Az ötletet Dawydziknek a földrengés időszakában környéken élő barátja adta, aki egy helyi nonprofit szervezetnél dolgozott. Dawydzik megdöbbenve tapasztalta, hogy a barátja lakhelyéül szolgáló bambuszból készült épület túlélte a pusztítást, miközben a szomszédos, nem megfelelően kivitelezett betonépületek annyira megrongálódtak, hogy lakhatatlanná váltak. Néhány hónappal később Indonéziába utazott, és elkezdett dolgozni egy olyan bambuszház tervén, amely szerkezeti szempontból megalapozott és szélesebb körben alkalmazható.
A tervezési folyamat során külön figyelmet fordítottak a helyi sajátosságokra és a lakosok igényeire. Némi nehézséget okozott a bambusz, mint alapanyag elfogadtatása, mert bár bőven rendelkezésre áll és a hagyományos építkezés alapanyaga, a helyiek úgy tekintenek rá, mint a szegények építőanyagára: az indonézek is a nyugati mintát szeretnék követni és hatalmas üvegfelülettel rendelkező, acélszerkezetű betonépületekre vágynak. A probléma az, hogy a betonban a szilárdság a benne lévő vasalásból származik, és ha helytelenül készül el, és/vagy hibás a tervezés, akkor valószínűleg elpusztítja egy földrengés.