Mi a különbség álhír és dezinformáció között? Milyen társadalmi reflexek hívták életre és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Lehet-e társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy egy médiagépezet hatása alatt állunk? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre igyekszik választ adni a Tömegparanoia című könyv, melyet az Athenaeum adott ki. Hazánkban eddig nem jelent meg e jelzett összetett témakört tudományos igényességgel megközelítő kötet – annak ellenére sem, hogy e témakör a korábbinál nagyobb figyelmet kapott és jelenleg is kap a közbeszédben, továbbá az elmúlt években a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel. Krekó Péter munkája hiánypótló és alapos feldolgozása a ma még kimeríthetetlennek tűnő témakörnek. A szerző elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és doktori disszertációjára építve „Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája” alcímet viselő művében
tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az alapfogalmakat és azok jelentéseit. Egy jól meghatározott koordinátarendszeren belül érvel, világos és értő okfejtések követik egymást könyvében.

A témakör szociálpszichológiáját tanulmányozva megtudhatjuk: hétköznapi jelenségről van szó, hiszen mindenkiben megvan a hajlam arra, hogy a téves hírek befolyása alá kerüljön. Az összeesküvés sem új keletű fogalom, amióta létezik politika, azóta vannak puccsok, a sporteseményeket bundázhatják, és a gazdasági szférában is kartelleznek. Az összeesküvés-elméleteknek nincs vagy kevés a valóságalapjuk, de képesek rendkívül gyorsan, láncszerűen szerveződni, egy-egy téves felvetés számos másikat generál. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, az álhíreket pusztán azok teszik magukévá, akik nem rendelkeznek tudással, műveltséggel vagy határozottsággal.