Ez év nyarán röppent fel a hír, hogy az Európai Unió Luxemburgban székelő bíróságának a lengyel Maciej Szpunar vezette főtanácsa július 4-én hozott ítéletével kötelezettségszegés vétkében bűnösnek találta a Német Szövetségi Köztársaságot, mivel az „építészek és mérnökök által nyújtott tervezési szolgáltatásokra alkalmazandó legalacsonyabb és legmagasabb díjtételek fenntartásával” akadályozza a határon átnyúló mérnöki és építészeti szolgáltatások létesítését. [1]
Dr. Hajtó Ödön

Dr. Hajtó Ödön

A peres eljárás még 2015 júniusában kezdődött, Németországot ebben az európai perben egyedül Magyarország támogatta, a tárgyaláson részt vettek: az Igazságügy Minisztérium részéről Tátrai Melinda Marianna, a Közszolgálatért Felelős Államtitkárság részéről Balogh Bence (lásd lenti keretes írásunkat). Az ECEC, az Európai Mérnöki Kamarák Tanácsa azonnal nyilatkozatot adott ki, melyben kiállt a németek Építészeti és Mérnöki Díjszabása (németül Honorarordnung für Architekten und Ingenieure, rövidítve HOAI) mellett. [2]

A Visegrádi Négyek ez évi októberi lengyelországi találkozóján – az alapítás 25. évfordulóján – mint alapítót meghívtak engem is. Alaposan felkészültem egy előterjesztésre, miszerint a mi V4-ek is álljunk ki német kollegáink mellett, erősítsük meg a mérnöki díjszabások jogosságát és célszerűségét. A témát éppen még elő is tudtam vezetni, de annak megvitatására, és a 2019 október 5-i zárónyilatkozatba történő bevételére már nem került sor, mert jött az autóbusz, és városnézésre, majd a záró bankettre kellett mennünk. Mivel a következő 2020. évben Magyarország lesz házigazdája a V4 találkozónak, a mostani találkozóból le kell vonnunk azt a következtetést, hogy sokkal részletesebb előkészítő munkára van szükség. Nem elég, ha egy zárónyilatkozat [lásd a honlapon] csak tárgyszerűen felsorolja miről volt szó, hanem állást is kellene foglaljon valami mellett, vagy akár valami ellen.

Röviden a per tárgyáról. A németországi mérnökök éltek azzal a jogukkal, hogy a mérnöki és építészeti szellemi szolgáltató tevékenységet belügynek tekintették és elkészítették az Építészeti és Mérnöki Díjszabást, a HOAI-t. [2] Azt elfogadta német kormány is és a Bundestag, a parlament felsőháza is, majd azt 2013-ban kihirdették a hivatalos közlönyben. A HOAI két részből áll: egyrészt részletesen meghatározza mérnöki szolgáltatások tartalmát, másrészt meghatározza a mérnöki szolgáltatásért járó díjazás minimális és maximális mértékét. A díjszabást 18 műszaki egyesületnek és 16 területi kamarának küldötteiből álló – AHO rövidítéssel jelzett – bizottság készítette. [3] Elveiben a HOAI-hez hasonló a Magyar Mérnöki Kamara által készített MÉDI is. [4]

Röviden a mérnöki szolgáltatásról. Az európai mérnöki és építész kamarák tagjai az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mérnöki és építészeti szellemi szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak, akár szabadfoglalkozásként, akár vállalkozóként, akár alkalmazottként. Az épített környezet fogalmát az építési törvényünk igen jól határozza meg. [5] Ami lényeges: ezt a tevékenységünket a kamara alapítása során szabályozott szakmai tevékenységként sikerült elismertetnünk, amely fogalmat uniós direktívák, irányelvek vezették, illetve vezetik be. [6], [7], [8] Az irányelvekben foglaltakat minden ország a saját jogrendjébe be kell illessze, amit már 2004. évi belépésünk előtt is és azóta is folyamatosan meg kell tennünk és meg is tesszük. Az ide vonatkozó irányelvek nemzeti hatáskörben hagyják meg, hogy mely szakmákat minősítenek a szabályozott szakmának, melyek gyakorlásához előírt végzettség, gyakorlati idő, esetleg nyelvismeret tartozik. Ilyenek különösen az orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, ügyvédi, közjegyzői, mérnöki, építészeti és hasonló hivatások. A szabályozott szakmai tevékenység lényegére vonatkozóan idézem az alakuláskor érvényben volt 1989. évi irányelvből [6] az alábbi részletet:
„…szabályozott szakmai tevékenység (…) ha egy olyan szövetség vagy szervezet tagjai gyakorolják, amelynek célja az érintett foglalkozás színvonalának fejlesztése és megőrzése, és amelyet az egyik tagállam e cél elérése érdekében egy bizonyos formában elismer, és amely

  • tagjainak oklevelet ad ki,
  • biztosítja, hogy tagjai az általa megállapított szakmai magatartási szabályokat betartják, és
  • feljogosítja tagjait egy bizonyos cím viselésére, illetve meghatározott rövidítés használatára vagy ennek az oklevélnek megfelelő jogállásra.”

A szakmai szövetség, vagy szervezet önkormányzati jogkörben állapítja, állapíthatja meg az olyan szakmai magatartási formákat mint:

  • tagfelvétel módja,
  • alkalmassági vizsga;
  • regisztrációs díj;
  • tagdíj;
  • szakmai képesítés köre;
  • tapasztalat szintje és ideje;
  • továbbképzés módja és ellenőrzése;
  • etikai és fegyelmi szabályok;
  • felelősségbiztosítás szükségessége, vagy mértéke;
  • nyelvismeret;
  • minimális és maximális díjazás mértéke;
  • reklámozás.

Összefoglalva még egyszer: a szakmai magatartási szabályokat a szakmai szervezetek maguk határozzák meg, nem országgyűlési törvények, sem kormány, sem miniszteri rendeletek. Ezektől a magasabb rendű jogszabályoktól csak annyit kell várnunk, hogy a mérnöki és az építész kamarai tagjainak tevékenységét szabályozott szakmai tevékenységként ismerjék el. Erről az a véleményem, hogy van még deregulálni való, ha autonómiáról akarunk beszélni.
Visszatérve a luxemburgi ítélethez, annak indoklásául a bíró azt hozta fel, hogy a fentebbi bajuszos sorokban felsorolt tételeket a szakmai szervezetek, kamarák csak akkor alkalmazhatják, amennyiben azzal közérdeket valósítanak meg, és a díjszabás alkalmazására vonatkozó német indoklást elégtelennek találták. Erre a témára a hazai jogrend is rámozdult egy kormányhatározattal, a 1410/2019. (VII. 9.) kormányhatározat a hazai szabályozott szakmák rendszerének felülvizsgálatáról és a szabályozott szakmák számának csökkentéséről szól. Fel kell készülnünk annak bizonyítására, hogy kamaránk esetében „érvényesül a szükségesség elve, azaz közérdekű célt szolgál, és nem gazdasági jellegű vagy tisztán adminisztratív indokok alapján áll fenn”.

[1]curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=215785&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=10218827
[2] www.hoai.de/online/HOAI_2013/HOAI_2013.php
[3] www.aho.de/
[4] mmk.hu/tagjainknak/dijszabas
[5] 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről
[6] eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:31989L0048&rid=1
[7] eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32005L0036&rid=1
[8] eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32018L0958&rid=1

A „HOAI perben” Magyarország 2017. november 7-én kérte a beavatkozás engedélyezését, és az ügyben mindvégig Németország mellett állt. A bírósági eljárásban az Igazságügy Minisztérium részéről Tátrai Melinda vett részt, akit rövid értékelésre kértünk:
Az Igazságügyi Minisztérium folyamatosan nyomon követi az Európai Unió Bírósága előtt induló előzetes döntéshozatali és közvetlen kereset alapján indult eljárásokat és tájékoztatja azokról a többi kormányzati szervet. Így Magyarország részt vesz a magyar vonatkozású ügyekben, vagy beavatkozik folyamatban lévő más tagállami eljárásokba, mint amilyen a C-377/17. számú Bizottság kontra Németország eljárás volt.

Az ügyben hozott ítéletében a bíróság rámutatott, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (az ún. szolgáltatási irányelv) alapján a rögzített legalacsonyabb és/vagy legmagasabb díjtételek csak abban a kivételes esetben tarthatók fenn, amennyiben megfelelnek az irányelv szerinti követelmények: azaz megkülönböztetés mentesen alkalmazandók, szükségesek és arányosak.

Az eljárásban Németország azt kívánta alátámasztani, hogy az építészek és mérnökök hivatalos díjszabásáról szóló rendeletnek (2013. július 10-i Honorarordnung für Architekten und Ingenieure, HOAI) az építészek és mérnökök által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan legalacsonyabb és legmagasabb díjtételeket meghatározó rendelkezései megfelelnek a szolgáltatási irányelv szabályainak; azonban a bíróság nem találta megalapozottnak német érvelést.

A bíróság ítélete azt állapította meg, hogy az építészek és mérnökök által nyújtott tervezési szolgáltatásokra alkalmazandó kötelező legalacsonyabb és legmagasabb díjtételek fenntartása nem egyeztethető össze a szolgáltatási irányelv rendelkezéseivel. Mindazonáltal a bíróság ítélete nem minősítette a német HOAI szabályozás egészét alkalmazhatatlannak és nem semmisített meg azt. Azaz az ítélet nem érinti a HOAI szabályozás struktúráját, a tervezési fázisok rendszerét, illetve azt sem, hogy a tervezői díjak a szolgáltatások tartalmának függvényében állapíthatók meg Németországban. Emellett pedig a bíróság ítéletében elismerte, hogy a tervezési szolgáltatásokra vonatkozó legalacsonyabb díjtételek alkalmazása elvben alkalmas arra, hogy a német piac sajátosságaira tekintettel hozzájáruljon a tervezési szolgáltatások magas színvonalának, megfelelő minőségének a biztosítására irányuló célhoz. Tehát, bár az egész HOAI szabályozásról a bíróság nem nyilatkozott, de a legalacsonyabb díjtételek alkalmazásáról kimondta, hogy az alkalmas lehet a megfelelő minőség biztosítására.

Ugyanakkor az ügyben a bíróság ítéletében arra is emlékeztetett, hogy az uniós jog rendszerében egy nemzeti szabályozás csak akkor tekinthető ténylegesen alkalmasnak a megvalósítani kívánt cél elérésére, ha azt valóban következetes és szisztematikus módon kívánja elérni. Ezen a téren pedig az ítélet arra mutatott rá, hogy a német szabályozás nem szisztematikus és következetes, figyelemmel arra, hogy az eljárás során megerősítésre került, hogy Németországban a tervezési szolgáltatásokat nem tartják fenn olyan kizárólag szakmák számára, amelyek szakmai jogszabályok alapján vagy szakmai kamarák révén kötelező felügyelet alatt állnak, hiszen az építészeken és mérnökökön túl más, szakmai szabályozás hatálya alá nem tartozó szolgáltatók is jogosultak ilyen szolgáltatásokat nyújtani. Tehát a magas minőség biztosítására irányuló, díjazásra vonatkozó szabályok következetes előírásának és érvényesítésének a hiányát állapította meg a bíróság a német szabályozás tekintetében.

A bíróság ítélete értelmében tehát a tervezési szolgáltatásokra vonatkozó legalacsonyabb díjtételek alkalmazása és a magas minőség biztosítására irányuló cél között, az adott piac sajátosságai alapján létezhet igazolható összefüggés, és egy ilyen szabályozás nem szükségszerűen ellentétes az uniós joggal.
A bíróság ítéletében foglalt megállapítások irányadóak valamennyi tagállamnak az építészek és mérnökök által nyújtott tervezési szolgáltatásokra vonatkozó hatályos szabályozására, illetve esetleges jövőbeli szabályozási terveire is.