Úgy tűnik, a Siemenst és az Airbust biztosan; most közzétett tanulmányaikban számos, a járvány terjedésével kapcsolatos félreértést sikerült tisztázniuk.

 

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy a COVID-19 vírus elterjedt az egész világon, és úgy tűnik, hogy ebben nagy része volt a világot behálózó kereskedelmi légijáratoknak. Annak ellenére, hogy szinte soha nem fordult elő, hogy egy utas a gépen adta volna át a fertőzést egy másik utasnak, a félelem kis híján térdre kényszerítette a légitársaságokat. A Siemens és az Airbus tanulmánya talán még időben érkezik; szakértők ugyanis az elmaradt szabadidős utak számának növekedését jósolják (de az üzleti utak száma – ami pedig a valódi profitot hozná – egyelőre nem nő számottevően. Legalábbis a Wall Street Journal tanulmánya szerint.)

Az utaskabinon belüli légáramlásáról eddig is számos tanulmány készült, de a Siemens kutatói most vették a fáradtságot, és minden korábbinál pontosabb munkát végeztek; figyelembe vették például azt is, hogy az emberek által kilélegzett részecskék mérete igen különböző lehet a láthatatlantól a köpet méretig. Ezek mozgását, terjedését egy sor tényező befolyásolja: az utaskabin paraméretei, beállításai, a hőmérséklet és a páratartalom, a légáramlatok, a szájnyílás nagysága, a fej helyzete, az adott személy mérete, és az a tény, hogy az emberek nem szinkronban lélegeznek. Rengeteg tényező van, képtelenség valamennyit figyelembe venni: Például a maszkban lévő rostok túl vékonyak és túl sok van belőlük ahhoz, hogy viselkedésüket egyértelműen lehessen modellezni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az utaskabin teljes molekulakészletét képtelenség modellezni, nincs az a szuperszámítógép, amely ezt meg tudná oldani: egyetlen köbméter levegőben kvadrillió (azaz tíz a huszonnegyediken mennyiségű), ám mindössze 10-7 (tíz a mínusz hetediken) méretű SARS-CoV-2 vírusrészecske lelhető fel.

A vizsgálatok során – és ez talán nem meglepő – a maszk rendkívül hatékonynak bizonyult. A nagyobb cseppeket megfogta a háromrétegű maszk, és csak a kisebbek szabadultak ki, jellemzően a maszk mellett oldalt, illetve a felső és alsó részén található nem tökéletesen zárt réseken, hogy aztán szabadon áramoljanak a levegőben. A „szökött” részecskék arányát a Siemens kutatói 5 és 40% közötti értékre becsülik.

Az utasok lélegeznek, beszélgetnek és köhögnek a repülőgépen – ebből indult ki az Airbus, amely elvégezte a saját szimulációját; kutatóik feltételezték, hogy egy kilélegzett részecskék 94%-a folyékony, 6%-a szilárd, és a párolgás nem változtat ezen az arányon.  A részecskék mozgását a tehetetlenség, a gravitáció és a repülő tolóereje befolyásolja. Az Airbus szakemberei sebészeti maszkokat használtak, ám ezek szerintük szinte biztosan nagyobb szivárgást tettek lehetővé (20–40% között), mint ahogyan azt a Siemens modellezte, de az Airbus szerint a lényeg az, hogy a korszerű gépeken a levegő 2-3 percenként frissül, szemben mondjuk egy kórházzal, ahol a levegő 10 percenként cserélődik ki, és egy irodahelyiséggel, ahol 30 percenként. (A Siemens és az Airbus normál repülőjáratot szimuláltak, maximális utaslétszámmal.)

Az Airbus arra a következtetésre jutott, hogy a kabin folyamatos levegőcseréje megfelelően pótolja a szárazföldön elvárt távolságtartást: a HEPA-szűrők, illetve a maszkok használata a levegőcserével együtt 99%-kal mérsékeli a levegőben keringő, az utasok által kiköhögött, illetve kilélegzett részecskék számát – két perc alatt! Mind az Airbus kísérlete, mind a Siemens által végrehajtott köhögésszimuláció arra a következtetésre jutott, hogy az orvoskutatóknak a lehetséges fertőzésveszély mértékét sokkal inkább a biológia, mintsem a fizika alapján kell meghatározniuk. A mérnöki szimuláció élettelen, és semlegesen modellezi a részecskéket, éppen ezért a teljes kép elkészítéséhez az orvostudományra is szükség van.

 

A kutatások részletei; forrás:  https://www.engineering.com/story/who-cares-about-airline-passenger-safety-during-the-pandemic-siemens-and-airbus-apparently