Az orvostechnológia ma az egyik leginnovatívabb fejlesztési terület, az egészségügyi intézmények sikere pedig alapvetően függ a telepített orvostechnológiai berendezések színvonala mellett attól, hogy a tervezési folyamatba bevonnak-e orvostechnológust, az üzemeltetésbe pedig klinikai és kórházüzemeltető mérnököt. Kórháztervezésről és orvostechnológiáról beszélgettünk Pólya Endrével, az MMK Egészségügyi-műszaki Tagozatának elnökével
Dubniczky Miklós

Dubniczky Miklós

Az Egészséges Budapest Program keretében 11 milliárd forintot fordít a kormány kórházépületek felújításának és építésének tervezésére. Az infrastrukturális fejlesztés 17 kórházat és szakrendelőt érint a fővárosban, illetve Pest megyében. Összesen 30 új épület, illetve épületrész és 48 épület felújításának a tervezése kezdődik meg.

Végre valahára elkönyvelhetjük, hogy történik valami örvendetes a központi régióban, Budapesten is, hiszen a fővárosi intézmények a nagy uniós támogatási forrásokból eddig nem nagyon tudtak részesedni. Amellett, hogy mindenki örül ennek a több évtizedes lemaradást pótló lehetőségnek, már most arról lehet beszélni, hogy a fejlesztési program rétestésztaként nyúlik, sokkal lassabban tud előre haladni, mint ahogy ezt a szükség diktálná. Tervezői szerződéskötések alatt-után vagyunk, s ahogy nézegettem a sajtóban megjelent számokat, úgy tűnik, a beruházási volumenhez képest a tervezésre szánt forrás nagyságrendileg ott van, ahol lennie kell, illetve ahol a kamarai ajánlott tarifák szerint is lennie kell.

Mit jelent mindez a tervezőtársadalom számára?

Egyfelől nem lesz munkaellátottsági problémája a szaktervezőinknek, akik ezt a nagy feladatot vállalják, másfelől viszont az is igaz, hogy iszonyatos mértékű túlterhelésben dolgoznak majd. Ekkora volumenű beruházásnak ugyanis sem a tervezése, sem pedig későbbi megépítése és felszerelése nem akkora, mint amit a hazai kapacitások gördülékenyen és normál tempóban ki tudnának szolgálni. Vagyis óriási feladat került egy viszonylag kislétszámú mérnökcsapat vállára, s itt most nem elsősorban a szakági mérnökkollégákról beszélek, hanem különösen a tagozatunkban regisztrált orvostechnológus tervezőkről. Remélem, valóban sok munkájuk lesz, és a kapacitásprobléma nem úgy oldódik meg, hogy kihagyják őket a tervezési folyamatból, hiszen ez hosszútávon súlyos gondokat okozhat.

Magyarországon hány hadra fogható orvostechnológus dolgozik a piacon?

Nagyságrendileg húsz szakemberről beszélhetünk. A húsz azonban ekkora feladatra félő, hogy kevés lesz. Nagyon keményen harcoltam azért, hogy a közbeszerzési kiírásokba követelményként kerüljön be az orvostechnológus alkalmazása. Úgy tudom, valamennyi szaktervező kolléga kapott feladatot, de hogy minden budapesti tervezési projektbe bevonnak-e majd orvostechnológusokat, azt e pillanatban nem tudom megmondani.

Valójában mit csinál pontosan a nélkülözhetetlennek tartott orvostechnológus?

Az orvostechnológia nem azonos jellegű az ipari, gyártási technológiákkal: a gyártási folyamatok általában egyirányúak, vagyis az alapanyagból fokozatosan, különböző műveletek segítségével alakul ki a végső termék. A kórházban ezzel szemben több, egymással összetett funkcionális kapcsolatban álló kisebb orvosszakmai egység működik, ezeknek a gyógyítási folyamat sorrendjéhez kell igazodni, és ennek megfelelően kell alkalmazni az orvostechnikai eszközöket. Az orvostechnológus feladata a betegellátáshoz – diagnosztika, terápia, megelőzés, ápolás, gondozás stb. – szükséges feltételek komplex biztosítása, az épület tervezési folyamatában a szükséges műszaki, technikai követelmények megadása, a kivitelezéshez szükséges adatok, szempontok és összefüggések meghatározása. Az orvostechnológia alapvető feladata a szükséges higiéniai, sterilitási, életvédelmi és sugárvédelmi előírások figyelembevétele, valamint a megfelelően elkülönített közlekedési útvonalak – betegforgalom, látogató forgalom, anyag- és eszközszállítás stb. – meghatározása is. Az orvostechnológus összekötő kapocs az orvosi szakma és a többi tervező között, aki „lefordítja” az orvosszakmai programot műszaki előírásokra.

Miért mondják, hogy az építőiparon belül a kórháztervezés a legbonyolultabb, leginkább összetett feladatok közé tartozik?

Egy egészségügyi intézmény olyan speciális épület, ahol betegellátás speciális igényei mellett ki kell elégíteni az orvostechnológia sokrétű elvárásait, az épületnek továbbá helyt kell állnia műszaki és esztétikai szempontból is. A kórház átmeneti tartózkodási és lakhelye a betegeknek, munkahelye az ott dolgozóknak, a tervezési folyamat során pedig nemcsak a közvetlen betegellátást, hanem az azt kiszolgáló bonyolult infrastruktúrát is messzemenőkig figyelembe kell venni. Steril klímára van szükség, kiemelt jelentősége van az érintésvédelemnek, nagyon komoly előírások tömkelegét kell betartaniuk a szakági tervezőknek, melyben kiemelt kategória például a műtő, az intenzív osztály, képalkotó diagnosztika. Speciális feladatai vannak az épületgépész tervezőnek a légtechnika, a statikusnak a technológiai berendezések, a belsőépítésznek a kórházhigiénia miatt. Rengeteg az ütközés a tűzvédelem előírásai, és az akadálymentes közlekedés kialakítása között. Csak egyetlen példa: a tűzszakaszon automatikusan záródó ajtóra van szükség, és ezt kellene összeegyeztetni a kerekesszékes közlekedéssel –erre nagyon nehéz jó megoldást találni. A sok apró konfliktus miatt rendszerszinten rendkívül bonyolult az egész folyamat. Az egészségügyi informatika ma elképesztően magas szinten áll, a fejlődés pedig rohamléptekben halad. Ha egy épület kivitelezőjét megkérdeznék, hány kilométernyi gyengeáramú informatikai vezetéket épített be, alighanem mindenki meglepődne, akkora számot hallanánk. A rengeteg szabványból fakadó elektromos hálózat, a ma jogosan elvárható épületautomatizálás, épület-felügyeleti rendszerek, ezeket mind-mind össze kell rakni, hogy a végeredmény fenntartható, gazdaságosan üzemeltethető legyen. Nem mindegy, hogy az épület logisztikai rendszere hogyan áll össze: ha ezt átgondolatlanul alkotják meg, olyan indokolatlan humán erőforrás igény jelentkezik a működtetésnél, amit nem lehet kifizetni, vagy bizonyos szállítási, ellátási feladatok csorbát szenvedhetnek, az meg a betegellátás minőségét rontja. A tervező tehát nagyon komoly felelősséggel bír abban, hogy a létrejövő épület végül mennyire lesz gazdaságos, műszakilag fenntartható, esztétikus és biztonságos. Az építészeti és kapcsolódó műszaki tervek elkészítése során mindenképpen olyan épített környezet kialakítása a cél, amely komfortos és humánus környezetet biztosít a betegeknek, továbbá a korszerű és hatékony betegellátáshoz modern, az ergonómiai elvárásoknak is megfelelő munkakörülményeket biztosít a dolgozóknak. Törekedni kell a kórház tisztaságának és a hotelszárnyak nyugalmának biztosítására. A betegforgalomnak megfelelő méretű várókat, közösségi tereket kell létrehozni. A közlekedők, a liftek méretezésénél figyelembe kell venni a várható forgalmat. A járóbeteg rendeléseket célszerű általában földszinten elhelyezni, a diagnosztikai egységeket, a műtőket, az intenzív osztályt központosítani szükséges. A kórház logisztikai rendszeréhez illeszkedő módon kell a raktárakat méretezni, tervezni. Megfelelő tereket kell kialakítani az épületek gépészeti kiszolgálására is. Olyan, a közérzetet is kellemesen befolyásoló tereket is ki kell alakítani megfelelő belsőépítészeti megoldások alkalmazásával, amelyek ellensúlyozzák a kórház épületének technológiai kötöttségből adódó szigorát, a színek, a világítási megoldások és alkalmazott anyagok segítségével elősegítik a kellemes közérzet kialakulását.

Múlt év novemberében jelent meg a hír, hogy a Noll Tamás vezette Teampannon építészirodával írta alá a projektfelelős DBC Dél-budai Centrum Projekt Beruházó és Ingatlanfejlesztő Zrt. a Dél-Budai Centrumkórház tervezői szerződését. A tervezés több mint nyolcmilliárd forintra rúg, ami több mint négyszerese például a Liget-projektben épülő Néprajzi Múzeum tervezési költségének. Összehasonlításként: a Puskás Aréna tervezésére 3,5 milliárdot, a Nemzeti Galéria terveiért 2,7 milliárd forintot fizettek ki.

Ifj. Pólya Endre 1984-ben végzett a BME-n. 1987-tól a Mediplan Kft-ben kezdte tervezői pályafutását, 1993-ban lett a cég ügyvezető igazgatója. Egészségügyi műszaki szakértő, orvostechnológus, az MMK Eü-műszaki Tagozat elnöke, a Magyar Kórházszövetség, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének és az Egészségügyi Műszaki Vezetők Integrált Egyesületének tagja. Számos sikeres kórház-rekonstrukcióban vett részt tervezőként. Jelenleg a Belváros-Lipótváros Egészségügyi Szolgálat műszaki vezetője.

Egy kórház esetében ki a tervezési folyamat karmestere?

Tradicionálisan az építész. Gyakorló tervezőként egész pályafutásom alatt az volt a filozófiám, hogy egy egészségügyi intézmény azért jön létre, hogy ott az orvostechnológiát meg lehessen valósítani, tehát ez a célja az épületnek. Ezért az a jó felállás, ha az orvostechnológus koordinálja a tervezési szakágakat, az ő igényei szerint valósulnak meg a különféle szerkezetek, rendszerek – építészet, tartószerkezet, épületgépészet, erős- és gyengeáramú rendszerek, belsőépítészet stb. –, hiszen mindenkinek a technológiai igényeket kell kiszolgálnia. Manapság megint nem erről szól a történet, hiszen építészstúdiók veszik kézbe a karmesteri pálcát, és ideális esetben behívnak a tervezőcsapatba technológus tervezőt, akitől tanácsokat, adatokat kérnek, de irányítani nem engedik. Magyarországon elég sok példa volt már arra, hogy teljesen hibás koncepciók születtek, elsősorban azért, mert tervező nélkül ad hoc döntések szerint, kézi vezérléssel történtek fejlesztések. De arra is van példa, amikor a tervező egy rossz koncepció mentén tervezett, például légtechnikában, vagy amikor azért lehet elhibázottnak vagy korszerűtlennek tekinteni egy kórházépületet, vagy annak egy részét, mert régi az épület, folyton átalakították, bővítették, s abban jobbat, modernebbet egyszerűen nem lehet csinálni. Az is igaz, hogy rohamosan fejlődik az orvostechnológia és a betegellátási igény, és ezeknek az elvárásoknak csak úgy lehet ma már megfelelni, ha az épület képes rugalmasan alkalmazkodni az új igényekhez. Ha egy épület merev szerkezetű és struktúrájú, rugalmatlan rendszerekkel épített, nem lehet megfeleltetni a mindenkori igényváltozásoknak. Minden épület előbb vagy utóbb szűkös lesz, mert óhatatlanul új feladatok, új igények, új szakmák, új eljárások jönnek – ez igaz a diagnosztikára, a terápiára, a fekvő- és a járóbeteg ellátásra. Az orvostechnológia folyamatos fejlődése miatt az intézményekben állandó átalakítási igények jelentkeznek. A kórháztervezés azonban igazi csapatmunka. Az egyes szakági tervezők szerepe, feladata, részvétele az egyes tervezési fázisokban más és más. Aki mindegyik tervezési szakaszban szükséges: az orvostechnológus és az építész. Az orvostechnológus már a legelső perctől kezdve szükséges. Az orvostechnológussal minden társtervezőnek egyeztetnie kell, hogy a megvalósuló egészségügyi intézmény jól szolgálja az ott dolgozók munkáját. Sokféle betegellátási igényre számtalan módon lehet épületet tervezni, kialakítani. Egy módon nem lehetséges: orvostechnológus nélkül.

A hazai kórházakban alkalmaznak ma üzemeltető mérnököket?

Nem jellemző. Jómagam ebben a belvárosi szakrendelőben mérnökként próbálom a műszaki vezetői szerepet betölteni, ám munkámnak mindössze húsz-harminc százaléka mérnöki, a többi gazdasági jellegű vagy adminisztratív feladat. Pedig sokkal több műszaki feladat lenne, mint amennyit el tudok látni. Létezik olyan magyarországi kórház, ahol a műszaki vezető nem mérnők, sőt, nem is műszaki végzettségű, és tudok olyan hazai szakrendelőről, ahol egyáltalán nem alkalmaznak műszaki személyzetet. Ez baj. Nagyon nagy szükség lenne az egészségügyben jól képzett mérnökökre, de úgy tűnik, nem minden intézményvezető tud erről gondoskodni. Az egészségügyi ellátás során az orvosok, ápolók munkájához nélkülözhetetlen tárgyi feltételek kivétel nélkül csak mérnöki munka eredményeként biztosíthatók. Mérnökök tervezik az épületeket, fejlesztik az orvostechnikai és egyéb eszközöket. Mérnökök irányítják az intézmények folyamatos, biztonságos üzemvitelét. Mérnökök felügyelik az orvostechnikai eszközök üzembe helyezését, karbantartását, javítását. Mérnökök gondoskodnak a biztonságos gyógyászati-gáz ellátásról. Mérnökök nélkül nem lehet biztonságos és korszerű gyógyító intézményt létrehozni, fejleszteni, fenntartani.

Nem segített a szakterület helyzetén az sem, hogy a hírhedt 266-os kormányrendelet megszüntette az egészségügyi-műszaki tervezői és szakértői jogosultságot, illetve több mint tíz évig szünetelt Magyarországon a klinikai mérnök képzés.

Reményt keltő, hogy az Óbudai Egyetemen végre beindult a képzés, jelenleg az első évfolyam hallgatói koptatják a padokat, és tudomásom szerint a diákok egy része eleve valamelyik egészségügyi intézményből érkezett. Húszegynéhány hallgatóról beszélünk, miközben az országban fekvőellátóból százat meghaladó, járóbetegellátó intézményből pedig ennél sokkal többről kell beszélnünk. Szakmai önkormányzatunk egyik legkisebb szervezete vagyunk, de nem az egyetlen tagozata a kamarának, amely ma ebben a hátrányos, szakmai jogosítvány nélküli helyzetben tevékenykedik. Az MMK sok energiát fektet abba, hogy megpróbálja visszaállítani a megszüntetett jogosultságokat, most is napirenden van erről egy ismételt előterjesztés. A jogosultság megvonása rossz hatással volt a tagozati taglétszámra is, a reményvesztettség és az elöregedés egyaránt sújtja a tagozatot, a jogosultságok helyett kapható tanúsítványok iránti érdeklődés pedig nagyon csekély.

Ötven év után új, 1200 ágyas kórház is épülne a fővárosban. A M1-M7 közös bevezető szakasza mellett, egy mocsaras területre, a Dobogóra tervezett Dél-budai Centrumkórházat máris úgy emlegetik: a szuperkórház…

A kifejezés annyira újszerű, hogy nem is tudok vele mit kezdeni. Bele tudok persze gondolni tartalmat, de senkitől nem hallottam még definiálni, mit is értünk pontosan szuperkórház alatt. Számomra egyébként a kifejezés azt sugallja: ebben az épületben majd minden elképesztő modern, csillogó és nagyon komplett lesz, ami kimagasló színvonalú gyógyítási és ápolási körülményeket biztosít.

Pontosan ilyet ígérnek. A tervezett Dél-budai Centrumkórház miniszteri biztosa szerint olyan intézmény valósulhat meg, amelyben az épület üzemeltetéséért bonyolult algoritmusokkal működő informatikai rendszer felel és robotok végzik a szállítási feladatok egy részét. Mindez a város szélén…

Ha ilyen lesz az új szuperkórház, akkor okvetlenül szükségesek lesznek az üzemeltetéshez a mérnökök is, akik az említett informatikát és a robotokhálózatát is szakszerűen üzemeltetik majd. Ha megnézzük a hazai kórházépítészet alakulását a XIX. századtól, azt látjuk, hogy valahányszor új kórházat építettek a fővárosban, az mindig városszéli területen történt – a Semmelweis Egyetem klinikái, a Rókus, a régi Szent János Kórház stb. –, és aztán a város szépen túlnőt rajtuk. Ha ezt nézzük, teljesen jogos felvetés, hogy valamilyen olyan területen lehet jól megálmodni egy később is fejleszthető kórházat, ami nincs minden irányból körbe határolva, vagyis van tér a fejlődésre. Semmi vitám nincs egy városszéli, új zöldmezős beruházással megvalósuló centrumkórházzal. Mocsaras területen épülne? Ezt is meg lehet oldani, pénz és megfelelő építéstechnika kérdése az egész. Egyetlenegy aggályom van mindössze a helyszínnel: azok a gyógy- és keserűvíz források és kutak, amik a terület közvetlen közelében találhatók. Szerintem kizárólag zöldmezős beruházásként és olyan területen érdemes megépíteni egy centrumkórházat, amely megközelítés és a további fejleszthetőség szempontjából is megfelelő, és ezek a feltételek Dobogón szerintem rendben vannak. A városban ilyen fejlesztési terület nincsen. Kétségtelen, hogy nagy szükség van olyan új és modern egészségügyi intézményre, amelyben a legmagasabb szintű ellátás érhető el minden betegségcsoportban. Ha egyszer megvalósul ez a kórház, azt kívánom, hogy a kerttervező elképzelései se maradjanak az asztalfiókban. Mert sajnos a beruházások megvalósítása során gyorsan fogy a pénz, és mire elérkezünk a területrendezéshez és parkosításhoz, már általában mínuszban van a büdzsé, s legfeljebb elszórnak két marék fűmagot. Pedig nagyon kellenek a zöld felületek, a sétányok, mert ha valahol, hát a kórházaknál szükség van a kellemes környezetre.

Fog még kórházat tervezni?

Nem látok a jövőbe. De természetesen igen, szeretnék.