Az ICE „láthatatlan szuperhős” programjának egyik szereplőjével, Brittany Harris-szel beszélgettünk a szervezet székházában található központi könyvtárban többek között arról, milyen „WaterWoman”-nek lenni, hogyan látja a mérnöki pályát, s elárulta azt is, ő maga kikre néz fel.

Dalnoki Brigitta

Emlékszel arra a pillanatra, amikor rádöbbentél, hogy mérnök akarsz lenni?
Igen, tökéletesen. Általános iskolás koromban musical színésznő vagy énekesnőnek készültem. Ez tinédzser koromban változott meg, egészen konkrétan 16 éves voltam: jótékonysági munkát végeztem Dél-Afrikában, ahol rengeteg kihívással szembesültem például az infrastruktúra terén, ezen felül pedig nagyon szerettem az iskolában a természettudományi tárgyakat és a matematikát. Ezt felismerve az egyik tanárom javasolta számomra, hogy az érdeklődési körömhöz tökéletesen illene a mérnöki hivatás és azonnal felvillanyozott az ötlet, hogy pozitívan befolyásolhatom az emberek mindennapi életét, javíthatom az életminőségüket.

Melyik történt korábban: az ICE-vel mint szervezettel találkoztál először vagy a water woman projekttel kerestek meg?
Korán, már végzős hallgatóként elkezdtem az ICE-vel az együttműködést, szorosan részt vettem a végzős hallgatói program megvalósításában, ami nagyban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez. Diplomaszerzést követően azzal az elképzeléssel kerestem meg az ICE-t, hogy célszerű lenne a mérnökök társadalomban betöltött szerepét a fenntarthatóság köré összpontosítanunk. Ezen ötlet kapcsán született meg „Water Woman”, mint szuperhős. 

Hogyan lett az ötletedből konkrétan „Water Woman”?
Vízügyi mérnökként a legfontosabb feladatomnak a fenntartható fejlődési célok elérését tekintem és ezen törekvésem találkozott az ICE azon elképzelésével, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a fiatal generáció mérnöki pályára csábításában. Kapóra jött a Marvel filmek sikere, jobb témával nem is lehetne a sokszor titokzatosnak tűnő mérnöki tevékenységeket megismertetni és megkedveltetni már az egészen fiatal korosztállyal. A mérnökök valójában láthatatlan szuperhősök, hiszen mindenhol jelen vannak, ám sokszor bele sem gondolunk egy-egy számunkra tetsző újítás láttán, hogy milyen komoly mérnöki munka előzte meg azt, hogy mi használatba vehetjük azt a bizonyos épületet, applikációt stb.

A projekt kiemelt időszaka lezárult, mit gondolsz, van jövője Water Womannek?
Őszintén bízom benne, ahogy a többi szuperhősben is. Szeretem ahová a kezdeti ötlettől fejlődtünk és mára hat szuperhőst hoztunk létre. Fontos, hogy általuk bemutassuk a műszaki terület sokszínűségét, hiszen nem csak építményekkel, vízerőművekkel, vagy nehézgépekkel foglalkozunk. A mérnöki munkának számtalan új aspektusa van, mint például a várostervezés vagy a digitalizáció, amelyek nemtől függetlenül izgalmas jövőt ígérnek a következő generációnak. Remélem minél tovább bújhatok Water Woman jelmezébe, saját tapasztalataimmal is támogatva a fiatalokat.

Van valaki, akire valódi szuperhősként tekintesz?
Igen, határozottan: az édesapám. Bármi történjék is, mindig mindenben számíthatok rá. Csodálatos női példaképeim is vannak, mint például Rachel Skinner, az ICE új, egyben második női elnöke, ő egy igazi szuperhős. Közszereplők közül pedig Emma Watsont említeném, inspiráló, ahogy tehetséges és sikeres színésznőként ismertségét rendszeresen használja karitatív és aktivista tevékenységek céljából, ráirányítva a figyelmet valódi problémákra.

Brittany Harris

Brittany Harris

A QualisFlow építőipari szoftvercég építőmérnöke és vezérigazgatója. Vállalkozásának profilja lehetővé tenni a mérnök csoportok számára a hosszútávú megfelelő működést és környezeti kockázatok kezelését. Bár még csak a húszas éveiben jár, a Bristoli Egyetemen (University of Bristol) végzett kiváló minősítésű Msc diplomával és a BuroHappold korábbi alkalmazottjaként dolgozott. Az EWB UK aktív tagja, továbbra is támogatja alternatív szennyvízkezelési projektjével korábbi perui gyakornoki helyét az EcoSwell-t. Brittany több díjat nyert, többek között a Királyi Mérnöki Akadémia kitüntetését, valamint korábban ő kapta az év legjobb mérnökhallgatója címet a Laing O’Rourke vállalattól. New York-ban csatlakozott a World Merithez, hogy kidolgozza az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak cselekvési tervét, amit az ENSZ-ben mutatott be.

Gyakran fordulnak hozzád akár e-mailben fiatalok a láthatatlan szuperhősök kapcsán?
Nem közvetlenül keresnek meg, bár sokakkal találkoztam a promóciós események során. Ezért is igyekszem külön erőfeszítéseket tenni az emberek bevonására: karácsony előtt például a vonaton utazva hallottam egy lányt beszélgetni az édesapjával és kiderült, hogy gépészmérnöknek tanul. Megszólítottam, bemutatkoztam, elmondtam mivel foglalkozom és jót beszélgettünk a fenntarthatóságról, a szakmában rejlő lehetőségekről. Végül odaadtam neki a névjegyemet, néhány héttel ezelőtt meg is keresett, és az irodámba is ellátogatott.

Ha nem titok, elárulod mit lehet tudni a következő projektedről?
2018-ban eljöttem a korábbi munkahelyemről és azóta a saját vállalkozásomat építem, amelynek középpontjában az építkezések fenntarthatósága és a beruházások hatása áll. Valós idejű információkat rögzítünk, elemzünk, melyek segítségével a mérnököket megkíméljük a manuális adatgyűjtéstől és kizárólag a számukra releváns információkat kell áttekinteniük. Mi a rendelkezésünkre álló informatikai- és szakember háttérrel eredményesebbé tesszük megrendelőink munkáját, így több idejük és energiájuk marad a csodálatos mérnöki tehetségük kibontakoztatására. Mindemellett kereskedelmi előnnyel is jár, és fenntarthatósági céloknak is megfelel az általunk alkalmazott rendszer. Még csak két éve, hogy belekezdtünk két építőipari szakember társammal, a csapatunk jelenleg 12 főből áll, főként szoftvermérnökökkel és adattudósokkal, valamint környezetvédelmi szakértőkkel dolgozunk.

Nem nehéz nőként érvényesülni a főként férfiak által uralt mérnökvilágban? Esetleg többet kell egy nőnek bizonyítani, keményebben dolgozni az elismerésért?
Szerencsére azt hiszem, egyre kevésbé. Az építőiparban még mindig vannak olyan emberek, akik valóban küzdenek azzal az elképzeléssel, hogy egy mérnök nem igazán lehet nőnemű, de egyre ritkább az ilyen hozzáállás, talán kisebb cégeknél van inkább jelen. A magam részéről azt a filozófiát követem, hogy félelemből nem szabad megfutamodni, menni kell előre és az hozza meg az eredményt. Hiszen nem nyerhet az, aki nem játszik! Nem tudom kijelenteni, hogy keményebben dolgozom, mint mások, mert az alaptermészetemből kifolyólag éhes vagyok a változásra, fejlődésre. Azt azonban észrevettem, hogy a női mérnökök hajlamosabbak sokkal többet, keményebben dolgozni, ezzel is bizonyítva rátermettségüket.

Mit gondolsz, a viktoriánus korban, vagy a száz évvel ezelőtti Angliában volt, esetleg a 21. század második évtizedében jobb építőmérnöknek lenni?
Ha dönthetnék úgy, hogy most vagy a viktoriánus korban szeretnék mérnök lenni, azt hiszem, az utóbbit választanám. Abban az időben a mérnöki folyamatok sokkal szélesebb spektrumába tudtak bekapcsolódni a korabeli szakemberek. Manapság lényegesen specializáltabb területté vált, ami azt is jelenti, hogy kevesebbel még többet is elérhetünk, nem szükséges a teljes folyamatot önállóan végig vinnünk, specialistákra támaszkodhatunk. Anno képesek voltak a mérnökök a tevékenység teljes ciklusát, egészen a projekt tervezéstől a finanszírozásig végig vinni. A vállalkozói habitus nagy értékkel bír a szakmánkban és talán éppen ez az oka, hogy bár mérnök vagyok, a saját vállalkozásom vezetem. Ezzel a viktoriánus szemlélettel ellátnék minden mérnököt.

Hogyan látod magad 40 év múlva?
40 év múlva? Valószínűleg ősz hajjal. Sokat foglalkoztat a jövő. Tegnap este a szüleimmel beszélgettem és elmondtam nekik, hogy ha váratlanul meghalnék, hozzanak létre a cégem nyereségének egy részéből egy befektetési alapot fiatal vállalkozók számára olyan mélyszegénységben lévő területeken, mint Dél-Amerika vagy Afrika. Sok olyan ember él ezeken a vidékeken, akik felismerték a valódi problémát, elképesztő ötleteik vannak azok megoldására, ám szükségük lenne valakire, aki támogatja őket a megvalósításban. Tehát 40 év múlva szeretnék fiatalokkal együttműködni, komoly problémák megoldásában segítve őket, legyen szó általam nyújtott mérnöki tanácsról, üzleti tapasztalatról, pénzügyi és/vagy fizikai támogatásról.

Mit üzensz a következő mérnökgeneráció számára?
Fontos, hogy megkérdezzük magunktól, hogy az adott alkalmazni kívánt módszer valóban a legjobb mód vagy tudunk esetleg valami jobbat. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy az egész világ, amelyben élünk szó szerint ég és olvad. Ha ezt így folytatjuk, és nem gondolkodunk el az alkalmasabb megoldásokon, nem kérdezzük meg magunktól, hogy miért csinálom ezt pont így és ez-e a fenntartható mód, akkor hamarosan kifogynak az erőforrásaink, tönkremegy az élővilágunk. A fejlődés lassú folyamat, de minél több ember tesz a változásért, annál több esélyünk marad!

Az interjú a Mérnök Újság 2020. január-februári összevont lapszámában jelent meg.