A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) támogatásával, a TERC Kiadó gondozásában megjelent Városok az Osztrák–Magyar Monarchiában című, fotókkal, térképekkel és tervekkel gazdagon illusztrált album dr. Lovra Éva építészmérnök, településmérnök és építőmérnök, a Debreceni Egyetem Műszaki Kar Építőmérnöki Tanszék oktatójának 2013-tól 2019-ig folytatott kutatásának izgalmas lenyomata, amelynek célja a városok rendszertanának létrehozása volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1867–1918 közötti időszakához. A kutatás a régió egészét átfogja, módot ad az akkori városfejlődés és városfejlesztés eredményeinek egységes szemléletű bemutatására és értékelésére.

Urbanisztikai kutatásai során a szerző arra jutott, hogy a kiegyezés kori Habsburg Birodalom és azon belül a történelmi Magyarország városait nemcsak közös sors, hanem sajátosan közös arculat is összeköti. A jelzett korszak – a nem mindig hálás utókor sze-
mében – a városfejlődés különös, kegyelmi állapotát képviseli, aminek során Magyarország talán utoljára zárkózott fel Európához. E viszonylag rövid, de annál termékenyebb időszak alatt a magyar városok sok tekintetben elérték európai rokonaik műszaki fejlettségét, és megformálták saját arculatukat is. A rendszerváltás utáni szabadabb utazások során mindenkinek feltűnhetett, hogy e térség városai (Bécs, Kassa, Lemberg, Pozsony, Prága, Szarajevó, Újvidék, Ungvár, Zágráb stb.) jellegükben nemcsak közel állnak egymáshoz, hanem a mindennapi élet keretei, az utcák, a terek és az épületek arculatán is érezni lehet az egykor közös gazdasági és kulturális élet gyökereit. Ez a sajátos „közép-európaiság” nyilvánul meg a Városszövet- és várostipológia 1867–1918 alcímet viselő mű témájában is, amit szaknyelven városi szövetnek, morfológiának, tipológiának vagy városépítészeti alaktannak is hívnak.