PÓT- ÉS TÖBBLETMUNKA?
Az elmúlt évben több cikk is megjelent a pót- és többletmunka kérdéséről. Ezek egyik alapgondolata a következő kérdés volt: mi lehet a megoldás a jogszabályok dzsungelében? A múlt év végén megjelent a Kormány 295/2019. (XII. 10.) rendelete az egyes építésügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról, ami egy kicsit tisztább képet teremtett a dzsungelben, megszüntette az egymásnak ellentmondó fogalmi meghatározást. Érdemes számba venni: mi változott az új szabályozásban és mi maradt érvényben?

Zsigmondi András (MMK Építési Tagozat)

A jogszabályi hierarchia ellentmondásainak megszűnése

A pót- és többletmunka témájával eddig is és ezután is két jogszabály foglalkozik: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Épkiv.) Az előírások három kérdésben igyekeznek rendet vágni:

• Mi a pót- és többletmunka fogalma?
• Van-e munkavégzési kötelezettsége a vállalkozónak?
• Kinek kell viselnie az ilyen munkák költségeit?

Eddig a két jogszabály nem azonos módon értelmezte a fogalmakat, a fogalmi eltérésekből más és más költségviselési felelősség származott, s részben ennek folyománya a viták jelentős száma. A jogszabályok dzsungelében most kisebb rendet vágtak azáltal, hogy a Ptk. szerinti fogalmat építették be az Épkiv.-be, így megszűntek bizonyos ellentmondások. Sőt a döntésnek érdekes következménye lesz: nem lehet majd hivatkozni olyan legfelsőbb bírósági döntésre, amely a korábbi Korm. rendeletből vezette le határozatát. Segédeszközként mellékeljük az új szabályozás szerint érvényben lévő törvényi hivatkozásokat.

A fennmaradó vitalehetőségek

Korábban írt cikkemben kifejtettem a többlet- és pótmunka eredetét, és véleményemet arról, hogy vita esetén azt kell rekonstruálni, miben állapodtak meg a felek a szerződéskötés folyamán. Történt-e változtatás és az kinek a kezdeményezésére, kinek az érdekében történt, ki hasznosítja annak következményeit. Egy ilyen vitának műszaki-jogi „segédeszköze” a többlet- és pótmunka minősítése, de véleményem szerint ügydöntő, hogy mi volt a megállapodás alapja, hogy azok a körülmények, változások, amelyek időközben bekövetkeztek kinek a kockázati körébe helyezték a felek.
Mindazonáltal gratulálok a mérnöki kamara vezetőségének, mert az általa kezdeményezett és támogatott jogszabályváltozás mindenképpen egyértelműbb helyzet teremt a korábbinál. Ez pedig csökkentheti a felesleges vitákat és ellenmondó szerződés értelmezéseket. A jelentős előnyök mellett azonban vizsgáljuk meg hol maradtak olyan megfogalmazások, amelyek még vitát szülhetnek. Ilyenek például az „szerződés tartalmát képező”, „utólag megrendelt”, „rendeltetésszerű használat” vagy az „előreláthatóság” kérdése. Vegyük sorra ezeket!

Mit jelent, hogy „szerződés tartalmát képező”?

A szerződés műszaki tartalmát általában több dokumentum határozza meg, a tervek, műszaki leírás, költségvetési kiírás és (nagyobb munkák esetén) Megrendelő követelményei kötet, ill. a szerződés céljának leírása. Ebből szempontból a korábbi kormányrendelet pontosabban fogalmazott: „a szerződéskötés alapját képező (ajánlatkérési vagy kivitelezési) dokumentációban kimutathatóan meglévő,” tehát az eredeti ajánlatkérési dokumentáció elsősorban a meghatározó a szerződés tartalmára.
Bízhatunk abban, hogy bár a Ptk. megfogalmazása ebben a kérdésben nem olyan pontos, de az értelmezés hasonló marad. Sajnos jelenleg más jogszabály éppen csökkenti a kivitelezési dokumentáció előírt tartalmát, így amit ad a jobbkéz, elveszi a bal.

Mit jelent, hogy „utólag megrendelt”?

Amikor a Mérnök beírja az Építési Naplóban (vagy másképpen), hogy megrendel egy pótmunkát, akkor egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy ezt ki is fogják fizetni. De az élet nem így működik. Tudjuk, – akár milyen lassan halad egy építkezés – még mindig gyorsabban megy, mint ahogy egy többletköltség elfogadáshoz a döntés megszületne a különböző közreműködőknél, pláne, ha ehhez a szerződésmódosítást is előírták. (Ennek objektív vagy szubjektív okait most nem vizsgáljuk.) Így a Vállalkozó olyan helyzetbe kerül, hogy vagy folytatja a kivitelezést és elvégzi a pótmunkát mielőtt azt megrendelnék, vagy leáll a munkavégzéssel a döntésig. Nem könnyű helyzet egyik félnek sem, és az a kockázata, hogy vissza is lehet élni vele.
De hát akkor, hogy működik az „utólag megrendelés” a gyakorlatban? Ebben a kérdésben segítségünkre lehet a Ptk. kommentár: „A Ptk. a bírói gyakorlatban kialakult, elsősorban a szabályozás pontatlanságára visszavezethető bizonytalanság eloszlatása érdekében a pótmunka és a többletmunka fogalmát meghatározza. Az elvi kiindulópont az, hogy pótmunkának kizárólag a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munka minősülhet, az újfajta, illetve eltérő, költségesebb megrendelői igényeket jelenti, amelyek rendszerint tervmódosítás formájában jelennek meg. A pótmunka elrendelése lényegében a megrendelő sajátos utasítási joga a kivitelezési szerződés körében, amely a szerződés egyoldalú módosításának felel meg, és amely – adott esetben ráutaló magatartással – szükségképp kiterjed a szerződéses vállalkozói díj módosítására is. A pótmunka elrendelésének a kivitelező köteles ugyan eleget tenni, ezért azonban a díj mindig megilleti.”
Fontos megfogalmazás a ráutaló magatartás, mi lehet ez? Ennek számtalan megjelenési formája van, például a megrendelő tervet kér vagy ad, módosított tervet jóváhagy, koordinációs megbeszélésen számonkér különböző nem tervezett munkarészt, vagy éppen műszaki ellenőriz ilyen munkákat. Az adott helyzet dönti el, hogy mi a ráutaló magatartás, de sok vitára adhat okot, lehetne helyette más, jobb meghatározás.

Érvényes jogszabályi rendelkezések gyűjteménye

Érdemes és esetleg jól használható lesz a mérnököknek, ha egy csokorban összegyűjtve megtalálják a pót- és többletmunkákkal kapcsolatos jogszabályi előírásokat, íme:
Ptk.
6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]
(1) A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg (többletmunka).
(2) A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmunka).
6:245. § [A vállalkozói díj]
(1) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.
(2) Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.

Rendeltetésszerű használat

A legnehezebben eldönthető kérdés, mi a rendeltetésszerű használat. Ha a feleségemnek például nem tetszik az új építésű lakásunk színe – mivel azért építkezünk, hogy jól érezze magát az új lakásban –, akkor a szín a rendeltetésszerű használatába beletartozhat. De ha egy bevásárlóközpont építőjének nem teszik a tornyocska az épület tetején, akkor nem változtathatja meg, miért? Amikor a tervező elfelejtett fűtési tervet készíteni, akkor a Vállakozónak tudnia kell, hogy a le nem szállított tervre is kértek ajánlatot? Sok nehezen értelmezhető szituáció létezik, annak ellenére, hogy a kifejezést a jog rendszeresen használja, mégis a rendeltetésszerű használat sok esetben nem jogi, hanem műszaki kérdés, és a döntéskor meg kell felelni a jóhiszeműség és tisztesség elvében foglalt követelményeknek. Álláspontom szerint nem lehet a rendeltetésszerű használat ügydöntő egy többletmunka megítélésében, csak abban az esetben, ha szerződésben pontosan leírják, hogy ez mit is jelent, illetve alaposan leírták a beruházás célját. Ügydöntő csak az lehet, hogy a szerződés megkötésekor a vitatott munkát beleértették-e az ajánlatba. De mi van akkor, ha valami kimaradt a tervből, az annak a kockázata, aki a tervet adta. Szokták erre azt mondani, hogy a hozzá nem értő beruházó nem tudhatja, mi kell egy üzemeltethető épülethez – rossz érv, ha elkölt egy csomó pénzt, akkor vegyen igénybe szakértőt. Mint ahogy szakértőt vesz igénybe, ha egészségügyi problémája van: ha fáj a háta nem fogorvoshoz megy.

Előreláthatóság

Több jogász szakcikkekben úgy tekint az előreláthatósági klauzulákra, mint egy új jogintézményre. Márpedig az építőpari gyakorlatban már 30-40 éve (amióta a fixáras szerződések divatba jöttek) a Mérnök/Műszaki ellenőr első vizsgálata az volt, hogy az igényelt pótmunkával kellett-e a vállalkozónak számolnia, azaz láthatta-e előre a szerződéskötéskor, benne volt-e az ajánlatban. A mérnöki gyakorlatban az előre láthatóság kérdése már régóta mindent megelőző vizsgálat volt. A korábbi pót- és többletmunka meghatározások is ezt próbálták jól-rosszul segíteni.
A Ptk. 6:245. §. (1) bekezdés lényeges elemmé teszi, hogy a szerződés megkötésekor a felmerülő munkával kellett-e számolnia a vállalkozónak, azaz miben állapodtak meg a felek. E pont jelenleg egyértelműbb előírása által várhatóan kevésbé lesz lényeges elem a többlet és pótmunka közötti megkülönböztetés, hiszen mindkét esetben lehet a többletköltségeket megtéríteni. Remélhető, hogy tisztességes megállapodásra törekvő beruházók nem fogják törölni e pontot a szerződésekben.

Épkiv. rendelet új és érvényben lévő cikkelyei

2. § e) többletmunka: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:244. § (1) bekezdésében meghatározott többletmunka,
f) pótmunka: a Ptk. 6:244. § (2) bekezdésében meghatározott pótmunka,
3. § (2) j) az építőipari kivitelezési tevékenység végzése során esetlegesen felmerülő többletmunka, pótmunka elszámolható ellenértékének elszámolási módját,
3. § (2) p) a tartalékkeret felhasználásának részletes szabályait, ha a szerződő felek tartalékkeretet kötnek ki,
3. § (8) A többletmunka utólag csak akkor számolható el, ha a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetési kiírásban a tétel szerepelt, de a mennyiség változott.
3. § (9) A kivitelező – az erre vonatkozó külön megállapodásban foglaltak szerint – a műszaki szükségesség, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos használat miatt szükséges pótmunkát köteles elvégezni.
24/A. § (5) Az e-építési naplóban köteles haladéktalanul közölni
a) a fővállalkozó kivitelező az építtetővel a többletmunka, pótmunka műszaki szükségességét,
b) az építtető a fővállalkozó kivitelezővel a többletmunka, pótmunka igényét.