Természettudomány háborúban és békeidőben

Ha valaki Nobel-díjra aspirál, a tudományos teljesítménye mellett esetleg személyes kapcsolatok kiépítése is fontos lehet? Ha éppen az uralkodótól függ valakinek a sorsa, akkor lehet-e alapozni a tudományos karriert dicsőítő költeményekre? Ezen két és még sok más kérdés segítségével a tudomány és a tudósok elvontnak tűnő világába tekinthetünk be az MTA és a Vegyész Oktatásért Alapítvány támogatásával, a Typotex Kiadó gondozásában megjelent kötet tanulmányozása során.

A szerző Inzelt György vegyész, elektrokémikus, egyetemi tanár. Fő kutatási területei a vezető polimerek, az elektrokatalízis, az elektroanalitika és a tüzelőanyag-cellák. E tudományterületek tanítása mellett oktat fizikai kémiát és kémiatörténetet. Szakmájából adódóan kiemelt témája a természettudomány, így hősei természettudósok, javarészt kémikusok. E könyv az utóbbi három évszázadban alkotó magyar és külföldi természettudósok, főleg kémikusok életét és munkásságát mutatja be. Leginkább az első világháború alatt tevékenykedőkkel ismerkedhetünk meg, de néhány kiválasztott tudós, így Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711–1765) polihisztor, Kitaibel Pál (1757–1817) botanikus, kémikus, Than Károly (1834–1908) kémikus, egyetemi tanár vagy Wilhelm Ostwald (1853–1932) kémikus, a fizikai kémia úttörőjének életrajza kapcsán a 18. és a 19. századra is irányul egy-egy fénysugár. A történet a legújabb kémiai elemek felfedezésének ismertetésével zárul, amelyek által teljessé váltak a sorok a Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834–1907) kémikus által megalkotott periódusos rendszerben.