Mérnökcégek vezetői a járvány ágazati hatásairól és a kilábalási stratégiáról

Ha két-három hónapon belül eljutunk oda, hogy a világ látja már az egészségügyi krízis végét, akkor bizakodhatunk abban: egy nem túl hosszú hullámvölgyet éltünk csak meg, amit gyors gazdasági növekedés követhet. Ha így lesz, komolyabb véráldozat nélkül átlendülhetünk a nehéz időszakon. Addig is talpon kell maradni – hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet ezúttal e-mailen készítettünk.

Beszélgetőtársak:
Keszthelyi Tibor,
a Főmterv Zrt., elnök-vezérigazgatója
Báthory Balázs, a Market Építő Zrt., innovációért és stratégiai fejlesztésekért felelős vezérigazgató-helyettese
Madaras Botond, az mdrs2 tervezőiroda ügyvezetője, az MMK alelnöke
Kálmán Péter, az Óbuda-Újlak Zrt., elnök-vezérigazgatója

Dubniczky Miklós

– Hogyan állt át a cégetek válságüzemmódra, illetve mit jelentett ez a gyakorlatban?
Keszthelyi Tibor: Mindenképp gyorsan. Március 11-én még csak arról írtam, hogy fontos a higiénia, és a veszélyeztetettek – mintegy 30 emberünk – maradjanak otthon, 25-én pedig már 220 kollégánk dolgozott otthonról. Fentről lefelé megadtunk egy működési keretet, de ez az első perctől kezdve attól működött, hogy alulról fölfelé megszervezte magát minden öt-tíz fős egység. A home office ellentmondásainak irodalma van már. Aggódunk a dolgozóink mentális egészségéért: ha valaki fáradt, inkább hagyjon ki egy-két napot. Megszerveztük a „mindenkit szólítson meg valaki egy héten 4-5 alkalommal” akciót, ahol technikai, munka- és élethelyzet-tapasztalatokat is tudnak cserélni. A Főmtervnél nincs csökkentett munkaidő, már csak azért sem, mert mindenkinek több idő ugyanazt megcsinálni home office-ban, mint a székhelyünkön. Sok alapfeltétellel rendelkeztünk. 150 VPN távoli eléréssel működünk, ebből nyolcvan megvolt, hetvenet vettünk hozzá. A hálózati licences szoftverek így működnek. A többiek FTP-szerveren keresztül kapnak adatot. A kommunikációban a TEAMS három éve működött, csak eddig a videófunkcióját nem használtuk annyira. A Skype for Business szintén régi eszköz, jellemzően külföldre használtuk, most itthon is. A többit – Webex, Zoom – csak a partnerek miatt használjuk, ha kell. Így a háromszáz férőhelyes irodában most nagyjából ötvenen vagyunk bent, folyamatos a fertőtlenítés, nem ülünk le kettőnél többen egy szobában. A futó projektek szinte zökkenőmentesek. Bizonyos külső egyeztetések – megbízó, üzemeltető – hatékonyabbak is. Új, komoly kreativitást igénylő, nagy projektet még nem indítottunk ebben az időben, dolgozunk rajta, hogy ilyen körülmények között ez hogyan menne.
Kálmán Péter: Visszatekintve a bő másfél hónappal ezelőtti eseményekre, elmondható, hogy az elsők között léptünk a járványhelyzettel kapcsolatban, és már a vészhelyzet kihirdetésének hetében otthoni munkavégzésre állt át a kollégák túlnyomó többsége. Az Óbuda Group tervezéssel és projektmenedzsment-szolgáltatásokkal foglalkozik, ennek megfelelően kollégáink mintegy kétharmada, a tervezők, tanácsadók, asszisztensek és gazdasági munkatársak rendkívüli otthoni munkavégzésre álltak át. Kollégáink harmada, elsősorban a lebonyolítók és műszaki ellenőrök révén pedig a futó kivitelezéseken továbbra is helyszíni munkavégzéssel biztosítottuk az ütemterv szerinti haladást, természetesen megfelelő óvintézkedések bevezetésével: digitális platformra helyeztük át a nagy kooperációkat, minimálisra csökkentettük a személyes érintkezést igénylő munkafolyamatokat, védőfelszerelést biztosítottunk, és nem utolsósorban a veszélyeztetett korúak munkavégzését átszerveztük oly módon, hogy egészségük védelme biztosított legyen. A mai napig szerencsére egyetlen megbetegedés sem történt a cégünknél. A korábbi évek fejlesztéseinek köszönhetően az otthoni munkavégzéshez nálunk is minden eszköz kipróbáltan rendelkezésre állt, így az átállás problémamentes volt. A nehézséget inkább a hatékony kommunikáció biztosítása jelenti szakmánk egészének. Megszokott – és véleményem szerint a tervezői, mérnöki alkotómunkához elengedhetetlen – a csapatmunka, a rendszeres véleménycsere, az inspiráló megbeszélés, de ugyanilyen fontos a rövid, másodlagos információcsere, a tárgyalások közötti kávészüneti beszélgetés. Ezek most hiányoznak. Az otthoni munkavégzés sokszor kevésbé hatékony és plusz ráfordítást igényel, ennek ellenére projektjeinkben tervszerűen tudtunk előrehaladni.
Báthory Balázs: A több mint 1100 főt foglalkoztató vállalatcsoportunknál nem állt le a munka, folytatódnak a kivitelezések az összes, 32 helyszínen. Ez annak is köszönhető, hogy pontosan követtük a járványügyi tervünkben meghatározottakat, és napi szinten értékeljük a helyzetet. Szigorú higiéniai protokollt vezettük be, az összes munkatársunk számára kötelezővé tettük a higiéniai védőeszközök használatát, a belépéskori testhőmérséklet-ellenőrzést, kézfertőtlenítést. Időben lépve sikerült beszereznünk a szükséges védőfelszereléseket, és ezeket országszerte folyamatosan biztosítjuk a munkatársaink számára. Ahol lehetett, irodai munkatársainkat arra kértük, hogy otthonról dolgozzanak. Ezt azért is lehetett zökkenőmentesen megtenni, mert cégünk már évekkel korábban elkötelezte magát a digitalizáció mellett. A szükséges szoftverek, infrastruktúra megvoltak, integrálódtak a rendszereinkbe, csak eddig jóval kevesebbet használtuk ezeket. Az innovációs szervezeten belül és fejlesztési projektjeinken több mint egy éve teszteljük napi szinten élesben azokat a távmunkához, fájlmegosztáshoz és videókonferenciához szükséges eszközöket, melyeket most széles körben be tudtunk vetni, és pár nap alatt kiterjeszteni a teljes irodai állományra. Ezzel párhuzamosan megnövekedett a vállalati belső kommunikáció újszerű formáinak – például videóüzenetek, intranet és társai – jelentősége. Nagyon fontos, hogy cégcsoporton belül ne csak alkalmanként, hanem rendszeresen tájékoztassunk, ezzel oszlassuk el a bizonytalanságot munkatársaink, partnereink és alvállalkozóink nyugalma érdekében. A stabil működés biztosítása után több időnk jutott arra, hogy segítsük a rászorulókat. Gyűjtést szerveztünk dolgozóink között, és adományokat juttattunk el a frontvonalban tevékenykedő egészségügyi szereplőknek.
Madaras Botond: Kis, négyfős irodaként ilyen téren viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, egyszerű és rugalmas a munkaszervezés. Szintén segít, hogy tervezőként a munkánk zöme „elzárva” is végezhető. A személyes találkozók, megbeszélések szinte teljesen megszűntek, átkerültek a digitális térbe. Mi csak részben álltunk át otthoni munkavégzésre, azt is leginkább a gyerekek távoktatása miatt – ez igényelt némi átszervezést, megpróbálunk maximális rugalmasságot biztosítani mindenkinek. A technikai oldal kicsit bonyolultabb. Alapvetően az irodai infrastruktúrát használjuk, de természetesen az egyszerű alkalmazásokhoz és anyagokhoz (levelezés, szöveges dokumentumok, táblázatok, kész tervek) távolról is hozzáférünk, ehhez hatékony vállalati felhőt használunk. Ezeknek az „alap” irodai alkalmazásoknak a használata a mai technikai lehetőségek mellett nem komoly kihívás, csapatban sem. Nagyobb gondot jelent a tervezői csapatmunkában használt, illetve nagyobb, esetenként sok gigabyte-os fájlméretekkel dolgozó alkalmazások – végeselemes modellezés, CAD/BIM – távoli használata, itt még sok a nehézség, ami gyakran hibrid megoldásokat igényel, keveredik az online és az offline munkavégzés.

Keszthelyi Tibor, Kálmán Péter, Báthory Balázs és Madaras Botond

 Milyen válságkezelő stratégia lehet nyerő a járványhelyzet átvészeléséhez, és mennyiben más ez a válság, mint a 2008-ban induló volt?
Keszthelyi Tibor: A 2008-as gazdasági krízis volt, a mostani egyfajta társadalmi válság, aminek vannak/lesznek gazdasági hatásai, és egyértelműen lesznek tartós társadalmi változást okozó következményei. Ezután mást jelent a munka, a szabadidő, a home office, az intimitás, a szokásaink egy része, mint a kézfogás vagy a puszi. Hiszem, hogy nagy mérnöki létesítményekre szükség lesz, és azokat mérnökök fogják tervezni, bármi változik is. A munkaellátottság folyamatossága és az egyenletes terhelés luxusfogalmakká lettek. A jelenlegi helyzet nem jelenti feltétlenül a megbízások radikális csökkenését, egyfajta hullámvölgyet azonban igen. Ez utóbbi a magánszektorban már bekövetkezett.
Báthory Balázs: A két válság eltérő természetű, eredetű. Bár a koronavírus hatásaként kialakult válság a kézifék hirtelen behúzásaként érte a gazdaság szélesebb részét, már számos gazdaságóvó intézkedés szolgálja az újraindulást. Nagy különbség az is, hogy a mostani helyzetben az emberi élet megóvása került a középpontba. És ez a válság új helyre tette át a társadalmi vízválasztót: a digitálisan dolgozni képes és digitális munkára képtelen csoportokra osztva a társadalmat. Egyértelműen ez utóbbi – óriási csoport – a leginkább sérülékeny. Stratégia csak egy lehet: folyamatos adatgyűjtés, elemzés, értékelés. És ha jön a baj, legyen forgatókönyv. Egy előre nem látott válságra nem lehet teljeskörűen felkészülni, ám elővigyázatossági lépéseket már jóval korábban lehet tenni – mi így tettünk, a pénzügyi válság tanulságait és válságforgatókönyvet építve be a céges folyamatainkba. Pontos felelősöket és tennivalókat jelöltünk ki már előre. Hatékonyságjavulásra törekszünk, melyet nem az emberek elbocsátásával szeretnénk elérni. A 2008-as válságban mi nem éltünk az elbocsátás eszközével, és ezt most sem tervezzük.
Kálmán Péter: Véleményem szerint is teljesen más természetű volt a 2008-as válság, legfeljebb súlyosságában hasonlít a koronavírus okozta vészhelyzet a korábbihoz. A kialakult válsághelyzetet mindenképpen két részre kell osztani: egy – remélhetőleg – rövid távú járványhelyzet, amelyben az emberéletek megóvása az elsődleges cél; és egy hosszabb távú felívelési folyamat a rövid, de nagymértékű gazdasági leállást és visszaesést követően. A válság kezeléséhez szükséges intézkedések is megoszlanak a két fázisnak megfelelően. A jelenlegi első fázisban fő cél a cégek likviditásának és működőképességének a megóvása, ami – figyelembe véve a továbbra is relatíve magas rendelésállományt az építőiparban – kevésbé kritikus probléma más iparágakhoz hasonlítva. Ha nehezebb körülmények között is, de folytatjuk a projekteket. A rövid távú túléléshez kulcsfontosságú, hogy a projektek ne álljanak le, és ne alakuljanak ki fizetési válságok. Azt gondolom, a hosszú távú válságkezelő intézkedéseket még egyik szereplő sem látja pontosan, mindenesetre arra számítok, hogy mind a magán-, mind a közfinanszírozású beruházásokban határozott visszaesés várható. Előtérbe kerülhetnek olyan szolgáltatások, melyek a projektek átgondolását, áttervezését, műszaki alternatívák megtalálását segítik. Szerencsére az Óbuda Group hagyományosan erős ezekben a projektmenedzsment-szolgáltatásokban. A hosszú távú negatív hatások elkerüléséhez azonban a kormányzati és uniós oldalon feladat a beruházások élénkítése, a kieső magánmegrendelések miatti kiegyenlítő szerep beindítása.
Madaras Botond: Az építőipari láncban általában a generáltervező alvállalkozójaként dolgozunk, így sok döntés nincs közvetlenül a mi kezünkben. Próbálunk arra törekedni, hogy eltérő beruházói körből legyenek munkáink – piaci és nem piaci szféra egyaránt –, ez segíthet abban, hogy a gazdasági turbulencia minden fázisában legyenek megrendeléseink. Vélhetően a 2008 utáni időszakhoz hasonló lesz a lakásépítési piac markáns, gyors visszaesése, de abban bízom, hogy az államháztartás most jobb helyzetben van, így a közszférából érkező megrendelések talán nem esnek túlzott mértékben vissza.

– Hogyan élheti túl a krízist az ágazat?
Keszthelyi Tibor: Az ágazat sokféle szereplőből áll. Kis-, közepes és nagy tervező, mérnök- és kivitelező cégek. Mindegyiknek kicsit más segít. Amiben egységesek, hogy az állam célzott és differenciált közreműködése nélkül ez nem megy. A Főmtervnek is jól jönne egy járulékkedvezmény, de ha választani lehet, akkor én a folyamatos munkaellátottság mellett prosperáló üzletmenetet választanám, mert jellemzően állami megrendelésekből élünk.
Báthory Balázs: A koronavírus kapcsán kialakuló helyzetre másképpen reagáltak az egyes építőipari szereplők. A mélyépítés számára talán egyszerűbb átvészelni egy pandémiás időszakot, ott jóval kevesebb humán erőforrás szükséges, inkább gépekkel dolgoznak a szabad levegőn, a szinte kivétel nélkül állami beruházások megvalósításán. A magasépítésben akár több száz ember is dolgozhat egyszerre, zárt térben. Itt különösen oda kell figyelni a munkavédelem mellett az egészségvédelemre is. A magasépítésben pár helyen bizonytalanság volt tapasztalható – voltak, akik leálltak, de a túlnyomó többség továbbra is dolgozott, mert dolgozni akart. Sajnos a magas forint/euró átfolyamra számos építőanyag-kereskedő azonnal árnöveléssel reagált az árrés megtartása érdekében. Ezzel minden veszteséget át próbáltak hárítani az építőipari kivitelezőkre. Normalizálódó árfolyam mellett is biztosan megmaradnak a megemelt árak, hiszen máskor sem csökkentették vissza azokat. Itt konszenzuskészségre és valós partneri viszonyra van szükség. Összességében egy jelentős, iparágszintű árcsökkenés által segített keresletnövekedés lenne képes – legalább jó részben – ellensúlyozni a várhatóan elmaradó új beruházásokat.
Madaras Botond: Sokat számíthat az elkövetkező időszakban az állam – mint megrendelő – erős szerepvállalása. Azt hiszem, ez most a legfontosabb állami feladat az építőiparban. A közvetlen támogatások hatékonyságában nem igazán hiszek, ezek legfeljebb gyorssegélyként lehetnek eredményesek. A gazdaság ismételt megindulásáig életben kell tartani az építőipart.

– Milyen állami segítségnyújtásra lenne szükség ahhoz, hogy a rendkívüli helyzetet a legkisebb vérveszteséggel élje túl az ágazat?
Madaras Botond: Legfontosabb az állami, önkormányzati megrendelések fenntartása. Ideig-óráig segítség lehet az adók, járulékok fizetésére adott moratórium, de ez csak néhány havi menedék, így nem ezt gondolom a megoldásnak. Sok esetben átmeneti segítséget jelenthet, ha elérhető hitelkonstrukciókat tudnak majd adni a kereskedelmi bankok – vélhetően ehhez is állami részvétel, garanciavállalás kell majd.
Báthory Balázs: Az építőipar szerencsére nem állt le, küzd és dolgozni akar. Érdemes emlékezni arra, hogy az építőipar a gazdaság egyik dinamikusan növekvő húzóágazatává vált az elmúlt években. Elemzői becslés szerint a GDP tavaly 5,2 százalékát adta, ami erős növekedés a 2018-as 4,5 százalékhoz képest. Összehasonlításképpen: az EU-ban ez az arány 9%-ra tehető, tehát még bőven van hová fejlődni. A koronavírus hatását nem látni még pontosan, de az biztos, hogy a befektetők kivárnak. A gazdaságvédelmi akcióterv tényleges pozitív hatása későbbre tehető, várhatóan év vége felé vagy a jövő év elején lesz érezhető. Fontos, hogy a tisztességesen dolgozó cégeknek legyen munkalehetőségük. Induljanak olyan beruházások, melyek arra ösztönzik a kisebb-nagyobb cégeket, hogy egyre nagyobb hatékonysággal és transzparenciával, de dolgozzanak.
Kálmán Péter: Mi is azt látjuk, hogy mind a magán-, mind a közfinanszírozású induló projektek esetében kivárnak a beruházók. Éppen ezért az átmeneti túlélést segítő intézkedéseken túl – járulék- és adócsökkentések, célzott támogatások, likviditást biztosító hitelek – az állam segítségét elsősorban a megrendelésállomány fenntartásában várja az ágazat. Ez jelenti új közfinanszírozású projektek indítását, és olyan magánberuházás-támogató intézkedések meghozatalát, melyek elsősorban a települések számára meghatározók, vagy a külföldi, jellemzően nagyléptékű befektetések számára adnak  ösztönzést. Hosszú távon pedig gondolni kell a hazai cégek védelmére, nemzetközi versenyképességük növelésére és az „önellátó” hazai építőipar fejlesztésére.

– Már a járványhelyzet előtt napirenden volt az építőipar modernizálása, a folyamatok korszerűsítése, értékláncszintű digitalizációja. A szektor megújítása szempontjából a mostani helyzet inkább kényszerű gyorsítást vagy lassulást jelenthet? Másként: milyen építőipart kellene újjáépíteni? Olyat, amilyenben eddig dolgoztunk, vagy amilyenről a jövőt tervezgető szakmai konferenciákon beszélgettünk?
Keszthelyi Tibor: Másfél éve kezdtük meg sok mindenben az átállást, a hagyományos munkamenet mellett. A fél éve bevezetett papírmentes iktatás, a BIM-es átálláshoz szükséges új tervezéstechnológia/munkamódszer, csoportmunka-felületek bevezetése most jól jön. De egyértelműen a kényszerű gyorsítás miatt élesben próbálunk ki sok mindent, többnyire szerencsére eredményesen, az elvárásainkat felülmúlva. Hogy pont milyen lesz, nem tudom, de oda már nem térünk vissza, ami februárban volt.
Kálmán Péter: Az elmúlt években az építőipar erős növekedésen ment keresztül, ez több területen kapacitáshiányhoz vezetett, ennek köszönhetően nagyon erős innovációs igény jellemezte az ágazatot, és a fejlesztések megvalósításához szükséges források is rendelkezésre álltak a nagy megrendelésállománynak köszönhetően. Ennek megfelelően a járvány kirobbanásakor számos hatékonyságnövelő fejlesztés már megvalósult vagy előrehaladott állapotban volt. Az építőipari digitalizációban élen járva az Óbuda Groupon belül az elmúlt években például elsősorban a BIM, az építési helyen alkalmazható mobilapplikációk, a VR és AR (Virtual Reality és Augmented Reality) területén hajtottunk végre átfogó fejlesztéseket. Bízzunk benne, hogy kevés olyan innovációs törekvés lesz, amely egy esetleg elhúzódó visszaesés miatt lelassul vagy megáll. A jelenlegi helyzetben nem utolsó szempont, hogy a gazdasági szereplők nagy lépést tehetnek a papírmentes, ezáltal környezettudatosabb működés felé is.
Báthory Balázs: Újjáépítésről nincsen szó, hiszen ez az ágazat nem omlott össze. Az építőipari hatékonyság növelésével sok teendő van. Ezek a folyamatok szerintem fel fognak gyorsulni, mivel a jelenlegi helyzet egyik hatása, üzenete éppen a digitális átalakulás szükségessége. Az iparágunk digitalizáltságánál talán csak a mezőgazdaságé és a vadászaté gyengébb – bár a nagyüzemi mezőgazdaságban is komoly fejlesztések történnek. Iparágszinten alig van kihasználva a digitalizáció, pedig akár két számjegyű százalékban kifejezett hatékonyságnövelést, költségcsökkentést is el lehet vele érni. A Market-csoportban stratégiai célként határoztuk meg a digitalizációt. Piacvezetőként példát kell mutatnunk. A digitális mérnöki szolgáltatások általunk komolyan vett egyik fontos, de nem kizárólagos eleme, hogy megteremtsük a BIM gyakorlati felhasználásának magasabb szintjét a hazai építőiparban. A hatékonyságnövelés és a teljesítésbiztonság érdekében tavaly létrehoztunk egy új leányvállalatot előregyártott vasbeton szerkezetek gyártására. Ez egy új korszakot jelent a cégcsoport történetében.
Madaras Botond: A teljes szektort tekintve talán az most a legnagyobb kihívás, hogy bár elengedhetetlen a fejlesztés, a digitalizáció, de a várhatóan forráshiányos időszakban nagyon nehéz lesz ennek a finanszírozása. Ne feledjük, hogy ez nem csak szoftvereket és hardvert jelent, a nagyobb rész a humán „oldal” fejlesztése. Várható, hogy a kisebb cégek ilyen téren még rosszabb helyzetben lesznek. Nem a legszerencsésebb dolog most fiatal vállalkozásnak lenni, de abból a szempontból jó helyzetben vagyunk, hogy egy éve „nulláról” indulva határozott célként tűztük ki a jövőbeli követelményeknek való megfelelést – és nem kellett régi mechanizmusok felszámolásán, átalakításán dolgozni. Emellett félrevezetőnek érzem, amikor kategorikusan „régi” és „új” típusú munkavégzésről esik szó – olyan transzformációt kell az iparág minden szereplőjének végrehajtani, aminek sok lépcsője van. Abban viszont határozottan előreléphetünk, hogy a távmunka és az online kapcsolattartás kultúrája és eszközparkja megerősödik az építőiparban – ott, ahol ez fizikailag lehetséges.

– Mi lehet a legjobb forgatókönyv a mérnökcégek számára?
Keszthelyi Tibor: Folyamatos munkaellátottság mellett némi állami segítséggel átállás egy új, digitalizáltabb, hatékonyabb munkamódszerre. De azért ez nem olyan egyszerű. Van, ami nagyon hatékonyan megy, van, ami fogcsikorgatva. Egy videókonferencia hatékony, mert hamar összehívható, de a kommunikáció megszokott csatornáinak csak a fele működik, sokszor nem lehet úgy információt átadni, mint élőben. Jobb híján most ez van.
Madaras Botond: Az építőipar még működik – ez természetes, hiszen mindenki a korábbi megrendeléseit teljesíti –, de látszanak már a negatív hatások, egyes szektorokban nagyon is markánsan. Ha két-három hónapon belül eljutunk oda, hogy a világ látja már az egészségügyi krízis végét, akkor bizakodhatunk abban, hogy egy nem túl hosszú hullámvölgyet éltünk csak meg, amit gyors gazdasági növekedés követhet. Ha így lesz, komolyabb véráldozat nélkül átlendülhetünk a nehéz időszakon. Sokkal pozitívabb forgatókönyvet, mint egy nem túl hosszú válság, nem tudok most elképzelni. Addig is talpon kell maradni!
Kálmán Péter: Az építőipar számára elsősorban nem a rövid járványügyi válsághelyzet jelenti az igazi kockázatot, hanem a gazdaság újraindítása utáni 6–18 hónap. Ezért az építőipar – és ezen belül a mérnökcégek – számára egy ún. „V alakú” válság lenne a legjobb forgatókönyv, melyben rövid átmeneti idő után visszatérne a korábbi trendvonalak alapján prognosztizált termelési volumen. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egy gyengébb 2020-as év után ott folytatnánk 2021-ben, ahol 2018–2019-ben abbahagytuk – sajnos a jelenlegi kilátások alapján erre csekély az esély, ennek ellenére bízzunk a lehető legpozitívabb világgazdasági környezetben, valamint abban, hogy az alkalmazott válságkezelő és gazdaságélénkítő intézkedések hatékonyak és jól időzítettek lesznek.