Technikatörténeti érdekességek, műszaki- és mérnöki évfordulók 2022 májusában.

 

100 éve született Czégi József mérnök

Kaposszekcsőn, 1922. május 1-én született Czégi József (1922-1983) gépészmérnök, a kenéstechnika és a siklócsapágyak szakértője. A dombóvári gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat folytatott; oklevelét a háború után, 1945 novemberében szerezte meg. Közben 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken gyakornok, 1943-tól kisegítő tanársegéd, 1944-től gyakornok, 1945-től tanársegéd, 1949-től adjunktus. egyetemi munkája mellett ipari gyakorlatot is folytatott: 1945-ben a MÁV dombóvári műhelyében, 1946-47-ben a LAMPART Művek Rt. és 1947-48-ban a Szivattyúgép Rt. telepén dolgozott üzemmérnökként. Az üzemi munkák során terelődött figyelme az ágyazástechnika kérdéseire. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználva az ágyazás és kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. Eredményeit a képzésben, a gépelemek tantárgy korszerűsítésében és az ipari gyakorlat számára is írt kézikönyveiben hasznosította. 1949-51-ben az Állami Műszaki Főiskolán is tanított, 1950-ben kinevezték tagozatvezetőnek az esti épületgépész tagozathoz. Ezt a megbízatását 1952 augusztusáig látta el. A gépelemek tanszéken 1959-ben docensi kinevezést kapott. Közben az 1952-53-as tanévben a Szolnokon, mint megbízott tanszékvezető tartotta a gépelemek tárgy előadásait. A BME Gépészmérnöki Kara tudományos dékánhelyettessé választotta (1963-66). Tudományos kutatómunkája során az OMFB megbízásából a színesfém csapágyanyagok és a műanyagok felhasználásának 20 éves fejlesztési tervének kidolgozásában is részt vett. A kenéstechnika és a siklócsapágyak elismert szakértője volt. Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása, ill. a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája. 

 130 éve született Kazinczy László mérnök

Szakálházán, 1892. május 6-án született Kazinczy László (1892-1978) gépészmérnök. A budapesti Műegyetemen 1920-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1928-ban a MÁVAG diósgyőri gyárában üzemvezető mérnök, 1932-től műhelyfőnök, 1942-től műszaki igazgató volt. 1946-48-ban a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nél dolgozott. 1948-51-ben az Állami Ipari Tervező Iroda osztályvezetője. 1951-től 1957-ig a Gamma Optikai Műveknél főkonstruktőr, 1957-1962-ig ugyanott műszaki tanácsadó. 1963-ban címzetes egyetemi tanár lett. Forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei hazai viszonylatban máig is egyedüliek. Az egyetemi oktatásba 1949-ben bevezette az ehhez kapcsolódó tantárgyak tanítását, amelyeknek egészen 1970-ig volt az előadója.

110 éve született Kelen Tibor mérnök

Budapesten, 1912. május 7-én született Kelen Tibor (1912-1983) építészmérnök. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, 1934-ben szerzett építészmérnök Ezt követően egy magánvállalatnál építésvezetőként dolgozott, majd 1945-től önálló tervező és kivitelező lett. 1948-tól az Országos Lakásépítési Vállalat, majd az ebből alakult 44. sz. Állami Építőipari Vállalat főmérnöke volt. Irányítása alatt épült több jelentős vidéki létesítmény mellett az Üllői úti (József Attila), a Thälmann utcai, a Lakatos utcai lakótelep. Elsősorban a tömeges lakásépítés műszaki fejlesztésével foglalkozott. 1964-től a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat főtechnológusaként dolgozott. Kelen Tibor a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesületnek is az alapító tagja volt.

25 éves a Magyar Mérnöki Kamara Hírközlési és Informatikai Tagozata

A II. világháború előtt hazánkban is működtek hivatásrendi köztestületek, így a mérnöktársadalom önálló munkát vállaló tagjai 1923-1945 között az országos hatáskörű Budapesti Mérnöki Kamarába kérhették felvételüket. Az ezt követő több mint ötven éves kényszerszünet után, az1996. évi LVIII. számú kamarai törvényben rögzített felhatalmazás alapján az országban elsőként, 1996. november 7-én megalakult a Tolna Megyei Mérnöki Kamara, melyet követett az összes megyében létrehozott un. területi elven működő, önálló jogi személyiségű megyei Mérnöki Kamara. A területi mérnöki kamarák küldöttei 1997. január 11-én létrehozták a Magyar Mérnöki Kamarát. A híradástechnikai és távközlési végzettségű mérnökök immáron a mérnök-kamarán belül 1997. május 9-én megalakították a Hírközlési és Informatikai Tagozatot (HIT), elfogadták az alapszabályt, megválasztották a vezetőséget és hét fős Minősítő Bizottságot is. Korábban a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) végezte a tervező-, és vezető távközlési tervezők valamint a hírközlési, távközlési szakértők minősítését, így e feladatot 1997. májusa óta, az MMK HIT Minősítő Bizottsága és a területi mérnöki kamarák közösen végzik. Figyelemre méltó az MMK HIT küldetése: Küldetésünknek tekintjük a jogosultsággal rendelkező mérnökeink szakmai színvonalának növelését, a Magyar Mérnöki Kamara és a tagság közötti gyors információáramlást, a szakmaiságot és a szakmai érdekérvényesítést.

150 éve született Weszelszky Gyula kémikus, radiológus

Szlatinán, 1872. május 10-én született Weszelszky Gyula (1872-1940) kémikus, radiológus, egyetemi tanár. A budapesti egyetemen 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott, majd Lengyel Béla (1844-1913) vegyész mellett a II. sz. kémiai intézetben, mint tanársegéd, utóbb adjunktusként működött. 1898-ban, miután bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, a Magyar Gyógyszerész Egylet meghívta gyógyszerész-gyakornoki tanfolyama előadójának. 1907-től 1937-ig a tanfolyam vezetője. 1912-ben anorganikus kémiából egyetemi magántanárrá képesítették, 1918-ban az egyetem radiológiai intézetének vezetésével bízták meg. Kutatásainak nagy része a radioaktivitás körébe tartozik. Emanációmérő módszerével 1911-ben a forrásvizek emanációtartalmát vizsgálta. A radioaktív sugárzás gyógyhatásával és ásványvíz-elemzésekkel is foglalkozott.

180 éve született Kherndl Antal mérnök

Zselizen, 1842. május 10-én született Kherndl Antal (1842-1919) hídépítő mérnök, akadémikus, egyetemi tanár. Műszaki tanulmányait Budapesten, Karlsruhéban és Zürichben végezte, majd Badenben dolgozott. 1866-ban Zürich város műszaki hivatalának alkalmazottja, 1867-től a Műegyetemen tanársegéd, 1869-től a víziút- és vasútépítéstan, 1881-től a hídépítéstan tanára volt. A hídépítés elmélete terén elért kutatási eredményei új irányt mutattak a statikailag határozatlan reakciójú tartók problémáinak megoldására. A grafosztatikában úttörő elméleti megállapításait (amelyekkel elnyerte 1897-ben az MTA Marczibányi-díját, 1905-ben a Mérnök Egylet aranyérmét és 1910-ben az MTA nagydíját) többek között a II. világháború előtti Erzsébet-híd építkezése igazolta, amelynek tervezését részben Kherndl Antal vizsgálta felül. A Magyar Mérnök és Építész Egylet egyik alapítója, 1869-1870 között titkára, majd 1906-1914 között az Országos Középítési Tanács alelnöke volt. Főbb művei: A sztatikailag határozatlan reakciójú tartók elméletéről (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleménye, röviden: MMÉEK); A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elméletéről (Akadémiai székfoglaló); A többtámaszú gerendák és a többnyílású függőhidak merevítő gerendáinak grafikai elméletéről (MMÉEK. 1897. évi Marczibányi-díjjal kitüntetve); A többtámaszú ívek és merev függőtartók grafikai elméletéről (MMÉEK); A statikailag határozatlan reakciójú csuklós tartók grafikai elméletéről (MMÉEK. Az MTA 1910. évi nagydíjával kitüntetve.); A többnyílású merevítő gerendás függőhidak grafikai elmélete (MMÉEK). 

 180 éve született Feketeházy János mérnök

Vágsellyén, 1842. május 16-án született Feketeházy János (1842-1927) hídépítő és acélszerkezet-tervező mérnök, a XIX. század utolsó harmadának egyik legkiválóbb tervezője. Nemcsak a hidak, de épületek nagy fesztávú acél tetőszerkezetinek tervezésével is maradandót alkotott. Az új iránti fogékonyságát jellemezi, hogy a XIX-XX. század fordulóján mindjobban teret nyerő vasbeton alkalmazásával is foglalkozott, vasbeton födémszerkezetére szabadalmi oltalmat is nyert. A felsőfokú matematikát a bécsi, majd a mérnöki tanulmányait a zürichi műegyetemen végezte. 1866-ban gyakornokként részt vett a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. A kiegyezés után hazatért, és 1873-tól a MÁV igazgatóságának munkatársaként működött. 1892-ben MÁV-főmérnöki rangban nyugalomba vonult. 1922-ben szülőfalujába költözött és ott élt haláláig. Különösen az acélszerkezetek tervezése terén végzett nemzetközi viszonylatban is számottevő munkát. 1912-ig valamennyi MÁV-híd az ő tervei alapján épült. Kiemelkedő alkotásai a budapesti Ferenc József-híd (Szabadság-híd), a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar, az Operaház és a Fővámház tetőszerkezete. Ő volt a szegedi Tisza-hídnak is a tervezője, melyet a francia Eiffel-cég építette meg. Külföldön is elterjedtek a vasúti mozdonyfordító korongjai és hadászati hídszerkezetei. Kéziratban fennmaradtak az önéletrajzi feljegyzései. Munkatársa volt a Magyar Mérnök és Építész Egylet szaklapoknak.

125 éve született Benedikt Ottó mérnök

Budapesten, 1897. május 18-án született Benedikt Ottó (1897-1975) Kossuth-díjas villamosmérnök, egyetemi tanár, akadémikus. A tudósi életműve alapján a XX. századi hazai irányítástechnika, az automatizálási kutatások egyik jeles alakja és szervezőegyénisége volt. A tudományos pályáját a kommutátoros motorok tervezésével kezdte, később a villamos gépek automatikája, önműködő szabályozása elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Legjelentősebb fejlesztése és találmánya az autodin néven ismertté vált automatizált erősítőgép volt. Ő dolgozta ki a róla elnevezett Benedikt-motor működését, amely egy ötvenperiódusú, önműködően kompenzáló, egyfázisú kommutátoros motor, amelynek továbbfejlesztett változatát a vasúti vontatásban, a daru- és szerszámgépek meghajtására használtak. Elméleti munkásságának számottevő eredménye a mágneses kör indukciós, feszültségi stb. jellemzőinek pontos kiszámítására alkalmas nomografikus eljárás kidolgozása. Kezdeményezésének és szervező munkájának köszönhetően alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének egyik intézményi jogelődje a budapesti Műegyetemen, amelynek 1960 és 1970 között vezetője, illetve alapító igazgatója volt.

90 éve született Bérces Tibor kémikus

Németbólyon, 1932. május 20-án született Bérces Tibor kémikus, egyetemi tanár. 1955-ben vegyészi oklevelet szerzett a Szegedi Egyetem Természettudományi Karán. Kutatói pályáját a Szegedi Egyetemen kezdte. Szegedről 1979-ben távozott Budapestre, ahol munkásságát az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében folytatta osztályvezetői beosztásban. Legfontosabb kutatási területei: gázreakciók kinetikája, gyökreakciók kinetikája és mechanizmusa, gyökök termokémiája, fotokémiai kinetika. Kutatásainak eredményeit nemzetközileg is megmérette, tudományos közleményeit elismert szaklapokban adta közre angol nyelven. 1993-ban az MTA levelező, 1998-tól rendes tagja volt.

 170 éve született Jalsoviczky Géza mérnök

Nagykőrösön, 1852. május 22-én született Jalsoviczky Géza (1852-1938) gépészmérnök, műszaki oktató. Oklevelét 1879-ben a zürichi műegyetemen szerezte. Svájci, majd hazai mérnöki gyakorlat után, 1880-ban a budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola Gépészeti Szakosztályának tanára lett. Gőzgépek, gőzkazánok, belsőégésű motorok, különböző ipari gépek szerkezetvizsgálatával foglalkozott. 1896-ban az iparoktatás felelőseként közreműködött a millenniumi kiállítás megrendezésében, majd kinevezték az 1900. évi Párizsi Világkiállítás bíráló bizottságának tagjává. A kezdeményezésére létesített Magyar Általános Gépgyár RT. (MÁG) alapította meg hazánk első automobilgyárát (Phönix automobilok). Számos malomipari és papíripari gépet és motort tervezett, valamint az első magyar nyelvű papíripari szakkönyv szerzője volt. A magyar gépészeti oktatás kiemelkedő személyiségeként jelentős szerepet játszott a hazai közép- és felső-ipariskolai gépészképzés megteremtésében, annak magyar nyelvű szakkönyveinek összeállításában. Részt vett a Technológiai Iparmúzeum munkájában, több nemzetközi ipari kiállítást és gépbemutatót szervezett. Termékeny szakíró volt, több szakmai tanulmánya is ismeretes.

 110 éve született Bozzay Dezső ipari formatervező, építő-iparművész

Répceszentgyörgyön, 1912. május 23-án született Bozzay Dezső (1912-1974) ipari formatervező, építő-iparművész, a modern ipari formatervezés hazai úttörőinek és nemzetközi színvonalú műve­lőinek egyike. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában 1937-ben szerzett építő-iparművész oklevelet. Már hallgató korában elkészítette az első rádiókészülék terveit. Budapesti és németországi tanulmányai után a híradástechnikai iparban, a Philips Művek budapesti gyárában helyezkedett el. Közszükségleti cikkeket (pl. rádiók, zeneszekrény, gramofon), grafikákat (pl. plakátok, nyomtatványok) és kiállításokat is tervezett. Mellette a Siemens hazai leányvállalata, illetve a Vadásztöltény-Gyutacs és Fémárugyár is foglalkoztatta. 1949-től a Magyar Adócsőgyárban, 1952-től pedig az Ipari Épülettervező Vállalatnál (IPARTERV) dolgozott vezető beosztásban. Kezdettől közreműködött az 1954-ben létrehozott Iparművészeti Tanács munkájában, 1955-től az Ipari-forma Szakbizottság elnöke volt. A brüsszeli világkiállítás több díjnyertes termékének volt a formatervezője. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár részére készített CB 55 jelű telefonterve, Körtelefon néven vált ismertté (1957). Nevéhez fűződik a MÁV négytengelyes étkezőkocsi (1957-58) és az Orion számos rádió-, és televíziókészülékének terve. (Az előbbinél Kaesz Gyula és Hornicsek László, az utóbbiaknál Kováts Mihály volt munkatársa.) Lengyel Istvánnal együtt alakította ki a Ganz-MÁVAG kétcsuklós villamosát (1965). A két változatban ismert Fénytorony (1967), amelyet Baumann Sándor mérnökkel közösen tervezett, a köztéri világítás megjavítására készült. Utolsó, összefoglaló jellegű elgondolásai közé tartoznak a Nemzeti Sírkert és a pesti Dunapart rendezésének javaslatai (1972-74). Munkáit a Bauhaus-stílust felváltó lendületes, a puha-organikus alakzatokat az art deco festőiségével érvényesítő megformálás jellemezte. Magyarországon Bozzay tekinthető az első hivatásos designernek. Életművében ugyan a híradástechnikai készülékek dominálnak, de mellettük számos tárgyféleséggel találkozhatunk. Tervező és szervező tevékenysége mellett jelentős volt az előadói és szakírói működése.

130 éve született Lévai Pál mérnök

Budapesten, 1892. május 30-én született Lévai Pál (1892-1957) gépészmérnök, a híradástechnika kiváló hazai művelője, a magyar telefontechnika úttörője. A budapesti József Műegyetemen 1914-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd 1914-1915 között Angliában járt hosszabb tanulmányúton. Ezt követően az Egyesült Izzó Telefonszerkesztési Osztálya, illetve az Ericsson Magyar Villamossági Rt. Szerkesztési Osztálya osztályvezetője volt. 1938-tól az Ericsson és Standard Villamossági Rt. szabadalmi ügyvivője, majd 1948-1957 között a Magyar Szabványügyi Intézet főmérnöke volt. Irányításával a telefontechnika több nagy jelentőségű berendezését dolgozták ki, többek között az ikertelefont-rendszert, a szelektoros társvonalrendszert, a párhuzamos mellékállomás-rendszert, az automatikus telefonrendszert és az első magyar zsinór nélküli interurbán telefonközpontot. Nagy műveltségű egyéniségként 1950 és 1957 között a Magyar Híradástechnika címet viselő folyóirat szerkesztője volt. Műszaki nyelvújítással is foglalkozott: számos új szakkifejezés (pl. hangszóró, ikertelefon) az ő nyelvi leleménye. Legfőbb műve: Villamosipar. Magyar Népköztársaság Országos Szabványok jegyzéke, a szabványok és a szabványtervezetek tárgyának rövid ismertetésével. Szerzőtársai: Hoffmann Pál és Lomb Pál. (Bp., 1953).

120 éve született Egyedi László mérnök

Budapesten, 1902. május 31-én született Egyedi László (1902-1980) gépészmérnök. Berlinben szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd önálló vállalkozóként működött. 1949-ben került az Építéstudományi Intézetbe. Emellett részt vett a BME épületgépészeti tanszéke létrehozásában, s a BME címzetes egyetemi docensévé nevezték ki. Szerkesztésében jelent meg 1963-ban a kétkötetes Épületgépészeti Kézikönyv. Kiemelkedő munkát végzett az épületgépészeti szabványok, szabályzatok, műszaki előírások kiadásában.

 

Felhasznált irodalom: 

  • MMK Történeti (Bizottság) Munkacsoport: Magyar mérnökök évfordulói 2022-ben
    Internet: mmk.hu/kamarai/historia
  • Évfordulóink a műszaki és természettudományokban
    MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága sorozatának egyes kötetei
  • História – Tudósnaptár – Természettudósokhoz kapcsolódó évfordulók
    Internet: tudosnaptar.kfki.hu/historia
  • Nagy Ferenc szerk.: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig
    1997. – BETTER – MTESZ – OMIKK
  • Kenyeres Ágnes szerk.: Magyar Életrajzi Lexikon I-IV.
    1967-1990. – Akadémiai Kiadó
  • Fejér László szerk.: Vizeink krónikája
    2001. VMLK Budapest
  • Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és jogelőd Magyar Szabadalmi Hivatal kiadványai
    Internet: sztnh.gov.hu
  • Millenáris Tudástár: „Álmok Álmodói 20” kiállítás digitalizált dokumentumai
    Internet: tudastar.almokalmodoi.hu
  • Mérnöki évfordulók, emléknapok és programok – 2014. január 1-től havi bontásban
     Internet: mmk.hu/kamarai/historia
  • Egyéb életrajzi és műszaki források

 

Készítette: Sipos László József villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök

Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Történeti (Bizottság) Munkacsoport tagja