Az ismereteink nagy részét másoktól, a szakmai ismereteket optimális esetben hiteles tanárainktól, lektorált írásos dokumentumokból vagy ellenőrzött híradásokból kapjuk. Ha kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazává zsugorodna. A tudás társadalmi természetű: mi, emberek együttes erővel hozzuk létre. Senki sem tudhat mindent, emiatt kénytelen vagyunk megbízni abban, amit mások állítanak. Így az is előfordulhat, hogy az álhíreket, féligazságokat elhisszük. Napjaink egyik legszélesebb körű vitája az igazság szó értelmezése körül zajlik. Az igazság kiderítése tehát olyan feladat, amelyben a közösségre kell támaszkodnunk. Vajon milyen szerepet játszik ebben a média, és mi az iskola feladata? Tanulható-e a kritikus gondolkodás és a forráskritika? Léteznek-e alternatív tények? E kérdések nemcsak a mindennapi életünkben, de a jól működő demokrácia szempontjából is fontosak.

A Typotex Kiadó gondozásában jelent meg Åsa Wikforss svéd filozófus Alternatív tények – A tudás és ellenségei című műve. Az 1961-ben, Göteborgban született szerző 2008 óta a Stockholmi Egyetem professzora, szakterülete a teoretikus filozófia, 2019-től pedig a svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja. A szerző megkísérel választ adni a jelzett kérdésekre, miközben meghatározza a tudás fogalmát, valamint górcső alá veszi a tény- és tudásrezisztencia okait és következményeit. Bemutatja azokat a pszichés mechanizmusokat, amelyek gátolják a tudásszerzést, és arra is rávilágít, hogyan lehet kiküszöbölni ezeket.