Dr. Buna Béla okl. közlekedési mérnök, okl. villamosmérnök és okl. környezetmérnök a mérnöki kamara alapító tagja volt. Több szakmai tagozat munkájában is aktívan részt vett, számos szakértői engedéllyel dolgozott, jól ötvözve a különböző mérnöki szakágakban szerzett ismereteit.

Első diplomája (BME, 1966) megszerzése után az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetben (ma Közlekedéstudományi Intézet) gépjármű-diagnosztikával foglalkozott. 1972-ben egyetemi doktori értekezést írt Görgős mérőberendezések vizsgálata címen. 1974-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1976-ban a Műszaki Könyvkiadónál Elektronika az autóban címmel könyve jelent meg, ami három kiadást is megért, 1979-ben a Transzport kiadónál oroszul is kiadták. 1975-ben nevezték ki az intézet közlekedésakusztikai önálló csoportja vezetőjévé. A „zajos” témák mellett a gépjárművekhez való kötődése is megmaradt. 1978-ban magyarra fordította a Trabant-javítási kézikönyvet, 1979-ben pedig megírta a Mérőműszerek az autóban c. könyvét.

1977-től 1993-ig az ENSZ „zajbizottságában” képviselte Magyarországot. 1980-ban az intézet vezetése környezetvédelmi főosztályt hozott létre, amelynek ő lett a vezetője. 1982-ben a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg a A közlekedési zaj csökkentése c. könyve. 1985-ben a brit Akusztikai Intézet tiszteletbeli tagjává választotta. 1987-ben a műszaki tudomány kandidátusa lett. 1988-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg keletnémeteknek és a Springer Verlagnál nyugatnémeteknek A közlekedési zaj csökkentése c. könyve.

1993-ban lépett ki a KTI-ből, ahol 27 évig dolgozott. 2001-ben egy nemzetközi csapattal megnyerte az EU vasúti zajcsökkentési stratégia kidolgozására kiírt pályázatát. 2005-ben hosszabb távú munkára kapott megbízást, egy autópálya-építés környezeti monitoring vizsgálatára, amely minden környezeti elemre (zaj, levegő, talaj, felszíni és felszín alatti víz) kiterjedt.

Több tudományos egyesületnek is tagja volt, így az Optikai Akusztika Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületnek (OPAKFI), a Német Akusztikai Társaságnak (DAGA) és az Európai Akusztikusok Szövetségének (EAA). Tagja volt az MTA Osztályközi Akusztikai Bizottságának, ahol kiemelkedő tudományos munkát végzett. 1988-ban megkapta az OPAKFI Pro Silentio díját.

Tudásvágya élete végéig elkísérte. 2015-ben, 74 évesen megszerezte a környezetmérnöki MSc-diplomát.

Szakmai tárgyú könyvein kívül számos előadást tartott itthon és nemzetközi konferenciákon, sok publikációja jelent meg tekintélyes tudományos folyóiratokban.

Az MMK Akusztikai Tagozat elnöksége