Tizenkilenc országból – köztük Magyarországról – 38 műholdat szállít Föld körüli pályára az a Szojuz-2.1.a típusú teherűrhajó, amelyet március 22-én indítottak el a kazahsztáni Bajkonurból.

 

Az űrhajó indítását eredetileg 2020 harmadik negyedévére tervezték, majd 2021. március 20-ra ütemezték át. Szombaton azonban a Roszkoszmosz 38 perccel az indítás előtt, műszaki okok miatt elhalasztotta a startot. Az új időpontot előbb vasárnap, majd hétfő reggelben határozták meg. Dmitrij Rogozin, az orosz állami űrvállalat vezérigazgatója közölte, hogy a zavar nem a hordozórakétában jelentkezett. A Szojuzzal jut a világűrbe a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatóinak és oktatóinak új űreszköze, a SMOG-1 zsebműhold, amely az UNISAT-7 olasz műhold fedélzetéről áll pályára. A magyar űreszköz a világ első működő 5 x 5 x5 centiméter (1 PocketQube) méretű kisműholdjának, a SMOG-P-nek az ikertestvére. Elsődleges küldetése a Föld körüli térségben mérhető, ember által keltett elektromágneses szennyezettség, az elektroszmog vizsgálata. Másodlagos küldetésként egy totál ionizáló dózismérő került a fedélzetre, amellyel a Napból érkező részecskék elektronikára gyakorolt hatását vizsgálja az űreszköz. Az orosz űrhajón indult az űrbe a magyar-szlovák-japán projekt keretében készült GRBAlpha nevű kisműhold is, amelynek tervezője és projektvezetője az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja.

Közleményük szerint a GRBAlpha mérőműszerei a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének laboratóriumában készültek, a CSFK és az ELTE Fizikai Intézetének együttműködésével. A GRBAlpha egy 10 x 10 x 11,3 centiméteres műhold, amely nevét a világegyetem legnagyobb robbanásaihoz kapcsolódó gamma-kitörésekről kapta (GRB: gamma-ray burst). Ha a benne elhelyezett több tíz dekagramm tömegű, a méretéhez képest igen nehéz gammasugárzás-detektor jól vizsgázik a bevetésen, később az egész Földet körülvevő hálózatot hozhatnak létre műholdakra – akár kereskedelmi műholdflották sok száz tagjára is – telepítve azt. Az így kialakítandó kiterjedt műholdhálózat egy gamma-villanás érzékelésre alkalmas, földnyi méretű detektorernyőt rajzol majd ki, amelynek segítségével igen pontosan azonosítani lehet a gamma-kitörések forrását. A gravitációs hullámok 2015-ös felfedezése máig lázban tartja a tudományos közönséget. A nanoműholdakból tervezett hálózattal a gravitációs hullámokat kibocsájtó, összeolvadó neutroncsillagok pontos helyzetét is meg lehet majd határozni, mivel ezek is bocsátanak ki gamma-kitörést.

„A detektor lelke egy cézium-jodid kristály, amely a gamma-sugárzás hatására látható fényt bocsát ki. Ezt érzékeny, fotonszámlálónak nevezett szenzorokkal érzékeljük, majd a jel erősítése és digitalizálása után a csillagászati szempontból gyanús jeleket helyben letároljuk, vagy közvetlenül egy rádiómodul felé továbbítjuk” – idézi a közlemény a rendszer fejlesztését vezető Pál Andrást, a csillagászati intézet munkatársát.

A világűrben keringő GRBAlpha március 22-én küldi az első jeleket. „Magyar idő szerint délután 3-4 körül rádióamatőrök már létesíthetnek vele kapcsolatot, amikor Amerika és Japán felett elrepül, majd az első hazai kapcsolat létesítése este 10 óra után lehetséges” – mutatott rá Pál András, hozzátéve, hogy a stabil kapcsolat kialakításához ugyanakkor több napra lesz szükség. (MTI)

 

Fotó: Roszkozmosz