A minőség tekintetében mindig kivételes színvonalra törekszünk, nyitottak vagyunk az új, innovatív megoldásokra. Noha az eredetivel megegyező épületeket építünk, de ezek nem korabeli szerkezetekkel készülnek – nyilatkozta interjúnkban Finta Sándor. A Várkapitányság Nonprofit Zrt. üzemeltetési és fejlesztési divíziójának vezérigazgató-helyettesét a 2030-ig tartó Nemzeti Hauszmann Programról kérdeztük.
Dubniczky Miklós

Dubniczky Miklós

Feladatuk a Budavári Palotanegyed és környezetének megújítása, a fejlesztések koordinálása és a terület értékőrző kezelése. Mit jelent mindez mérnöki-építészeti nyelven? 

Nemzetünk szimbolikus helyszíne a budai Vár, olyan kiemelkedő jelentőségű építészeti örökségünk, amelynek méltó megújítása hosszú évtizedek óta esedékes. A múltbeli tapasztalatokra támaszkodva és folyamatosan fejlődve a Várkapitányság új alapokra helyezte a budai Vár megújításának irányítását. Elkötelezettek vagyunk az épített örökség megóvása iránt, és célunk, hogy a budai Vár ismét azt az arcát mutassa, mint Hauszmann Alajos idejében. A minőség tekintetében mindig kivételes színvonalra törekszünk és nyitottak vagyunk az új, innovatív megoldásokra. Noha az eredetivel megegyező épületeket építünk, de ezek nem korabeli szerkezetekkel készülnek. Például a homlokzat rétege nem azonos a korábbival, hiszen más a hőtechnikai kiképzés, aminek a jelenkor műszaki színvonalának kell megfelelnie. Ez magával hozza azt is, hogy az előgyártás is megváltozott. Mindez nem látszik az épületek térszerkezetén, de a mai kor színvonalában és műszaki tartalmában kell készülniük. Ahol valamiért nem, vagy csak töredékesen ismerjük az eredeti térkoncepciót, ott elrugaszkodunk és kiegészítéseket alkalmazunk. Értékőrző kezelésként említem azt is, hogy azok a kézműves technikák, mesterségek és anyaghasználat élnek tovább a kivitelezésnek köszönhetően, amelyek bő száz évvel ezelőtt a csúcsminőséget képviselték. Sok esetben ugyanaz a gyár készíti az új darabokat, mint annak idején az eredetit, ezáltal egy kontinuitás is létrejön a fejlesztéseinkben.

A bontás egy korábbi politikai rendszerben értékválasztás volt, és nyilvánvalóan a megsemmisített vagy elhanyagolt régi építmények visszaépítése, helyrepofozása is annak tekinthető. Miféle dilemmákkal – pl. modern átírások vs. a korhű elegancia újratöltve, faszadizmus stb. – halad előre a Hauszmann-program? 

A II. világháború súlyos, ám nem végzetes sebeket ejtett a Budai Váron és környezetén, és valóban, a háborút követő kultúrpolitika az épített örökség megóvása és helyreállítása helyett sok esetben a földig rombolás mellett döntött. A Budavári Palotanegyed szövete az idők során roncsolódott, aminek az eredménye egy kontextus- és erősen funkcióhiányos városrész lett. Mi a helyreállításnál a városrész fénykorát, a 19-20. század fordulóját vettük alapul. A korhű rekonstrukció, az új funkcióknak megfelelő modern megoldások összhangjára jó példa a már műszakilag is elkészült Lovarda, amely multifunkcionális rendezvényteremként nyitja meg kapuit 2021 második felében – környezetének, a Csikós udvarnak a teljes körű megújítása és akadálymentesítése után. A Lovarda homlokzatát és belső tereit az eredeti, megmaradt tervezési dokumentumoknak köszönhetően korhűen állítottuk helyre, a kiszolgáló tereket pedig a mai kor igényeire hangoltuk. Az egykor melegedőistállónak szánt karámok helye ma például modern catering és konyhatér, az alagsorban pedig ruhatárat alakítottunk ki. A különböző rendezvények befogadására alkalmas épületet modern elektronikai és gépészeti megoldásokkal szereltük fel; a légtechnika a lambrin mögé került, a lovaglócsarnokban pedig felszedhető álpadló biztosítja, hogy igény esetén akár lovas sportoláshoz is alkalmas legyen az épület. Abban a szakmán belül régóta egyetértés van, hogy a Szent György tér nyugati térfala csonka, azt be kell építeni. A dilemma inkább az volt, hogy a lerombolt épület – amely 1968-ig állt – melyik állapotát építsük vissza. A József főhercegi palota utolsó, historizáló, neobarokk megjelenése jobban harmonizál azzal a koncepcióval, ami a Budavári Palotára és környezetére vonatkozik, így a külső falszerkezet és díszei, a belső reprezentatív termek az eredeti, 1906-os épület hiteles másaiként születnek újjá. Ennek a térnek a másik csonka oldalán a volt Honvéd Főparancsnokság torzó épülete áll. Mivel a honvédelmi minisztériumot nem építjük vissza, így a torzó épület déli lezárása jelentett kihívást. A dilemmát azzal oldjuk fel, hogy a jelenlegi alaprajzot kiegészítjük egy új toldalékkal, így egy hibrid jön létre, ami átvezet a múltból a jelenbe, illeszkedve ahhoz a közfunkcióhoz, amelyet el fog látni, hiszen látogatóközpont létesül benne.

Hol tartanak most, illetve melyek az előttünk álló időszak legfontosabb feladatai? 

Bár még csak az elején tartunk a 2030-ig tartó Nemzeti Hauszmann Programnak, de már számos látható eredménye van. Az elmúlt években megújult a Karmelita épületegyüttes, és újjáépültek olyan egykor lebontott épületek, mint a Lovarda, a Főőrség és a Stöckl lépcső. A Csikós udvar megújításának részeként és az akadálymentes közlekedési tengely kialakítása érdekében zajlik a Hauszmann-féle rámpa visszaépítése, és két új, nagykapacitású liftet is beépítünk, hogy a budai Vár gyalogosan könnyebben legyen megközelíthető a Várhegy nyugati oldaláról. Idén ősszel átadtuk a Hunyadi udvarban az átfogóan felújított és megszépült Mátyás kútját, jövőre pedig elkészül a Savoyai terasz népszerű díszkútja, a Halászó gyerekek kútja is. Ütemterv szerint haladunk a Budavári Palota déli összekötő szárnyának rekonstrukciójával, amelyben 2021. augusztus 20-án megnyílik a nagyközönség előtt a minden részletében újjászületett Szent István-terem. Ezzel párhuzamosan pedig elvégezzük a palota teljes körű műszaki állapotfelmérését is, hogy a régóta esedékes felújítására megalapozott terveket tudjunk adni. 2021-ben elindul a József főhercegi palota és a hozzá tartozó neoreneszánsz kert és istálló, valamint a Dísz téren az egykori Vöröskereszt Székház rekonstrukciója, és a Honvéd Főparancsnokság emeleteinek és kupolájának újjáépítése is. Fontos, hogy nem csak épületrekonstrukciókon dolgozunk, ugyanis megújítjuk a budai Várba vezető összes sétautat és lépcsőt, a várfalakat, valamint a Budavári Palotanegyed kertjei, parkjai is visszakapják régi eleganciájukat.

Az elkészült épületek esetében milyen műszaki-tervezési-kivitelezési tanulságok vonhatók le? Jutott-e például elegendő vagy megfelelő idő a projektek előkészítésére? 

Minden projektnél fontos, de egy ilyen mérvűnél különösen az, hogy összeállítsuk a szükséges tudományos dokumentációt, elvégezzük a falkutatásokat, épületdiagnosztikai felméréseket, hogy ezek birtokában a lehető legpontosabb tervezés történhessen. Az elkészült épületek mindegyike a lehető leghitelesebb korhű mása az eredetinek, ezeket korabeli tervek, szállítólevelek, fotók segítettek megalkotni. Érdekes volt látni, hogy egy-egy épületszobrászati kialakítás ma mennyire nehezen oldható meg. A száz évvel ezelőtti szaktudás ma már csak kevés helyen lelhető fel, vagy csak részlegesen van jelen, ezért nem könnyű a feladatunk. Ilyen speciális tudást igénylő munka például a stílben tervezés, vagy a római cement nagy mennyiségben történő előállítása. Végül azonban mindezeket meg tudtuk oldani, minden a helyére került, méghozzá tökéletes minőségben.

Melyek voltak a programba kapcsolt fejlesztéseknél a legösszetettebb, vagy legnagyobb kihívásokkal teli műszaki feladatok? 

A Budavári Palotát és az alatta lévő teljes közműhálózatot feltérképezzük és megújítjuk, összhangban az új épületekkel. E hálózatot ilyen átfogóan évtizedek óta nem érintette semmilyen fejlesztés. Sok esetben nem csak kiépíteni kell, hanem cserélni és összhangba hozni a már meglévő és az újonnan kialakult rendszerekkel – mindezt értelemszerűen a föld alatt. A bonyolult organizációs feladatot leszámítva kevésbé látványos munka, de rendkívül komoly műszaki és mérnöki felkészültséget igényel, azt is figyelembe véve, hogy biztosítani kell a területen lévő közintézmények zavartalan működését. Műszaki kihívás a hegy adottsága is, a budai Várhegy sajátos geomorfológiai tulajdonsága, hogy vízerek, barlangok tagolják, így ezek hidrogeológiai és statikai oldalról bonyolult mérnöki feladat elé állítanak bennünket. Tartalmi értelemben nehézség, de ennek megvan a műszaki vetülete is, hogy különböző korok rétegződnek egymásra ezen a területen. Izgalmas kihívás, hogy a régészeti és egyéb emlékeknek hogyan találjuk meg a helyét az új funkcióban.

Az elkészült épületek között van személyes kedvence? 

Sok mindent sorolhatnék, de a Főőrség épülete áll a szívemhez a legközelebb. Elsősorban a léptéke, másrészt a kivitelezés minősége miatt: a homlokzati kőmunkák igen magas színvonalon valósultak meg. Ki kell emelnem egy építészeti különlegességet is, amely mérnöki szemmel különösen érdekes lehet: nemrégiben átadtuk a teljesen felújított Mátyás kútját. Ez egy rendkívül összetett feladat volt, a vízgépészeti szerkezettől kezdve a kő- és szoborrészeken át a díszkivilágításig mindent meg kellett újítani – a díszkút felállítása óta nem történt ilyen átfogó munka. Nagyon várom már, hogy eredeti magasságba visszaépítsük a Honvéd Főparancsnokságot, ami közfunkciót lát majd el, ráadásul ez az egyetlen olyan épület, amelyen megjelenik majd a jelenkori építészeti formanyelv. Igen izgalmas, hogy ez a korábbi korokhoz hogyan illeszthető.

Hogyan sikerült az építészeti és mérnöki szakági feladatokat összehangolni a műemlékvédelemmel? 

Az örökségvédelemre minden egyes fejlesztésünknél nagy hangsúlyt fektetünk. A műemléki beruházásokat a tudományos dokumentáció előkészítése, a történeti kutatás előzi meg. A kivitelezés előtt egy bíráló bizottságot hívunk össze, hogy megvizsgáljuk a szakági kivitelezőktől kért mintafelületeket a legnagyobb hitelesség érdekében. A műemlékvédelmi szempont az előzetes feltárási engedélyezésnél, a tervezésnél és a kivitelezésnél is jelen van. A régészeti feltárások eredményeit a szakmának és a széles közvéleménynek egyaránt prezentáljuk, ahol lehet, ott in situ bemutatásra törekszünk, konzerválunk és rekonstruálunk. Például a Szent István-terem rekonstrukciója során a falkutatás, a Csikós udvarban és a Dísz téren talált leletek, díszítések és az épületkiképzés maradványai is mind segítik a hiteles rekonstrukciót. Úgy gondolom, a már elkészült épületeknél egyértelműen látszik, hogy a modern gépészeti követelményeket kompromisszumok nélkül sikerült összhangba hozni a hiteles megjelenítéssel.

A Budavári Palotanegyed kiemelt turisztikai célpont. Hogyan kerülhető el, hogy az itt átadott turistaattrakciók vonzása miatt Velence vagy Dubrovnik sorsára jusson a városrész?   

Örülünk, hogy a budai Vár egyre népszerűbb a látogatók körében, azonban feladataink során mindig odafigyelünk a Várban élők igényeire is. A Nemzeti Hauszmann Program bővíti a Budavári Palotanegyed magas színvonalú gasztronómiai és kulturális élménykínálatát, ezáltal pedig csökkentjük – a jellemzően a polgárvárost terhelő, – a Halászbástya és a Mátyás-templom környékére összpontosuló turistaforgalmat. A decentralizáltság kulcsa, hogy növeljük a birtokba vehető terület nagyságát, ezáltal pedig csökkentsük az egy pontra jutó terhelést. A látnivalók többek között a kertekkel is bővülnek, ezek eléréséhez a feljutási pontok számát is megsokszorozzuk. A meglévők mellé alternatív útvonalakat létesítünk: a Tabán felől lifttel és gyalogosan is fel lehet majd jutni a Hunyadi udvarba és az észak-déli nyitottság kialakítása révén megnyitjuk Budavári Palotanegyedet a látogatók előtt. A turisták tér- és időbeli koncentráltságának csökkentése érdekében továbbá egy jól szervezett, korszerű és hatékony látogatómenedzsment megvalósításán dolgozunk, aminek része a gyalogos idegenforgalom megszervezése, illetve információs és tájékoztató pontok kialakítása is a Vár területén. Fontos célkitűzésünk, hogy a lehető legkevesebb autó és turistabusz terhelje a budai Várat, és minél több teret adjunk vissza a gyalogosoknak. Ezt a munkát a Szent György téren és a Színház utcában megkezdtük, a két már elkészült mélygarázs mellé egy harmadikat is építünk, hogy a látogatók, az itt lakók és dolgozók a várfalakon kívül is biztonságosan tudjanak parkolni.