11° C
Ma 2024. február 28., szerda, Ákos és Bátor napja van.
11° C
Ma 2024. február 28., szerda, Ákos és Bátor napja van.
Ismét Kovács Leventét választották az Óbudai Egyetem rektorává

Ismét Kovács Leventét választották az Óbudai Egyetem rektorává

Az intézményt 2019 óta vezető Kovács Levente marad az Óbudai Egyetem rektora, egyedüli pályázatát a szenátus támogatta, a fenntartói jogokat gyakorló Rudolf Kalman Óbudai Egyetemért Alapítvány kuratóriuma pedig február 27-i ülésén egyhangúlag hagyta jóvá a döntést.  ...

Szabványügyeink

okt 25, 2019 | interjú

A két szervezet között megalakulásuk óta fennállt egyfajta kölcsönös bizalmatlanság, a jövőben azonban nem az ellentéteket kellene tovább élezni, hanem a közös ügyeket előmozdítani és fejleszteni. Az MSZT-nek meg kell élnie, a kamarának pedig az az érdeke, hogy tagjait minél kedvezőbb feltételekkel juttassa hozzá a mérnöki munkához nélkülözhetetlen szabványokhoz – mondta interjúnkban dr. Farkas György, az MSZT öt évre megválasztott új elnöke.

Dubniczky Miklós

Dubniczky Miklós

– Mi ambicionálta arra, hogy jelentkezzen erre a pozícióra?

– Több mint harminc éve foglalkozom szabványosítással, elsősorban a tartószerkezeti szakterületeken, már a nyolcvanas évek elején részt vettem az akkoriban új MSZ-szabványok kidolgozásában. Amikor a kilencvenes évek derekán a korábbi hivatalból önálló köztestületként megalakult az MSZT, a Műegyetem Építőmérnöki Karának dékánja voltam, és az intézmény engem jelölt az elnöki pozícióra. Több jelölt közül végül egy másik professzorunk, dr. Ginsztler János lett a befutó. János az idei tisztújításkor már nem vállalta az elnökjelöltséget, engem javasolt, s ösztönzött arra, hogy ha bizalmat kapok, vigyem tovább az elnöki pozícióval járó feladatokat. 1999 óta dolgozom a szabványügyi tanácsban, illetve a tartószerkezeti műszaki bizottság elnökeként, talán van némi rálátásom a hazai és a nemzetközi szabványosítási kérdésekre, másrészt professor emeritusként már elegendő időm is van erre a munkára. Nem utolsósorban pedig azért vállaltam a feladatot, mert azt gondolom, jó, ha ezt a tisztséget egy műegyetemi ember látja el.

– A nemzetközi és a nemzeti szabványosítás szervezeti és szabályozási keretei jól ismertek. A nemzeti szabványrendszerek szerepe az elmúlt évtizedekben gyökeresen átformálódott. A jelenlegi helyzetben a hatályos szabványok mennyiben elégítik ki a hazai műszaki fejlődés által meghatározott piaci igényeket, szükségesnek tartja-e, hogy a szabványok mellett más – műszaki normatívákat meghatározó – specifikációkat is kidolgozzanak?

– Az újonnan megjelenő szabványok döntő többsége európai szabvány, melyet hat hónapon belül kötelező magyar szabványként is megjelentetni. Az utóbbi két évtizedben elképesztő ütemben gyarapodott a számuk, ma már több tízezer érvényes szabvány létezik, ráadásul ezek egyre terjedelmesebb dokumentumok, a felhasználóknak pedig egyre nehezebb eligazodni közöttük. A múlt század elején a szabványok mindössze néhány oldalas előírások voltak, a kétezres évektől kezdve azonban mennyiségük és oldalszámuk exponenciálisan nő, és kis túlzással a végtelen felé tart. Ha most az általam leginkább ismert területet, a tartószerkezeti szabványokat nézzük, a régi nemzeti szabványaink csupán három kötetre rúgtak, most pedig tíz különböző európai szabvány van érvényben, sok-sok alfejezettel. A szabványokat ráadásul folyamatosan fejlesztik, korszerűsítik. Amint érvénybe lép egy szabvány, szinte azonnal elkezdik módosítgatni, és ezt egy szakmagyakorló mérnöknek, akinek a szabványhasználat hozzátartozik a napi praxisához, igen nehéz követni. Ami a kérdés másik részét illeti: amellett, hogy a szabványokban nagyon részletes szabályozások jelennek meg, léteznek olyan szakterületek, amelyeknél a műszaki normatíváknak is van létjogosultságuk. Mindent a szabványok sem tudnak lefedni, speciális kérdések esetében a műszaki normatívák kidolgozására van szükség.

– Az EU szabványügyi reformja évek óta előkészítés alatt áll. Szükségesnek, illetve lehetségesnek látja, hogy Magyarország részt vegyen az új szakpolitika alakításában?

– A szabványosítási munka az esetek többségében a nemzetközi vagy az európai szervezet műszaki bizottságaiban zajlik: előbbiben mintegy kétszázötven, míg az európai szabványügyi intézmény keretei között négyszáznál is több műszaki bizottság dolgozik, s számuk folyamatosan gyarapszik. Alapvető probléma, hogy bár nemzetközi tagságaink révén meghívást kapunk ezekbe a grémiumokba – egy időben magam is részt vettem a betonszerkezetek tartószerkezeti szabványosításának nemzetközi munkabizottságában –, évek óta nem vagy csak igen szerény mértékben tudunk bekapcsolódni a szabványosítás folyamatába, egyszerűen azért, mert az MSZT nem tudja finanszírozni a delegált magyar szakértők részvételi költségeit. Nem vagyunk jelen a döntéseknél, nem tudjuk érvényesíteni a magyar érdekeket, így mindössze követői lehetünk az eseményeknek, nem pedig alakítói.

– Mennyibe kerülne ez?

– Néhány tízezer euróba. A 2005–2006-ban megjelent első generációs acélszerkezeti Eurocode-szabványok első jelentősebb átalakítása és revíziós folyamata napjainkban zajlik. A korábbi, 2007–2012 között végzett kisebb korrekciók és módosítások után a 2013–2020 közötti időszakban történik meg az acélszerkezeti Eurocode-ok első felülvizsgálati folyamata, melynek végén, a jelenlegi tervek szerint 2020–2022 között láthatnak napvilágot a második generációs acélszerkezeti szabványok. A fejlesztési munkának több magyar résztvevője is van, akik bekapcsolódtak a CEN különböző albizottságainak munkájába, de az aktív részvétel ez esetben is elsősorban pénz kérdése lesz. A tíz részből és hetvenhat kötetből álló európai tartószerkezeti szabványsorozatból egyébként ötvennél is többet sikerült mindeddig magyar nyelvre lefordítani.

– Apropó fordítás! Mekkora jelenleg a lefordított, illetve a csak angol nyelven elérhető műszaki szabványok aránya? 2017-ben ez a mutató 24:76% volt.

– Ez az arány 2018-ban 76,6:23,4 volt. Az arány romlásának üteme bár lassult az elmúlt évben, de sajnos nem szűnt meg.

– Milyen mozgásteret lát az -önálló magyar nemzeti szabványosítás szá-mára?

– Miután uniós tagságunk óta tagjai vagyunk a CEN-nek, önálló magyar szabványt csak úgy lehet megjelentetni, ha az adott témában még nem létezik jóváhagyott európai szabvány, vagy kidolgozásával nem foglalkozik egyetlen CEN-bizottság sem. Ha mégis akadna olyan terület, amelyen még nem létezik európai szabvány és az Európai Szabványügyi Testület is hozzájárul a kidolgozásához, akkor elvben készíthető nemzeti szabvány, de miután tagjai vagyunk a CEN-nek, érvénybelépésekor ez is európai szabvánnyá válik.

– A szabványokkal kapcsolatban megkülönböztethető a szabványkidolgozás és a szabványhasználat. Az előbbi az innováció lényeges területe, hiszen a szabványok segítik az új technológiák elterjedését. Az 1025/2012/EU-rendelet 6. cikk szabályozza a kkv-k szabványokhoz való hozzáférését.

– Alapvetően kétféle szabványhozzáférési lehetőség létezik: a nyomtatott formában rendelkezésre álló szabvány megvásárlása, vagy az éves előfizetésű online szabványtár használata. A felhasználói igények egyre inkább ez utóbbi felé tolódnak, egyre kisebb a kereslete a klasszikus papíralapú szabványoknak. A szabványhasználat elvileg nem kötelező, hiszen ha az lenne, térítésmentesen kellene rendelkezésre bocsátani. Másként fogalmazva: alapelv, hogy a szabványok alkalmazása – a jogszabályokkal ellentétben – önkéntes, ezzel lehetősége nyílik a gyártónak, illetve a szolgáltatónak a szabványban foglaltaktól eltérni, annál akár korszerűbb, akár költségkímélőbb megoldást alkalmazni. Ha a mérnök nem használja a szabványt, igazolnia kell, hogy a tervben szereplő megoldás teljesíti-e az európai szabvány által előírt biztonsági szintet. Ráadásul a megrendelő vagy építtető előírhatja, sőt meg is követelheti, hogy milyen előírások szerint készüljenek a tervek. Ha a mérnök igazolni tudja, hogy a tervezés során mindenben betartotta az alkalmazott szabványban foglaltakat, a szabványok egyrészt védettséget, másrészt minőségi garanciát nyújtanak a mérnököknek. Különösen a kisebb mérnökcégek szoktak időről időre panaszkodni, hogy sokba kerülnek a szabványok, ezért nem tudják megfizetni a használatukat, de szerintem az online szabványkönyvtár 85 ezer forintos éves előfizetési díja nem nevezhető nagy tehernek. Ennyiért hozzáférhetők a magyar nemzeti szabványok szövegei, mintegy 27 ezer érvényes és több mint 23 ezer visszavont nemzeti szabvány, amely megközelítőleg 1,5 millió oldalnyi műszaki szöveg, elérhetők továbbá a szabványosítással kapcsolatos legfrissebb és legfontosabb információk.

nökvállalkozások számára sem jelentene problémát a szabványok megvásárlása. És akkor lennék még elégedett, ha javulna a részvételünk a nemzetközi szabványosítás folyamatában, vagyis az állami szerepvállalás és finanszírozási hajlandóság e téren is erősödne.

Az elnök

Dr. Farkas György (72) 1971-ben szerzett mérnöki oklevelet a BME Építőmérnöki Karán. 1971-től a Műegyetem Vasbetonszerkezetek Tanszékén, 2000-től a Hidak és Szerkezetek Tanszékén dolgozott, 1976-ig egyetemi tanársegéd, majd egyetemi adjunktus, 1994-től egyetemi docens, 2000-től egyetemi tanár. 1995 és 2010 között tanszékvezető, 1997-től az Építőmérnöki Kar dékánja, 2005-től oktatási dékánhelyettes volt, jelenleg a Hidak és Szerkezetek Tanszék professor emeritusa. 2009-től 2013-ig az MMK elnökségi tagja. Fontosabb tervezési munkái: M0 autópálya 3.04, 1.06 hidak felelős tervezője (1993), az M7 autópálya Zamárdi–Kőröshegy szakasz völgyhídjainak tanulmánytervei (1993), a sárvári és rábafüzesi Rába-hidak megerősítési tervei (1995), a Keleti-főcsatorna ívhídjai megerősítési tervei (1996–2002), az új sárvári Rába-híd tanulmány és kiviteli tervei (2001), a dunaújvárosi új Duna-híd, M0 északi szektor Duna-híd tervezői közreműködése (2003), számos vasbeton épület szerkezeti tervei (1974-től).

– Elavult, alig használható a szabványok online platformja. Van valamiféle koncepciójuk ennek a felületnek a fejlesztésére?

– Az egész MSZT-honlap megújulás előtt áll, és úgy tudom, az online hozzáférést is hamarosan korszerűsíteni fogják.

– Mennyire elégedett a szabványkultúra elterjedtségével a hazai mérnöktársadalomban?

– Nincsenek a birtokomban friss vagy pontos adatok, de biztos vagyok benne, hogy meglehetősen nagyarányú még ma is a kalózfelhasználás mértéke. Úgy tudom, több megyei mérnöki kamara is teljes szabványsorozatokat vásárolt, melyek aztán a kamarák irodáiban hozzáférhetők, megtekinthetők. Ez is egy megoldás.

– Milyen problémák akadályozzák a magyar mérnöki tudás hasznosítását a szabványok kidolgozásában?

– Az Eurocode-ok megjelenése előtt a parciális tényezőkön és valószínűségelmélet-alapon bevezetett magyar szabványok világviszonylatban is a legkorszerűbbeknek számítottak. Ezeket az elveket vették át a később bevezetett európai szabványok. Ma már sokkal-sokkal nehezebb a magyar műszaki tudást érvényesíteni, pontosan azért, amiről korábban beszéltünk: anyagi nehéz-ségek miatt alig vagy egyáltalán nem veszünk részt a szabványosítás nemzetközi folyamataiban. De azért akadnak persze kivételek is. A Műegyetem Hidak és Szerkezetek Tanszék vezetője, dr. Dunai László például az egyik európai munkacsoportot irányítja, s így számos tanszéki tudományos kutatás eredménye beépülhet a készülő új szabványokba.

– Tudomásul vettük, hogy a szabványosítás olyan erőforrásokat igényel, amelyekkel a kisebb országok nem rendelkeznek?

– Igen, bár nyilvánvalóan ebben azért egy nagy adag lustaság is szerepet játszik. Ha létezik használható nemzetközi előírás, és a munkát elvégzik helyettünk mások, akkor mégis minek bajlódjunk az egésszel.

– Mely technológiákban – például 5G-kommunikáció, intelligens közlekedés stb. – látja szükségét annak, hogy magyar szakértők közvetlenül részt vegyenek a nemzetközi szervezetek szabványkidolgozási tevékenységében?

– Az MSZT-n belül is százas nagyságrendű, egy-egy szakterületet lefedő, éves munkatervek szerint működő műszaki bizottság tevékenykedik. E bizottságok egyik fő feladata az európai szabványok honosítása. Ha például a tartószerkezeti szabványok közül tizenöt még mindig nincsen magyar nyelvre lefordítva, a bizottság tagjai döntenek arról, hogy milyen prioritások mentén, mely sorrendben kell továbbhaladni a fordítási munkában, milyen szakértők fogják ezt elvégezni, lektorálni, és nem utolsósorban honnan lesz erre a munkára anyagi forrás.

– Milyen további lépések szüksé-gesek a szabványhasználat ja-ví-tá-sá-ban – magyar nyelvű szabvány-vál-tozatok, kedvezményes szabvány-forgalmazás –, elegendőnek tartja-e a jelenlegi kormányzati intézkedéseket?

– A kormányzati lépések mindeddig csupán arra szorítkoztak, hogy a Magyar Szabványügyi Testület számára évente csekély mértékű állami támogatást nyújtsanak. Ez az apanázs jóformán csak arra elegendő, hogy a köztestület kifizethesse belőle a nemzetközi szervezetek kötelező tagsági díjait. A szabványügyi testületben és a szabványügyi tanácsban egyébként nyolc minisztérium is képviselteti magát, a felügyeletet pedig az Innovációs és Technológiai Minisztérium látja el. Az ITM létrehozott egy szakértői szintű műszaki szabályozási bizottságot, amely javaslatokat tesz majd a leggyakrabban használt szabványok kedvezményes hozzáférésére. Erre a kormány a tervek szerint évi 100 millió forint központi költségvetési forrást biztosít. Ugyancsak ennek a grémiumnak a feladata lesz a szabványok szintjét el nem érő, de gyakorlati szempontból fontos és hasznos műszaki előírások megalkotásának támogatása.

– Vagyis kiválasztják a mérnöki munkában fontos szabványokat, amiket aztán az eredeti ár töredékéért vásárolhatunk meg. Hol tart most ez az egész? Tudunk már valamit a kedvezményes szabványok listájáról és tényleges árairól?

– Tudomásom szerint eddig nem sok előrelépés történt az ügyben. Döntés van, működő bizottság és a feladathoz rendelt forrás azonban egyelőre nincsen.

– Az MMK és két területi kamara – a BPMK, illetve a HBMK – tagja az MSZT-nek. Az MMK képviselteti magát a 24 tagú Szabványügyi Tanácsban. Emellett a kamarai képviselők szakértőként részt vesznek a műszaki szabványosító bizottságok munkájában. 2018-ban létrejött az MSZT és a kamara között egy formális együttműködési megállapodás, amelynek keretében többek között közösen dolgozunk a magyar nyelvű szabványok kidolgozásában és a kedvezményes szabványforgalmazás kereteinek kialakításában.

– Előrelépés mindössze a hosszú ideje neuralgikus kérdésként kezelt földrengésszabvány ügyében történt. Közismert, hogy az Eurocode-ban azokat a vízszintes gyorsulási értékeket adták meg, amelyek a korábbi hazai tervezési gyakorlatnál sokkal nagyobb igénybevételekről szólnak, és jóval gazdaságtalanabb szerkezetek megtervezéséhez vezetnek. A szabványban azonban létezik egy kibúvó ez alól: bizonyos statisztikai módszerekkel területenként is meg lehet határozni, hogy milyen földrengés-gyakoriságra és vízszintes gyorsulásokra lehet számítani. Erre készített tavaly a tanszékünk dr. Vígh Gergely irányításával egy tanulmányt, amit a szabvány nemzeti mellékletébe fogunk beépíteni, azaz ez a kiadvány használható lesz a Magyarországon tervezett épületek esetén. Ez egy sikeres koprodukciója volt az MMK-nak – amely finanszírozta és kiadta a műszaki segédletet –, illetve az MSZT-nek, amely pedig beépíti ezt – nem kötelező érvényű előírásként, ajánlásként – a szabvány nemzeti mellékletébe. Az együttműködés eredményeivel persze korántsem lehetünk elégedettek. A két szervezet között megalakulásuk óta fennállt egyfajta kölcsönös bizalmatlanság. Folyton ment az egymásra mutogatás: ki a felelős azért, hogy nem működnek jól a dolgok, miért ilyen drágák a szabványok, miért nincs mindegyik magyar nyelven közzétéve? A feszültségeket elsősorban itt is a pénz, illetve annak hiánya okozza: az MSZT-nek meg kell élnie, hiszen csak a tagdíjakból, a szabványértékesítésből és a tanfolyamok rendezéséből jut bevételekhez. A kamarának pedig az az érdeke, hogy tagjait minél kedvezőbb feltételekkel juttassa hozzá a mérnöki munkához nélkülözhetetlen szabványokhoz. Jó lenne már a kamarát és az MSZT-t közelebb tolni egymáshoz. Nem az ellentéteket kellene tovább élezni, hanem a közös ügyeket előmozdítani és fejleszteni.

– Ön ebben mennyit tud tenni?

– Ez majd kiderül. Mindenesetre igyekezni fogok.

– Az ötéves elnöki ciklus letelte után mikor lenne elégedett?

– Ha minden szabványhoz anyanyelvükön tudnának hozzáférni a mérnökök, a kedvezményes áron adható szabványok listáját összeállító bizottság pedig elvégezné a munkáját, és többé az egyszemélyes vagy mikroméretű mér

Ismét Kovács Leventét választották az Óbudai Egyetem rektorává

Ismét Kovács Leventét választották az Óbudai Egyetem rektorává

Az intézményt 2019 óta vezető Kovács Levente marad az Óbudai Egyetem rektora, egyedüli pályázatát a szenátus támogatta, a fenntartói jogokat gyakorló Rudolf Kalman Óbudai Egyetemért Alapítvány kuratóriuma pedig február 27-i ülésén egyhangúlag hagyta jóvá a döntést.  ...