A mérnöki kamarák V4 együttműködésre gondoltam, melynek alapításában részt vehettem. Az első összejövetelre Josef Zvara és Viera Medelska, a Slovenská Technická Universita v Bratislave (STU) professzorainak kezdeményezésére 1994-ben került sor Pozsonyban. Már a kezdetben úgy alakult, hogy ez nem annyira szakmai-műszaki, mint inkább társadalmi véleménycserét szolgáló közösség lesz. A további évenkénti összejöveteleket rotációs formában felváltva tartottuk az egyes országokban. 2020-ban, a koronavírus évében Magyarország lesz a házigazda.

 

Dr. Hajtó Ödön

 

Próbálom megfogalmazni, hogy mi alapozhatta meg ezen találkozók sikerét, konstruktív és baráti hangulatát? Mind a négy ország a keresztény civilizáció része. A négy ország kulturális identitása hasonló. Mind a négy ország Habsburg hagyományokkal is rendelkezik. Mind a négy ország megszenvedte a náci és a kommunista megszállást. Mind a négy ország egyszerre lett független demokratikus állam.

Mind a négy ország érintett volt a párizsi békékben, de akkor, az alapításkor azon már 74 évvel túl voltunk. A mérnök dolga a jelenből a jövőbe vezető út építése, soha még csak gondolata sem merült fel annak, hogy egymásnak szemrehányást kellene tennünk, vagy elszámolással tartoznánk. Csak az egyenértékűségen alapuló együttműködés a mi dolgunk, és ez nem is kevés.

A találkozók eredményességének alapvető feltétele volt kellő számú tolmács közreműködése, egy közös nyelv hiányán mindig sikerült túljutnunk, hiszen a magyar kamarának voltak lengyel származású tagjai, a lengyel kamaránál magyar származásúak, a szlovák kamarában mindig voltak magyar nemzetiségűek, Prágában oda férjhez ment magyar mérnökhölgyek, és így tovább.

Vissza kell emlékezzek egy megoldatlan kérdésre. Fentebb felsoroltam milyen történelmi tényezők kötik össze V4 országainkat. Azok a tényezők kivétel nélkül érvényesek Horvátországra és Szlovéniára is. Amikor ezekben az országokban is megalakultak a Mérnöki Kamarák, jelezték, hogy ők is szívesen bekapcsolódnának ebbe a közösségbe. Az én elnökségem 2001-ig tartott, akkor én ezt többször elő is vezettem, de egyedül maradtam, a tőlünk északabbra levők akkor ezt nem támogatták. Most ez megint eszembe jutott, hiszen ők is a Trianonban érintett család tagjai.

2019-ben a 25 éves évfordulón a lengyelek voltak olyan udvarias házigazdák, hogy a hivatalos delegációkon kívül meghívták az alapítókat is. Zvara és Medelska sajnos már nincsenek közöttünk, őket közvetlen utódaik képviselték.

Magánemberként, hogyan kapcsolódom a visegrádi országokhoz? Egyetemi hallgatóként Csehszlovákiában voltam 1960-ban nyári gyakorlaton. Szlovákiába jártunk síelni, az Alacsony Tátrába. A MÉLYÉPTERV statikus mérnökeként − a pozsonyi Hydrostav alvállalkozójaként − szerkezettervező osztályomon terveket készítettünk Kassa város csatornázása és szennyvíztisztítása témában, méghozzá csehszlovák szabványok szerint, szlovák nyelven.  Lengyelországban sportolóként jártam atlétikai versenyeken. Mindezeket csak azért mondtam el, hogy nem volt számomra idegen a V4 területen való mozgás a mérnöki kamarai színekben.

 

Fotónkon a 25. évfordulóra meghívott veteránok balról jobbra:

1) Miroslav Pavlik, akkor a cseh építőmérnöki szövetség, mint szakmai egyesület elnöke;

2) dr. Hajtó Ödön, építőmérnök, 25 év előtt a kamarai törvényért lobbizó Mérnöki Kamara egyesület elnöke;

3) Vaclav Mach, éptőmérnök, az 1992-ben már törvénnyel alapított csehországi mérnöki kamara elnöke;

4) Jan Kysel, nagyszombati statikus mérnök, az 1992-ben már törvénnyel alapított szlovák kamara elnöke;

5.) Andrzej Nowakowski, a Lozd-i műszaki főiskola vasbeton tanára, a lengyel építőmérnök szövetség elnöke, ahol akkor 1994-ben még nem volt kamarai törvény