A két szervezet között megalakulásuk óta fennállt egyfajta kölcsönös bizalmatlanság, a jövőben azonban nem az ellentéteket kellene tovább élezni, hanem a közös ügyeket előmozdítani és fejleszteni. Az MSZT-nek meg kell élnie, a kamarának pedig az az érdeke, hogy tagjait minél kedvezőbb feltételekkel juttassa hozzá a mérnöki munkához nélkülözhetetlen szabványokhoz – mondta interjúnkban dr. Farkas György, az MSZT öt évre megválasztott új elnöke.

Dubniczky Miklós

Dubniczky Miklós

– Mi ambicionálta arra, hogy jelentkezzen erre a pozícióra?

– Több mint harminc éve foglalkozom szabványosítással, elsősorban a tartószerkezeti szakterületeken, már a nyolcvanas évek elején részt vettem az akkoriban új MSZ-szabványok kidolgozásában. Amikor a kilencvenes évek derekán a korábbi hivatalból önálló köztestületként megalakult az MSZT, a Műegyetem Építőmérnöki Karának dékánja voltam, és az intézmény engem jelölt az elnöki pozícióra. Több jelölt közül végül egy másik professzorunk, dr. Ginsztler János lett a befutó. János az idei tisztújításkor már nem vállalta az elnökjelöltséget, engem javasolt, s ösztönzött arra, hogy ha bizalmat kapok, vigyem tovább az elnöki pozícióval járó feladatokat. 1999 óta dolgozom a szabványügyi tanácsban, illetve a tartószerkezeti műszaki bizottság elnökeként, talán van némi rálátásom a hazai és a nemzetközi szabványosítási kérdésekre, másrészt professor emeritusként már elegendő időm is van erre a munkára. Nem utolsósorban pedig azért vállaltam a feladatot, mert azt gondolom, jó, ha ezt a tisztséget egy műegyetemi ember látja el.

– A nemzetközi és a nemzeti szabványosítás szervezeti és szabályozási keretei jól ismertek. A nemzeti szabványrendszerek szerepe az elmúlt évtizedekben gyökeresen átformálódott. A jelenlegi helyzetben a hatályos szabványok mennyiben elégítik ki a hazai műszaki fejlődés által meghatározott piaci igényeket, szükségesnek tartja-e, hogy a szabványok mellett más – műszaki normatívákat meghatározó – specifikációkat is kidolgozzanak?

– Az újonnan megjelenő szabványok döntő többsége európai szabvány, melyet hat hónapon belül kötelező magyar szabványként is megjelentetni. Az utóbbi két évtizedben elképesztő ütemben gyarapodott a számuk, ma már több tízezer érvényes szabvány létezik, ráadásul ezek egyre terjedelmesebb dokumentumok, a felhasználóknak pedig egyre nehezebb eligazodni közöttük. A múlt század elején a szabványok mindössze néhány oldalas előírások voltak, a kétezres évektől kezdve azonban mennyiségük és oldalszámuk exponenciálisan nő, és kis túlzással a végtelen felé tart. Ha most az általam leginkább ismert területet, a tartószerkezeti szabványokat nézzük, a régi nemzeti szabványaink csupán három kötetre rúgtak, most pedig tíz különböző európai szabvány van érvényben, sok-sok alfejezettel. A szabványokat ráadásul folyamatosan fejlesztik, korszerűsítik. Amint érvénybe lép egy szabvány, szinte azonnal elkezdik módosítgatni, és ezt egy szakmagyakorló mérnöknek, akinek a szabványhasználat hozzátartozik a napi praxisához, igen nehéz követni. Ami a kérdés másik részét illeti: amellett, hogy a szabványokban nagyon részletes szabályozások jelennek meg, léteznek olyan szakterületek, amelyeknél a műszaki normatíváknak is van létjogosultságuk. Mindent a szabványok sem tudnak lefedni, speciális kérdések esetében a műszaki normatívák kidolgozására van szükség.

– Az EU szabványügyi reformja évek óta előkészítés alatt áll. Szükségesnek, illetve lehetségesnek látja, hogy Magyarország részt vegyen az új szakpolitika alakításában?

– A szabványosítási munka az esetek többségében a nemzetközi vagy az európai szervezet műszaki bizottságaiban zajlik: előbbiben mintegy kétszázötven, míg az európai szabványügyi intézmény keretei között négyszáznál is több műszaki bizottság dolgozik, s számuk folyamatosan gyarapszik. Alapvető probléma, hogy bár nemzetközi tagságaink révén meghívást kapunk ezekbe a grémiumokba – egy időben magam is részt vettem a betonszerkezetek tartószerkezeti szabványosításának nemzetközi munkabizottságában –, évek óta nem vagy csak igen szerény mértékben tudunk bekapcsolódni a szabványosítás folyamatába, egyszerűen azért, mert az MSZT nem tudja finanszírozni a delegált magyar szakértők részvételi költségeit. Nem vagyunk jelen a döntéseknél, nem tudjuk érvényesíteni a magyar érdekeket, így mindössze követői lehetünk az eseményeknek, nem pedig alakítói.

– Mennyibe kerülne ez?

– Néhány tízezer euróba. A 2005–2006-ban megjelent első generációs acélszerkezeti Eurocode-szabványok első jelentősebb átalakítása és revíziós folyamata napjainkban zajlik. A korábbi, 2007–2012 között végzett kisebb korrekciók és módosítások után a 2013–2020 közötti időszakban történik meg az acélszerkezeti Eurocode-ok első felülvizsgálati folyamata, melynek végén, a jelenlegi tervek szerint 2020–2022 között láthatnak napvilágot a második generációs acélszerkezeti szabványok. A fejlesztési munkának több magyar résztvevője is van, akik bekapcsolódtak a CEN különböző albizottságainak munkájába, de az aktív részvétel ez esetben is elsősorban pénz kérdése lesz. A tíz részből és hetvenhat kötetből álló európai tartószerkezeti szabványsorozatból egyébként ötvennél is többet sikerült mindeddig magyar nyelvre lefordítani.

– Apropó fordítás! Mekkora jelenleg a lefordított, illetve a csak angol nyelven elérhető műszaki szabványok aránya? 2017-ben ez a mutató 24:76% volt.

– Ez az arány 2018-ban 76,6:23,4 volt. Az arány romlásának üteme bár lassult az elmúlt évben, de sajnos nem szűnt meg.

– Milyen mozgásteret lát az -önálló magyar nemzeti szabványosítás szá-mára?

– Miután uniós tagságunk óta tagjai vagyunk a CEN-nek, önálló magyar szabványt csak úgy lehet megjelentetni, ha az adott témában még nem létezik jóváhagyott európai szabvány, vagy kidolgozásával nem foglalkozik egyetlen CEN-bizottság sem. Ha mégis akadna olyan terület, amelyen még nem létezik európai szabvány és az Európai Szabványügyi Testület is hozzájárul a kidolgozásához, akkor elvben készíthető nemzeti szabvány, de miután tagjai vagyunk a CEN-nek, érvénybelépésekor ez is európai szabvánnyá válik.

– A szabványokkal kapcsolatban megkülönböztethető a szabványkidolgozás és a szabványhasználat. Az előbbi az innováció lényeges területe, hiszen a szabványok segítik az új technológiák elterjedését. Az 1025/2012/EU-rendelet 6. cikk szabályozza a kkv-k szabványokhoz való hozzáférését.

– Alapvetően kétféle szabványhozzáférési lehetőség létezik: a nyomtatott formában rendelkezésre álló szabvány megvásárlása, vagy az éves előfizetésű online szabványtár használata. A felhasználói igények egyre inkább ez utóbbi felé tolódnak, egyre kisebb a kereslete a klasszikus papíralapú szabványoknak. A szabványhasználat elvileg nem kötelező, hiszen ha az lenne, térítésmentesen kellene rendelkezésre bocsátani. Másként fogalmazva: alapelv, hogy a szabványok alkalmazása – a jogszabályokkal ellentétben – önkéntes, ezzel lehetősége nyílik a gyártónak, illetve a szolgáltatónak a szabványban foglaltaktól eltérni, annál akár korszerűbb, akár költségkímélőbb megoldást alkalmazni. Ha a mérnök nem használja a szabványt, igazolnia kell, hogy a tervben szereplő megoldás teljesíti-e az európai szabvány által előírt biztonsági szintet. Ráadásul a megrendelő vagy építtető előírhatja, sőt meg is követelheti, hogy milyen előírások szerint készüljenek a tervek. Ha a mérnök igazolni tudja, hogy a tervezés során mindenben betartotta az alkalmazott szabványban foglaltakat, a szabványok egyrészt védettséget, másrészt minőségi garanciát nyújtanak a mérnököknek. Különösen a kisebb mérnökcégek szoktak időről időre panaszkodni, hogy sokba kerülnek a szabványok, ezért nem tudják megfizetni a használatukat, de szerintem az online szabványkönyvtár 85 ezer forintos éves előfizetési díja nem nevezhető nagy tehernek. Ennyiért hozzáférhetők a magyar nemzeti szabványok szövegei, mintegy 27 ezer érvényes és több mint 23 ezer visszavont nemzeti szabvány, amely megközelítőleg 1,5 millió oldalnyi műszaki szöveg, elérhetők továbbá a szabványosítással kapcsolatos legfrissebb és legfontosabb információk.

nökvállalkozások számára sem jelentene problémát a szabványok megvásárlása. És akkor lennék még elégedett, ha javulna a részvételünk a nemzetközi szabványosítás folyamatában, vagyis az állami szerepvállalás és finanszírozási hajlandóság e téren is erősödne.

Az elnök

Dr. Farkas György (72) 1971-ben szerzett mérnöki oklevelet a BME Építőmérnöki Karán. 1971-től a Műegyetem Vasbetonszerkezetek Tanszékén, 2000-től a Hidak és Szerkezetek Tanszékén dolgozott, 1976-ig egyetemi tanársegéd, majd egyetemi adjunktus, 1994-től egyetemi docens, 2000-től egyetemi tanár. 1995 és 2010 között tanszékvezető, 1997-től az Építőmérnöki Kar dékánja, 2005-től oktatási dékánhelyettes volt, jelenleg a Hidak és Szerkezetek Tanszék professor emeritusa. 2009-től 2013-ig az MMK elnökségi tagja. Fontosabb tervezési munkái: M0 autópálya 3.04, 1.06 hidak felelős tervezője (1993), az M7 autópálya Zamárdi–Kőröshegy szakasz völgyhídjainak tanulmánytervei (1993), a sárvári és rábafüzesi Rába-hidak megerősítési tervei (1995), a Keleti-főcsatorna ívhídjai megerősítési tervei (1996–2002), az új sárvári Rába-híd tanulmány és kiviteli tervei (2001), a dunaújvárosi új Duna-híd, M0 északi szektor Duna-híd tervezői közreműködése (2003), számos vasbeton épület szerkezeti tervei (1974-től).

– Elavult, alig használható a szabványok online platformja. Van valamiféle koncepciójuk ennek a felületnek a fejlesztésére?

– Az egész MSZT-honlap megújulás előtt áll, és úgy tudom, az online hozzáférést is hamarosan korszerűsíteni fogják.

– Mennyire elégedett a szabványkultúra elterjedtségével a hazai mérnöktársadalomban?

– Nincsenek a birtokomban friss vagy pontos adatok, de biztos vagyok benne, hogy meglehetősen nagyarányú még ma is a kalózfelhasználás mértéke. Úgy tudom, több megyei mérnöki kamara is teljes szabványsorozatokat vásárolt, melyek aztán a kamarák irodáiban hozzáférhetők, megtekinthetők. Ez is egy megoldás.

– Milyen problémák akadályozzák a magyar mérnöki tudás hasznosítását a szabványok kidolgozásában?

– Az Eurocode-ok megjelenése előtt a parciális tényezőkön és valószínűségelmélet-alapon bevezetett magyar szabványok világviszonylatban is a legkorszerűbbeknek számítottak. Ezeket az elveket vették át a később bevezetett európai szabványok. Ma már sokkal-sokkal nehezebb a magyar műszaki tudást érvényesíteni, pontosan azért, amiről korábban beszéltünk: anyagi nehéz-ségek miatt alig vagy egyáltalán nem veszünk részt a szabványosítás nemzetközi folyamataiban. De azért akadnak persze kivételek is. A Műegyetem Hidak és Szerkezetek Tanszék vezetője, dr. Dunai László például az egyik európai munkacsoportot irányítja, s így számos tanszéki tudományos kutatás eredménye beépülhet a készülő új szabványokba.

– Tudomásul vettük, hogy a szabványosítás olyan erőforrásokat igényel, amelyekkel a kisebb országok nem rendelkeznek?

– Igen, bár nyilvánvalóan ebben azért egy nagy adag lustaság is szerepet játszik. Ha létezik használható nemzetközi előírás, és a munkát elvégzik helyettünk mások, akkor mégis minek bajlódjunk az egésszel.

– Mely technológiákban – például 5G-kommunikáció, intelligens közlekedés stb. – látja szükségét annak, hogy magyar szakértők közvetlenül részt vegyenek a nemzetközi szervezetek szabványkidolgozási tevékenységében?

– Az MSZT-n belül is százas nagyságrendű, egy-egy szakterületet lefedő, éves munkatervek szerint működő műszaki bizottság tevékenykedik. E bizottságok egyik fő feladata az európai szabványok honosítása. Ha például a tartószerkezeti szabványok közül tizenöt még mindig nincsen magyar nyelvre lefordítva, a bizottság tagjai döntenek arról, hogy milyen prioritások mentén, mely sorrendben kell továbbhaladni a fordítási munkában, milyen szakértők fogják ezt elvégezni, lektorálni, és nem utolsósorban honnan lesz erre a munkára anyagi forrás.

– Milyen további lépések szüksé-gesek a szabványhasználat ja-ví-tá-sá-ban – magyar nyelvű szabvány-vál-tozatok, kedvezményes szabvány-forgalmazás –, elegendőnek tartja-e a jelenlegi kormányzati intézkedéseket?

– A kormányzati lépések mindeddig csupán arra szorítkoztak, hogy a Magyar Szabványügyi Testület számára évente csekély mértékű állami támogatást nyújtsanak. Ez az apanázs jóformán csak arra elegendő, hogy a köztestület kifizethesse belőle a nemzetközi szervezetek kötelező tagsági díjait. A szabványügyi testületben és a szabványügyi tanácsban egyébként nyolc minisztérium is képviselteti magát, a felügyeletet pedig az Innovációs és Technológiai Minisztérium látja el. Az ITM létrehozott egy szakértői szintű műszaki szabályozási bizottságot, amely javaslatokat tesz majd a leggyakrabban használt szabványok kedvezményes hozzáférésére. Erre a kormány a tervek szerint évi 100 millió forint központi költségvetési forrást biztosít. Ugyancsak ennek a grémiumnak a feladata lesz a szabványok szintjét el nem érő, de gyakorlati szempontból fontos és hasznos műszaki előírások megalkotásának támogatása.

– Vagyis kiválasztják a mérnöki munkában fontos szabványokat, amiket aztán az eredeti ár töredékéért vásárolhatunk meg. Hol tart most ez az egész? Tudunk már valamit a kedvezményes szabványok listájáról és tényleges árairól?

– Tudomásom szerint eddig nem sok előrelépés történt az ügyben. Döntés van, működő bizottság és a feladathoz rendelt forrás azonban egyelőre nincsen.

– Az MMK és két területi kamara – a BPMK, illetve a HBMK – tagja az MSZT-nek. Az MMK képviselteti magát a 24 tagú Szabványügyi Tanácsban. Emellett a kamarai képviselők szakértőként részt vesznek a műszaki szabványosító bizottságok munkájában. 2018-ban létrejött az MSZT és a kamara között egy formális együttműködési megállapodás, amelynek keretében többek között közösen dolgozunk a magyar nyelvű szabványok kidolgozásában és a kedvezményes szabványforgalmazás kereteinek kialakításában.

– Előrelépés mindössze a hosszú ideje neuralgikus kérdésként kezelt földrengésszabvány ügyében történt. Közismert, hogy az Eurocode-ban azokat a vízszintes gyorsulási értékeket adták meg, amelyek a korábbi hazai tervezési gyakorlatnál sokkal nagyobb igénybevételekről szólnak, és jóval gazdaságtalanabb szerkezetek megtervezéséhez vezetnek. A szabványban azonban létezik egy kibúvó ez alól: bizonyos statisztikai módszerekkel területenként is meg lehet határozni, hogy milyen földrengés-gyakoriságra és vízszintes gyorsulásokra lehet számítani. Erre készített tavaly a tanszékünk dr. Vígh Gergely irányításával egy tanulmányt, amit a szabvány nemzeti mellékletébe fogunk beépíteni, azaz ez a kiadvány használható lesz a Magyarországon tervezett épületek esetén. Ez egy sikeres koprodukciója volt az MMK-nak – amely finanszírozta és kiadta a műszaki segédletet –, illetve az MSZT-nek, amely pedig beépíti ezt – nem kötelező érvényű előírásként, ajánlásként – a szabvány nemzeti mellékletébe. Az együttműködés eredményeivel persze korántsem lehetünk elégedettek. A két szervezet között megalakulásuk óta fennállt egyfajta kölcsönös bizalmatlanság. Folyton ment az egymásra mutogatás: ki a felelős azért, hogy nem működnek jól a dolgok, miért ilyen drágák a szabványok, miért nincs mindegyik magyar nyelven közzétéve? A feszültségeket elsősorban itt is a pénz, illetve annak hiánya okozza: az MSZT-nek meg kell élnie, hiszen csak a tagdíjakból, a szabványértékesítésből és a tanfolyamok rendezéséből jut bevételekhez. A kamarának pedig az az érdeke, hogy tagjait minél kedvezőbb feltételekkel juttassa hozzá a mérnöki munkához nélkülözhetetlen szabványokhoz. Jó lenne már a kamarát és az MSZT-t közelebb tolni egymáshoz. Nem az ellentéteket kellene tovább élezni, hanem a közös ügyeket előmozdítani és fejleszteni.

– Ön ebben mennyit tud tenni?

– Ez majd kiderül. Mindenesetre igyekezni fogok.

– Az ötéves elnöki ciklus letelte után mikor lenne elégedett?

– Ha minden szabványhoz anyanyelvükön tudnának hozzáférni a mérnökök, a kedvezményes áron adható szabványok listáját összeállító bizottság pedig elvégezné a munkáját, és többé az egyszemélyes vagy mikroméretű mér