Az elmúlt évben a Libri irodalmi díjának nyertese Láng Zsolt írónak a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Bolyai című műve lett. A magyar tudománytörténet egyik legizgalmasabb alakja, Bolyai János hadmérnök, matematikus, tudós élete elevenedik meg előttünk, miközben a Bolyai kéziratait tanulmányozó, a kolozsvári Műegyetemen 1982-ben mérnöki diplomát kapott szerző életrajza is kibontakozik a könyv lapjain. Az 1802-ben született tudós és az 1958-ban született író időn és téren át folytatott párbeszédéből, az elképzelt történelem és a nagyon is valóságos események folyamatos érintkezéséből fordulatos és lebilincselő történelmi nagyregény született.

Bolyai János a bécsi katonai akadémián kitűnő eredménnyel végzett hadmérnökként. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nem-euklideszi geometriát, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a XX. századi fizika elméletei számára. Bolyai zseni, zeneelméleti munkáiban is korszakos felfedezéseket tett, melyeket a korabeli tudományos körök hitetlenkedve fogadtak. A regényt olvasva kibontakozik előttünk egy bonyolult apa-fiú kapcsolat, és tanúi lehetünk egy meg nem értett gondolkodó mindennapi tépelődéseinek, s közben a történet másik szálán épp az ő életét és kéziratos hagyatékát tanulmányozza napjainkban az író hőse, aki ösztöndíjasként egy svájci kolostorban tölti napjait. A történet fonalát 12 683 jegyzetpapír zűrzavaros kupaca vezeti – hol részesei vagyunk keletkezésüknek, hol kiderül róluk, hogy szerzőjük halála után évtizedeken keresztül gondatlanul hányódtak bizonyos lapjai. Időben és térben váltakozó fejezetek között két férfi élete tárul fel előttünk, míg az egyik révbe ér, a másik „a reménytelenség lavináját húzta, vonta, robbantotta, idézte, rántotta magára”.