a kasseli egyetemi díszdoktori értekezését, melyben kifejti a tudomány-művészet-technika kapcsolatát. Ettől kezdve rendszeresen gyűjtöttem a Polónyi-anyagokat. 2013-ban, Berlinben találkoztam vele, és személyesen vitt el életmű-kiállítására, amelyet Németország több nagyvárosában megrendeztek. Amikor 2015 végén a tárlat anyagát hazájának adományozta, egy percig sem haboztam, saját költségemen hazahozattam Münchenből. Debrecenben került sor a kiállításra, ahol ő is személyesen megjelent, fantasztikus előadást tartott, és mindenkit elvarázsolt közvetlensége, 85 éves korát meghazudtoló fiatalos temperamentuma, nagyszerű humora, jókedve. A kiállítást azután a budapesti FUGA-ban, majd a BME-n is sikerült megrendezni.

Könyvtárnyi anyagot írt az általa megalkotott oktatási modellről, mely „Dortmundi oktatási modell” címen ismert, s ma talán időszerűbb Magyarországon, mint korábban. A mérnöki kreativitás fejlesztése, a konstruálás mint a mérnöki tevékenység alapja egész életét végigkísérte. Aki olvassa az írásait, megérti, miért érdemes az építőmérnöki pályát választani.

Polónyi professzor eltávozott, de talán szellemisége, tanításai most fognak éppen beérni Magyarországon! Igen kiváló embertől búcsúzunk. Ő valóban elmondhatta magáról, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.

Polgár László