Bye bye London?

Madaras Botond

Úgy néz ki, hogy az éveken át tartó, megannyi komikus és meghökkentő fordulatot is hozó folyamat elér(t) egy markáns határvonalat – az Egyesült Királyság január végén kilép az Európai Unióból. A decemberre kiírt parlamenti választáson a konzervatívok nagyarányú győzelme egyértelművé tette, hogy nincs visszaút, a 2016 júniusában megtartott Brexit-népszavazás eredményét újfent megerősítették a választók. (Hogy ennek milyen üzenetei vannak az Európai Uniónak, sokáig beszédtéma lesz még…) Mindenesetre a jogi aktussal voltaképpen csak a gyakorlati munka veszi kezdetét, a 2020 végéig tartó átmeneti időszak alatt meg kell kötni – de legalábbis elő kell készíteni… – azokat a megállapodásokat, melyek mind az EU, mind az Egyesült Királyság számára megteremtik a hatékony és eredményes együttműködés feltételeit. Sok szó esik a napokban a külföldi munkavállalókról, a vámhatárok visszaállításáról, jóval kevesebb azokról a nehézségekről, amit a korábban meglévő (végre) egységes európai műszaki szabályozás megszűnése jelent. Könnyen belátható, hogy milyen komoly kérdéseket vet majd fel a termékek egységes szabályozásának megszűnése, legyen szó élelmiszerekről, napi fogyasztási cikkekről, vagy műszaki termékek egészen széles palettájáról. Nem lesz könnyű feladat – az elmúlt évek eseményei legalábbis erre engednek következtetni.

A Mérnök Újság január-februári lapszámában a londoni székhelyű Institution of Civil Engineers (ICE – Építőmérnökök Szövetsége) szervezetét, működését mutatjuk be – de nem kifejezetten a Brexit szemszögéből. Hogy miért? Nos, mert sokat tanulhatunk a modellből, amit 200 év – töretlen! – működése kialakított (és amit a kilépés sem fog megváltoztatni). A 70 000 belföldi és további 25 000 külföldi tagot számláló szervezet a világ legrégebbi mérnökkamarája, mely 2018-ban ünnepelte megalapításának 200 éves évfordulóját (a bicentenáriumi év eseményeihez csatlakozott a Magyar Mérnöki Kamara is a nagysikerű „Építőmérnök 200” rendezvénysorozattal).

A kétszáz éves brit szervezet az idők során olyan elit klubbá vált, melynek tagjait a világ számos részén elismerik és megbecsülik. Különösen érdekes, hogy ezt az elismertséget olyan országban – illetve nemzetközösségben – érdemelte ki, ahol a magyar rendszerhez képest az építőmérnöki szakmagyakorlás sokkal kevésbé szabályozott. Két fontos üzenetet is meg kell hallanunk magyar mérnökként (mert, bár irigylésre méltó a székház is, mégsem az a legfontosabb). Egyfelől az ICE tagjává akkor válhat valaki, ha a komoly felvételi vizsgán megfelel – a 9 értékelt területből csak 2, ami a szigorú értelemben vett műszaki képességekről szól, a maradék területek (a 9-ből 7!) olyan képességeket ölelnek fel, amelyek az eredményes, önálló mérnöki karrierhez elengedhetetlenek. Nem a nyers gyakorlati idő a fontos tehát, hanem a rátermettség, felkészültség. A másik fontos üzenet a továbbképzésekről szól. Jogszabályi háttér „hiányában” a továbbképzés rendszere is kevésbé formális, mint Magyarországon, mégis rengeteg értékes előadás, képzés van a tagok étlapján. Gyakorlatorientált, nyitott előadások ezek, melyeken a tagok a szakmai tudásuk mélyítése érdekében vesznek részt.

Mi szeretünk panaszkodni. Pedig – szemünk előtt a példa – csak azt kell észrevegyük, hogy a hagyományt nem örökölni, hanem megteremteni kell! Ez a feladatunk. Nem komplett modelleket kell átültessünk, de nyitottnak kell lennünk a jó példákra. Az ICE szemléletéből sokat tanulhatunk, érdemes tanulmányozzuk.

Vendéglátóink kedves gesztusaként – és mire is jó az a 200 év… – londoni utunk során az ICE könyvtárában láthattuk azokat az eredeti(!) szerződéseket, melyeket Adam Clark kötött alvállalkozóival a Lánchíd építése során. Ezt és a híd építésével kapcsolatos sok további dokumentumot megtalálhatják olvasóink portálunkon. Jó böngészést kívánok online felületünkön és sok örömet kívánok idei első lapszámunkhoz!