Az első, amit rögtön a címben ma már másként fogalmaznék: „a tervező- és a szakértő mérnökök” kifejezés. Mert ahonnan 25-30 évvel ezelőtt indultunk az ma már történelem. Nem is egy talán már két generáció is pályára lépett azóta. A Mérnöki Kamara egyesületi formában történő megalakulásának és működésének idején megfogalmazott és elfogadott kamarai törvényünket az az előzmény vezette be, hogy az 1970-1980-as években – a szocialista politikai és gazdasági rendszerben – a „tervezői” és a „szakértői” címszóval jellemzett mérnöki tevékenység volt jogosultsághoz és névjegyzékbe vételhez kötve. Ez a névjegyzékbe vétel nemcsak szakmai, hanem politikai szempontok szerint is történt az Építésügyi Minisztériumban. A kérelmet az erkölcsi bizonyítványon kívül javaslattal kellett ellássa az „üzemi négyszög”, ami állt az igazgatóból, a párttitkárból, a KISZ titkárból és a szakszervezeti titkárból. Tény, hogy ma már nemcsak az 1996. évi törvényben említett tervezésről és szakértésről van szó, a tevékenységi kör erősen kiszélesedett, gondolok itt legelőbb olyanokra mint műszaki ellenőrzés, vagy beruházás lebonyolítás, stb. Ezért egy átfogóbb fogalmazás így hangozna: „műszaki szellemi szolgáltatást nyújtó mérnökök”.

Másodikként „a környezet alakítása, fejlesztése és védelme” kifejezést kiegészíteni javasolom. Esetünkben az „épített környezet”-ről beszélünk, hiányzik az „épített” szó. Minden épített környezettel kapcsolatos tevékenységet a természeti környezetbe történő emberi beavatkozásként értékelünk, amikor technoszférát illesztünk a bioszférába. Az épített környzet alakításának és védelmének a műszaki-technikai szabályokon kívűl társadalmi követelményei, valamint olyan erkölcsi-etikai szabályai is vannak, mint kompetencia, megbízhatóság, tisztesség, felelősség. Összegezve az előző két témát kamaránk esetében eredetileg az „épített környezet alakításával, fejlesztésével és védelmével kapcsolatos műszaki szellemi szolgáltatás”-ról van szó.

Mérnökök a tevékenységek széles körében dolgoznak, a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerének [vagyis az EU 1893/2006/EK számú rendeletében] az alábbi fejezeteiben jelennek meg:

C) Feldolgozóipar
D) Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás
E) Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződés mentesítés;
F) Építőipar
     41. Épületek építése
     42. Közműépítés
     43 .Speciális szaképítés
G) Kereskedelem
H) Szállítás, raktározás
J) Információ, kommunikáció
M) Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység
      71. Mérnöki és építészmérnöki tevékenység
O) Közigazgatás, védelem
P) Oktatás
Q) Egészségügy

A mi mérnöki kamaránk alapításakor csak az M)71-be sorolt – és az épített környezethez kapcsolódó – szellemi tevékenységre gondoltunk. A minden mérnökök kamarája egy későbbi gondolat volt, már az én elnökségi időmön túl.  Erre ma megoldást nyújt a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete, mellyel az MMK az elmúlt nyáron, 2019. július 22-én kötött együttműködési szerződést. Az F) alatti építőipari tevékenységeknek már létezik köztestületi kamarája: a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény alapján létrejött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Éles a különbség a mérnöki kamarai szellemi szolgáltatás és az építőipari kivitelezési vállalkozás között, mivel ez utóbbi nemcsak szakmai, hanem egyben profitorientált tevékenység is. Más-más érdekek mentén dolgozunk. Gondolom, hogy az olvasó is fel tud sorolni a tervező és a kivitelező közötti érdekellentétre vonatkozó példákat, ebbe nem fognék bele.

Utolsóként javasolom, hogy törvényünk utaljon mérnöki tevékenységünk szabályozottságára. Az EU 89/48/EGK irányelve (direktívája) lehetőséget ad tagállamoknak arra, hogy valamely tevékenységet közérdekből „szabályozott szakmai tevékenység”-gé nyilvánítsanak. Miért is közérdek a mi tevékenységünk? Mert nemcsak a közbeszerzés keretében létesülő középítkezés közérdek, hanem a magánépítkezés is annyiban, hogy az építmény túléli az építtetőjét, a természetből vett építőanyagnak hosszabb kell legyen az élete, mint az építtetőnek. Idézem az EU irányelvet, akkor szabályozható egy szakmai tevékenység:

„…ha egy olyan szövetség vagy szervezet tagjai gyakorolják, amelynek célja az érintett foglalkozás színvonalának fejlesztése és megőrzése, és amelyet az egyik tagállam e cél elérése érdekében egy bizonyos formában elismer, és amely
• tagjainak oklevelet ad ki,
• biztosítja, hogy tagjai az általa megállapított szakmai magatartási szabályokat betartják, és
• feljogosítja tagjait egy bizonyos cím viselésére, illetve meghatározott rövidítés használatára vagy ennek az oklevélnek megfelelő jogállásra.”

Figyeljük meg a fogalmazást: tagjainak oklevelet ad ki, esetünkben ezt jogosultságnak hívjuk. Az a kitétel, hogy „tagjai által megállapított szakmai magatartási” szabályokról van szó, azt jelenti, és nem kormányzati rendeletekkel mondják meg mit tegyenek, hanem önkormányzati joga van.

Összefoglalva kamarai törvényünk címére és preambulumára óvatosan teszek egy javaslatot, de azt azért beszéljük meg: